Pénzgyár lehet a Lakersből – Moncz Attila publicisztikája

A TWG GLOBAL BEFEKTETÉSI CÉG 2025. április 30-án bejelentette, 2.5 milliárd dollárt helyezett ki a Mubadala Capital nevű szaúdi vállalkozáshoz, amely eközben tízmilliárd dollárral járult hozzá az amerikai csoport összesen 15 milliárd dollár értékű tőkeemeléséhez. Több amerikai médiaóriás 2025. június 18-i egybehangzó értesülése szerint a Buss család tízmilliárd dollárért eladja a Los Angeles Lakersben meglévő tulajdonjoga nagy részét (mindössze 15 százalék marad neki) a TWG Globalnak. Az összeesküvés-elméletek közepes híveinek ettől kezdve aligha okoz különösebb nehézséget kimondani, hogy tessék, itt a sportwashing (valaki kiemelt sportesemények megrendezésével, klubok vásárlásával próbálja a rá vetődő sötét árnyékot eltüntetni, helyette népszerűséget szerezni) legújabb példája, szaúdi kézbe került az NBA ékköve. Ha már egyszer a Mubadala közvetlenül nem vehette meg a Lakerst, megtette közvetve.

Természetesen ne zárjuk ki ezen eset lehetőségét sem, de azért a TWG első embere, Mark Walter sportportfóliója láttán sokkal nagyobb annak a valószínűsége, hogy a tranzakciót ő erőltette, csak jól jött neki hozzá a pluszforrás. Eleve már az övé többek között a Los Angeles Dodgers baseball-, a Los Angeles Sparks női kosárlabda-, a Chelsea labdarúgó-, valamint a száguldó cirkuszba jövőre megérkező Cadillac Formula–1-es csapata, továbbá a női profi jégkorongliga, ráadásul a Lakers megszerzése kapcsán lépéselőnybe került. Négy évvel ezelőtt ugyanis a Phil Anschutztól megvásárolt 26 százalékos „pakkal” már kisebbségi tulajdonos lett a franchise-ban, egyúttal elővásárlási jogot szerzett a Buss család papírjaira. Azóta csak az alkalmat várta, ami most eljött, és ha az NBA-klubtulajdonosok júliusban a Las Vegas-i összejövetelükön jóváhagyják az egyezséget, villámgyorsan végbemehet a tranzakció. Ezzel egyszersmind 46 év után véget ér az NBA jelenlegi leghosszabb tulajdonosi érája, az új aktív listavezető Herb Simon, a nagydöntő hetedik összecsapására készülő Indiana Pacers „feje” lesz, aki 1983 óta vezeti a klubot.

A Buss család 1979 óta a Lakers „gondviselője”, Jerry Buss akkor vásárolta meg 67.5 millió dollárért a csapatot (a Los Angeles Kings NHL-együttesével, valamint a kor talán leghíresebb arénájával, a Forummal együtt). A gárda azóta 11 bajnoki címet nyert, mérkőzései több mint 60 százalékán diadalmaskodott – mindkettő egyedülálló ebben a korszakban! A „dinasztiaalapító” 2013-as halála után a gyerekei próbálták továbbvinni az örökséget, Jeanie Buss volt a döntéshozó (és a mostani adásvétel garantálja, hogy még évekig az lesz, lehet…), csak közben úgy próbáltak meg talpon maradni, hogy nem vették észre, a világ elrohant mellettük. Miközben a franchise-ok egyre inkább gazdasági (nagy)vállalatokra hasonlítottak, a Lakers megmaradt családi boltnak. Ugyan a siker és a csillogás volt a jelszava, de nem pénztermelő gépezetként működött. Igaz, rentábilis volt. Nem elsősorban a csapathoz közvetlenül köthető gazdasági tevékenysége miatt, hanem a Spectrum televíziós társasággal között helyi televíziós jogdíjszerződés okán, ami 2012-től kezdve húsz esztendőn keresztül évi hárommilliárd dollárt garantált a társaságnak. De például LeBron James ide, Luka Doncic oda, a fizetésekre sem szórták két kézzel a pénzt, hiszen Jeanie Buss 2013-as színre lépése óta az LAL csak a nyolcadik helyen áll a bérekre és adókra kifizetett 1.5 milliárd dollárjával. A korunkban megkövetelt piacközpontú működés azonban igazából egy másik mutatón látszik a leginkább. Azért, ha ma bárkit megkérünk, mondjon egy NBA-csapatot, alighanem a Lakerst említik a legtöbben. Történelmi távlatban nincs is nála nagyobb márka az NBA-ben, de ha a franchise jelenlegi értékét nézzük, már csak a harmadik helyen áll. A Forbes magazin 2024 végén 7.1 milliárd dollárra taksálta a Los Angeles Lakers összértékét, a Golden State Warriors (8.8 milliárd dollár) és a New York Knicks (7.5) viszont ennél jobb értéket kapott! Aligha véletlenül kommentálta a küszöbön álló tranzakciót egy NBA-ben dolgozó általános igazgató (GM) a következőképp: „A Lakerst végre úgy lehet működtetni, mint igazi üzleti vállalkozást!”

