Luka Doncic az MVP, Wembanyama duplázott – szubjektív díjkiosztó

MVP: Luka Doncic (Dallas Mavericks)

Ismét nem amerikai játékos lett a legjobb játékos, de nem Nikola Jokics vagy Janisz Adetokunbo szerezte meg harmadik MVP-címét, hanem nálunk Luka Doncic ért fel a csúcsra.

*top öt a ligában

Az MVP-versenyben az esélyek szerint a szerb és Shai Gilgeous-Alexander is Doncic előtt áll. A főbb statisztikai mutatókat tekintve azonban jól látszik, noha meccsenkénti blokkszámban Doncic elmarad a másik két jelölttől, pontokban vezeti a ligát, és hárompontosokban Steph Curry mögött a második. A szlovén nemcsak ponttermelésben jeleskedett, hanem asszisztokkal és lepattanókkal is segítette a Dallast.

Noha egyéni díjról van szó, mégis sokat nyom a latban a csapat eredményessége is, ebben a nyugati ötödik Dallas elmarad az éllovas OKC-től és a második helyen záró Nuggetstől. Russell Westbrook 2017-ben úgy nyert MVP-díjat, hogy csak a konferencia hatodik helyén végzett a Thunderrel – 20 győzelemmel elmaradva a GSW mögött. A számokat tekintve Doncic mostani idénye erősebb, mint hét évvel ezelőtt Westbrooké, ha 20 győzelem nem volt probléma, akkor a hétmeccses különbség sem lehet kizáró ok. A Mavs nagyot hajrázott, Donciccsal az utolsó 18 meccséből 16-t megnyert, ellenben nélküle 4–8 a dallasiak mérlege.

A szlovén teljesítményét csapattársa, Kyrie Irving is méltatta: „A statisztikái önmagukért beszélnek. Rengeteg különböző kategóriában végzett elöl, ő tartotta fent a csapatot, amikor én megsérültem. Szeretném látni, hogy megnyeri az MVP-díjat.” Ahogy Irving is kiemelte, a Dallasnak több sérüléssel kellett megküzdenie, mint az OKC-nek vagy a Denvernek. A basketball-index.com adatbázisa szerint a Dallast sújtotta a kilencedik legtöbb sérülés az alapszakaszban. A rotáció kulcsemberei közül Kyrie Irving, Dereck Lively II és Dante Exum is számos meccset hagyott ki, ami szintén magyarázhatja a Mavs pár meccses lemaradását a vetélytársakhoz képest.

Doncic MVP-esélyeiről még riválisa – egyben jó barátja –, Nikola Jokics is beszélt, miután a Mavs 107–105-re nyert a Nuggets ellen: „Ez nem az én döntésem, de szerintem száz százalékban megérdemli az MVP-címet” A szlovén mellett kampányoltak a Mavs játékosai is a Miami Heat elleni győztes meccs alkalmával, amikor „Pravi MVP” feliratú pólóban jelentek meg, ami szlovénul azt jelenti „Az igazi MVP”. Doncic remeklését mutatja, hogy neki volt az idényben a legtöbb 35, 40 és 45 pontos meccse is, valamint az ő nevéhez fűződik az idény legemlékezetesebb egymeccses teljesítménye, amikor 73 pontot szórt az Atlanta Hawks ellen.

Az Év legjobb újonca: Victor Wembanyama (San Antonio Spurs)

Talán a legegyértelműbb kategória a már a draft pillanatában eldőlő Év újonca volt. Victor Wembanyama érkezésekor magasak voltak az elvárások, de a francia meg is felelt ezeknek. 21.4 pont, 10.6 lepattanó és 3.6 blokk meccsenként, utóbbival nemcsak az újoncok között első, hanem minden játékost tekintve is vezet a ligában. A következetességén még javíthat, de a 30.7 százalékos védőpattanó-hatékonysága egészen elképesztő.

Egyetlen kihívója Chet Holmgren lehet, akinek egyrészt jobb dobószázaléka van, mint neki, másrészt az Oklahomával sokkal eredményesebb csapatban szerepel, mint Wembanyama a Spursszel. Holmgren a legtöbb évben könnyen lehetne a legjobb újonc, de Wembanyama rég nem látott magasságokba jutott. Míg a franciának 43 dupla duplája volt, addig Holmgrennek csak 23. Wembanyama annak ellenére, hogy újonc, igazi vezérként játszik és nyilatkozik, továbbá nem ijed meg a kihívástól, például Nikola Jokics ellen saját kérésére játszhatott, a Spurs pedig vezérletével legyőzte a címvédőt. A vezéregyénisége kijöt akkor is, amikor az alapszakasz vége előtt már arról nyilatkozott, hogy a vezetőséggel egyeztetve keresik a lehetőségeket, hogyan tudnak a következő idényben előrelépni. Ráadásul Wembanyama nem csak a támadásban jeleskedett…

Az Év védője: Victor Wembanyama (San Antonio Spurs)

…hanem remek védőmunkájából is ízelítőt adott, így – noha még az NBA-ben korábban nem volt ilyen – nálunk Wembanyama lett újoncként az Év védője. Különösen az idény második felében volt félelmetes, az utolsó 22 mérkőzésén 12 lepattanót, 4.5 blokkot (!) és 1.5 labdaszerzést átlagolt. Az Év védőjének még sohasem volt ilyen magas blokkátlaga (3.6), mint most Wembanyamának. A 20 éves francia nemcsak a számokat hajkurássza, hanem meghatározza a teljes Spurs védekezését is, amely nagyot javult az év során. Wembanyama adottságai adva vannak: hosszú karjaival bárhova odaér, de a blokkolási statisztikái így is lenyűgözőek. Konkrét csapatoknál átlagol több blokkot meccsenként, továbbá annyival vezet a második helyezett Walker Kessler előtt meccsenkénti blokkszámot tekintve, mint Kessler a 13. Ivica Zubac előtt.

