Következetesség, Arsenal a neved! Ez volt Wenger utolsó nyolcaddöntője?

Barcelona, AC Milan, Bayern München, Bayern München, Monaco, Barcelona. Ezek a csapatok törtek borsot Arsene Wenger és az arsenalosok orra alá a legutóbbi hat BL-nyolcaddöntőben. Nem volt szerencséjük az „ágyúsoknak”, hiszen hatból négyszer a Barca, Bayern kettős valamelyikével kellett összecsapniuk a legjobb tizenhat között, ráadásul 2011-ben a spanyol együttes, 2013-ban pedig a német gárda hódította el a BL-trófeát.

Tény, az Arsenal sorozatban hatodszor vérzett el a nyolcaddöntőben, ami a BL históriájában korábban csak a Real Madriddal esett meg (2005 és 2010 között). A pocsék szériát nézve azonban most először fordult elő, hogy az Arsenal a párharc mindkét mérkőzését elvesztette (0–2, 1–3). A londoni együttessel a BL-ben csupán egyszer történt ilyen ezt megelőzően: a 2008–2009-es idényben a későbbi döntős Manchester United kettős győzelemmel ejtette ki Wenger csapatát, akkor a legjobb négy között.

Az azt követő kiírásban az Arsenal a negyeddöntőig menetelt, ahol a Barca (ki más?) lett a végzete: az angol fővárosban 2–2-es döntetlen született, míg a katalóniai visszavágón Lionel Messi négy gólt szerzett, a gránátvörös-kékek pedig 4–1-re győztek – igaz, nagyjából három percig az Arsenal 1–0-ra vezetett Nicklas Bendtner góljával. Apropó, Messi tegnap megszerezte pályafutása kilencedik, Arsenal elleni gólját, ami egyéni rekord.

Azon a barcelonai estén Wenger az Almunia – Sagna, Vermaelen, Silvestre, Clichy – Denílson, Diaby – Walcott, Rosicky, Nasri – Bendtner összeállításban látta a megoldást. A tizenegy futballista közül már csak Theo Walcott és Tomás Rosicky szolgálja a klubot. A kezdőcsapatból viszont öten (Sagna, Vermaelen, Clichy, Nasri és Bendtner) izgatottan várják a BL-negyeddöntő pénteki sorsolását, hiszen jelenlegi együttesük bejutott a legjobb nyolc közé.

Mint az utóbbi tíz év mindegyikében, az Arsenal a 2015–2016-os szezonnak is trófeák reményében vágott neki. A sikerre minden sansza megvolt: huszonkét fordulót követően az „ágyúsok” nevével kezdődött a Premier League tabellája, a BL-ben, ha nem is könnyen, de sikerült továbbjutnia a csoportból, sőt az FA-kupában is jó esélye volt a címvédésre. Merthogy a „nagy trófeaínségben” azért két-két FA-kupa- és Szuperkupa-győzelem összejött a brigádnak.

A jelek szerint a legbecsesebb díj, a bajnoki címért járó serleg ezúttal sem a londoniaké lesz – hiába a rivális nagy klubok pocsék szereplése. A négy nagy angol csapat (Arsenal, Manchester United, Liverpool, Chelsea) közül pedig továbbra is az Arsenal az egyetlen, amelynek nincs BL-elsősége – igaz, anyagi értelemben a Manchester Cityt is illő volna újabban a nagyok között említeni, s ez esetben nemcsak az Arsenal lenne a kivétel.

Amilyen jól sikerült az Arsenal 2015-ös naptári éve, a 2016-os pont olyan rossz – legalábbis eddig. Az együttes idén tizenhét tétmeccsen 24 gólt szerzett – éppen annyit, mint Lionel Messi egymaga a Barca színeiben… Amíg az „ágyúsok” augusztus és december között tétmérkőzéseik 57 százalékát megnyerték, január óta csak találkozóik 32 százalékán arattak győzelmet. Az Arsenal a legutóbbi tizenöt fellépéséből mindössze négyen diadalmaskodott, húsz gólt szerzett és húszat kapott. Ezt hívják idény végi összeomlásnak – persze kevés olyan együttes van a topfutballban, amelyet ne viselne meg az a sérüléshullám, ami az idényben Wengeréket sújtotta. Ez viszont legfeljebb csupán az egyik pontja lehet az okokat firtató listának, kifogás biztosan nem.