Merthogy Walterékkel együtt megérkezik az a fajta gazdasági szemlélet, amit például ­Steve Ballmer képvisel a városi rivális Los Angeles ­Clippersnél. Hogy tudniillik a csapat egy portfólió része, nem pedig maga a portfólió. Az új tulajdonos a Los Angeles Dodgersnél már megmutatta, a sikerért bármennyit hajlandó áldozni és mindenki feláldozható érte. Először rendbe tette a szakmai vonalat – három éven belül megvált az általános igazgatótól és a menedzsertől is, mert szerinte voltak náluk jobbak (ma is ők vannak hivatalban!) –, majd jött a rendszer és az erőforrások átalakítása. Ma már a Dodgersé az MLB legjobb (és egyik legnagyobb) elemző-, valamint játékosmegfigyelői hálózata, a klub fizeti a valaha volt legnagyobb luxusadót (az előző évben például 103 millió dollárt), továbbá az övé az egyik legjobb farmcsapatrendszer. Na meg sztárok egész sora a saját nevelésű Clayton Kershaw-tól kezdve Mookie Bettsen át Otani Sohejig. Ha kimutatható volt, hogy a játékosból szerezhető bevétel az „út végén” magasabb, mint a rá költött összeg, akkor a licitben nem volt határ. Így kapott Otani 700 milliós összértékű szerződést, majd a következő nyáron így szórtak még el úgy 460 milliót új játékosokra. Mert a japán meg ki tudja, honnan érkező szponzoroktól, illetve a merchandisingból minden megtérült.

Igaz, ezt olyan ligában könnyebb megtenni, ahol nincs fizetési plafon, illetve ahol lehet érdemi utánpótlás-nevelésről beszélni. Ebből a szempontból az NBA másik világ, de abban azért biztosak lehetünk, Walter változásokat hoz, és ha kell, nem ijed meg pénzügyi hatalma használatától sem. „Mark Walter a legjobb választás, ő gondozza majd a legjobban a Lakers márkát. A bizonyíték már megvan, a Dodgers mint puding megmutatta, mit tud elérni. Igazi győztes, aki az elmúlt tizenkét évből tizenegyben megnyerte a csoportját a ligában, kétszer pedig a World Seriesben is diadalmaskodott” – lelkendezett egy tweetben Magic Johnson, a Lakers legendás irányítója. Mondjuk, megnéztem volna, ha nem így tesz, hiszen Walter üzlettársa… Ettől még tény: a Dodgers 2012 óta mindig bejutott az MLB rájátszásába, igaz, ennek ára is volt, hiszen 2013-tól kezdve a baseball-liga fizetési listáján rendre benne volt legalább a legjobb ötben…

Nem igazán kételkedem benne, hogy hamarosan a Lakers is megérkezik a legnagyobb luxusadózók közé, de abban sem, hogy jönnek majd az innovatív megoldások és innovatív szerződések is. Mert Walterék abban különösen jók, hogy meggyőzzenek valakit, miért érdemes csatlakozni hozzájuk. Otaninál például elérték, hogy a bődületes szerződése 98 százalékát majd csak a visszavonulása után kapja meg. Addig érje be évi kétmillió dollárral, és legyen a célja szponzorok, valamint más klasszisok csapathoz csábítása. A Lakersnél a James, Doncic kettősnél aligha kell jobb vonzerő. Csak még nekik is meg kell tapasztalniuk, milyen az, amikor egy tulajdonos „mindent a játékosokért” elven épít fel egy birodalmat. A Dodgersnél ez már megvan (az extra különgéptől kezdve a kávézóhelyiségen át a japán játékosok kedvéért japán módra kialakított mellékhelyiségekig minden megvan!), a költségcsökkentések korában ő a stábra is hajlandó többet áldozni, csak legyen meg a győzelem. Az NBA-ben a mesterséges kiegyenlítő eszközök miatt csak pénzben nehéz túllicitálni a mezőnyt, így maradnak a más sportvállalkozásoknál már meghonosított „kiegészítők”. Na meg a szakmai tudásbázis. Az amerikai médiában már felvetődött, mennyire kell aggódnia Rob Pelinka GM-nek és J. J. Redick vezetőedzőnek. Mindenki arra a következtetésre jutott, ha Walter azt látja/érzi, ők a legjobbak, nem kell aggódniuk. De ha úgy gondolja, hosszú távon vannak náluk jobbak, lép. A kiválasztottaiban pedig a végsőkig bízik.

Mert a fő cél a hosszú távú siker. Sportszakmai és gazdasági fronton is.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!