Wembanyama kihívója a negyedik díjára hajtó Rudy Gobert. A Minnesota védőhatékonysága volt a legjobb a ligában, amiben Gobert kulcsszerepet vállalt. Meccsenkénti lepattanóban másodikként (12.9) végzett a ligában, de Wembanyama körül akkora a felhajtás, hogy alighanem ezt is bezsebeli a francia, és a számok, a látottak alapján teljesen megérdemelten teszi ezt, főleg, ha beleszámítjuk, hogy ezt úgy érte el, hogy szinte egész évben limitált játékpercet kapott.

Az Év edzője: Mark Daigneault (Oklahoma City Thunder)

Shai Gilgeous-Alexander lecsúszott az MVP-díjról, míg Chet Holmgren az Év újonca listánkon lett második, de Mark Daigneault révén az Oklahoma City Thunder sem marad díj nélkül. A 39 éves Daigneault az NBA egyik legfiatalabb játékoskeretét vitte egészen a Nyugati konferencia éléig, hazai pályaelőnyt szerezve a rájátszásra. Csapata mindenben jól teljesít, legyen szó támadásról vagy védekezésről. Támadásban a ligaelső triplahatékonyságra alapozik, míg védekezésben a meccsenkénti 8.5 labdaszerzésből tud építkezni. Az OKC nagyot ugrott előre, a tavalyi 10. hely és play-in búcsú után egy évvel nyugat élére ugrott, és 15-tel több győzelmet szerzett.

Daigneault kihívói között ott van Joe Mazzulla, aki 64 győzelemmel ligaleső csapatot és bajnokesélyest faragott a Boston Celticsből. Végül azonban nem került a szűkített listára, ellenben a legjobb három közé jutott Jamahl Mosley (Orlando Magic) és Chris Finch (Minnesota Timberwolves) is.

Az Év legjobb clutch playere: Stephen Curry (Golden State Warriors)

A rájátszás nem jött össze a Golden State Warriorsnak, de ez nem Stephen Curryn múlt. Az alapszakaszban ugyanis Curry kis túlzással egyedül vitte hátán a csapatot, ezt jól mutatja, hogy 43 mérkőzésen is kellett Currytől az extra teljesítmény. Ez az a kategória, amit talán a legkönnyebb statisztikákkal mérni. A The Analyst statisztikái szerint Curry a mögöttünk hagyott alapszakaszban 212 pontot szerzett kiélezett szituációban. Amikor már csak két perc volt hátra a mérkőzésből, és maximum négypontos volt a különbség a csapatok között, akkor Curry 85 pontot dobott – a második legtöbbet DeMar DeRozan mögött (94).

Késői és szoros helyzetekben Curry 28-ból 13 triplát dobott be (46.4%), és 20-ból 18-szor célzott pontosan a büntetővonalról. A végjátékban pedig a 10-szeres All Star-játékos 44.9 százalékkal (78-ból 35) dobta a triplát, és 47-ből 45 (95.7%) büntetőt is értékesített. Ezek mind nagyszerű számok, de ha összehasonlítjuk ezeket Curry egész idényre vetített átlagaival (40.8% triplahatékonyság és 92.3% büntetőből), akkor láthatjuk, hogy Curry pont a döntő pillanatokban a legjobb.

Az Év legjobb hatodik embere: Malik Monk (Sacramento Kings)

Malik Monk sokáig egyértelmű befutó volt, de egy sérülés és Naz Reid teljesítménye szorossá tette a végeredményt. A Timberwolves játékosa közel volt az 50–40–90-es idényhez, ez végül elsősorban a hullámzó büntetődobásai miatt nem jött össze neki. Reid akkor került leginkább előtérbe, mikor a Minnesota sztárja, Karl-Anthony Towns sérülésekor bekerült a kezdőbe, és védekezésével, valamint remek dobóformájával egyaránt segítette csapatát. Monk meg a legutóbbi évad után kicsit visszaeső Sacramentót segítette.

Míg Reid inkább a védekezésben és a lepattanók (5.2 meccsenként) gyűjtésében jeleskedett a kosarai mellett, addig Monk gólpasszokkal (5.1 meccsenként) is segítette a Kings támadójátékát. Pontokban Monk vezet (15.4–13.5 meccsenként), ráadásul nélküle a Kings 4–6-os mutatót produkált, ezzel a hatodik helyről egészen a 9. helyre esett vissza, ezért nálunk Monk érdemelte ki a díjat.