Ez az évad elúszni látszik, s ezt az Arsenal-szurkolók is érzik. Ian Wright, a klub legendája azt mondta: „Nem vagyok biztos benne, hogy Wenger irányítja a csapatot a következő szezonban. Nagyot fordult a világ, most már többen követelik a távozását, mint a maradását. Előbb-utóbb muszáj változtatni. Valaminek történnie kell.”

Wenger huszadik éve irányítja az „ágyúsokat”, és vezetésével kétségtelenül magasabb szintre jutott el a klub, mint a francia szakember előtti évtizedekben. Épp emiatt azonban a drukkerek elvárásai is megnőttek, s bizony az Arsenal anyagi lehetőségeit és játékosállományát nézve jogosak a bajnoki címről szőtt álmok.

De az Arsenal sohasem volt az a klub, amely a serlegek száma alapján mérlegelte a teljesítményét – legalábbis a Wenger-érát vizsgálva. Wengernek (és a klubnak) a látványos játék legalább annyira fontos, mint az ész nélküli pénzköltés elkerülése. Igaz, utóbbi érthető volt, hiszen az Emirates Stadion építési költségei valamelyest behatárolták a lehetőségeit az átigazolási piacon. Az aréna azonban közel tíz éve megnyitotta a kapuit, és szép bevételt termel, hiszen egész Angliában ott a legmagasabbak a jegyárak. A francia szakember azonban tavaly és az azt megelőző években sem szórta a milliókat – pedig lett volna rá lehetősége. Persze Alexis Sánchez és Mesut Özil nem két fillérbe került, de ezekben az esetekben az „ágyúsok” egyértelmű minőséget kaptak a pénzükért.

Igaza van Wrightnak, előbb-utóbb nem Wenger lesz az Arsenal menedzsere, ez elkerülhetetlen – hacsak nem derül ki Mathieu Flaminiről, hogy titokban örök életet adó elixíren (is) ügyködik. De akkor ki lesz az utód? És mikor lesz a váltás?

Vitathatatlan, hogy számos tréner dolgozik szerte Európában, aki Wengernél sokkal több (és jelentősebb) aranyérmet szerzett az elmúlt tíz évben. Viszont mi a fontosabb: a trófeák száma, vagy a klub filozófiájának megvalósítása? Wenger utóbbiban világbajnok, és azért az éremgyűjteményére sem panaszkodhat.

Sir Alex Ferguson közel huszonhat évig ült a Manchester United kispadján, és 2013-as visszavonulása óta a „vörös ördögök” nem találták meg a méltó utódot. David Moyes és Louis van Gaal sem váltotta meg a világot az Old Traffordon. Minden bizonnyal az Arsenal elöljárói nem akarnak hasonló hibát elkövetni.

A népszerű szakvezetők közül szinte mindenki foglalt: Pep Guardiola a Manchester Cityhez, Carlo Ancelotti a Bayernhez tart, José Mourinho pedig a pletykák szerint legközelebb pont a United menedzsereként bosszanthatja az Arsenal híveit – mondjuk a portugál edzőzseni érkezését kevés Arsenal-szurkoló tudná megemészteni. A klubhoz ezer szállal kötődő volt játékosok közül Dennis Bergkamp, Patrick Vieira és Thierry Henry is megkezdte az edzői pályafutását, ám számottevő tapasztalatot még nem szereztek.

Wenger szerződése a következő idény végén jár le. Ember legyen a talpán, aki meg tudja jósolni, mikor menesztik vagy távozik önszántából a gárda éléről. De tény, előbb vagy utóbb ez bekövetkezik, s utána kiderül, a korszakos francia nélkül csúcsra ér-e az Arsenal, vagy Wenger kihozta a maximumot az észak-londoni együttesből, csak ezt most még nem tudjuk.