Keserű élménnyel lép le a visszavonuló Andy Cole a futballporondról

Nem ünnepelte a tömeg utolsó meccsén, és nem volt nagy felhajtás körülötte – Andy Cole egyszerűen megunta a mellőzöttséget, és 37 évesen úgy döntött, elege volt a labdarúgásból. Ennél azért alighanem többet érdemelt volna a ’90-es évek egyik legkiemelkedőbb angol csatára, a Premier League örök-góllövőlistájának második helyezettje, Bajnokok Ligája-, Premiership- és FA-kupa-győztes.

Persze a labdarúgás nem arról híres, hogy különösebben igazságos lenne… Cole pályafutása utolsó hónapjait a Nottingham Forestben (illetve leginkább a kispadon) töltötte, és a folyamatos mellőzöttség meggyőzte: már nincs helye a profi labdarúgásban.

„Nem így képzeltem a végét” – nyilatkozta könnyek között a visszavonulását a Timesnak bejelentő középcsatár.

„Egyszerűen nem működött semmi a Nottinghamnél. Az elején megmondtam, hogy nem akarok a kispadon ülni, mert nem szeretnék teljesítmény nélkül pénzt keresni. Nem tudtam, igazából milyen szerepet szánnak nekem. Segíteni akartak? PR-fogás volt az igazolásom? Azt gondolták, hogy a tapasztalatommal a csapat segítségére lehetek? A mai napig nem tudom…” – mondta elkeseredve.

„Volt, hogy 60 perc után lehoztak, volt, hogy a keretbe sem kerültem be. Azt mondtam magamnak: nem játszok, nem kapok elég lehetőséget, nem lövök gólokat, vajon megéri-e ez így? A válasz: nem. Úgy érzem, a Forest nem volt velem őszinte, holott én mindig nyíltan vállaltam a véleményem” – tette hozzá.

Az utóbbi időszak keserűségén kívül azért sok szép emléke is maradhatott Cole-nak. Az Arsenal-nevelésű játékos az „ágyúsoknál” sosem kapott sok lehetőséget, de a Bristol Cityben már megvillantotta tudását. Egy idény után 1.75 millió fontért (akkor ez klubrekord volt) szerződtette a Newcastle United, és a „szarkáknál” parádézott: 84 mérkőzésen 68 gólt szerzett. Amikor hatmillió fontért (és Keith Gillespieért) a Manchester Unitedhez igazolt, folytatta a gólgyártást.

A United színeiben töltötte pályafutása legszebb éveit, és félelmetes csatárduót alkotott Teddy Sheringhammel, majd Dwight Yorke-kal. Pályafutásának csúcsára az 1998–99-es szezonban ért fel, mikor az MU-val begyűjtötte a BL-serleget, az angol bajnoki címet és az FA-kupát is.

Ruud van Nistelrooy érkezésével Cole a perifériára szorult, és „elmenekült” a Blackburnhöz.

„Valószínűleg életem legrosszabb döntése volt” – kommentálta most az átigazolást.

Innen már lefelé vezetett az út: játszott a Fulhamben, a Manchester Cityben, a Portsmouthban, a Birmingham Cityben, a Sunderlandben és a Burnleyben, majd a Nottinghamnél íródott pályafutásának utolsó fejezete. Legalábbis játékosként.

„Azt hiszem, tudok mit tanítani a góllövésről az ifjú játékosoknak. Rengeteg tapasztalatom van, és tovább akarom adni a tudásomat. Vissza szeretnék adni valamit a futballnak, mert rengeteget kaptam a játéktól. Nem hiszem, hogy a visszavonulásommal vége az Andy Cole-sztorinak. Lesz még új fejezet” – mondta a Timesnak.