Mint arról beszámoltunk, a Chelsea a világbajnokság utolsó hetében végül menesztette Antonio Contét, akivel az angol bajnokságot címvédőként csak az ötödik helyen zárta a londoni klub. A korábbi olasz szövetségi kapitányt honfitársa, az elmúlt három szezonban a Napoli vezetőedzőjeként dolgozó 59 éves olasz Maurizio Sarri követi a kispadon, amivel a történelem ismétli önmagát.
Az első Conte-Sarri cseréhez a 2006–2007-es idényig kell visszamennünk az időben,akkor történt, hogy kiesett az olasz másodosztályból az Arezzo – azóta sem sikerült visszajutnia a toszkán klubnak.
A Serie B-ben szereplő Arezzo akkori elnöke, Piero Mancini az idény elején úgy döntött, megadja a lehetőséget a két évvel korábban visszavonult, korábbi hússzoros válogatott, vb- és Eb-ezüstérmes Antonio Conténak, akinek azonban edzői pályafutása első állomáshelyén mindössze kilenc mérkőzés erejéig volt szerencséje dolgozni.
Miután a szezon első kilenc bajnokiján nem tudott győzni az Arezzo Contéval a vezetőedzői poszton, Mancini elnök a váltás mellett döntött, és kinevezte Conte helyére az akkor 47 esztendős egykori bankárt, Maurizio Sarrit.
A játékosként jelentős szinten nem futballozó Sarri korábban amatőr együttesek amatőr edzőjeként, bankári munkája mellett trenírozta játékosait, és számos csapatát regionális bajnoki címhez segítette, amivel végül 2005-ben felkeltette a másodosztályú Pescara érdeklődését, onnan került át Conte pótlására az Arezzóhoz.
Nem vált be Sarri alkalmazása, 18 meccsen irányította a toszkán klubot, s a megszerezhető 54 pontból mindössze 18 egységet gyűjtött a gárda, így Mancini klubelnök felülbírálta saját korábbi döntését és visszahívta Antonio Contét.
Második arezzói regnálása során már jóval jobban szerepelt a klub, s az utolsó kilenc találkozójából hetet megnyerve majdnem kiharcolta a bennmaradást: mindössze egyetlen ponton múlott Conte csapatának búcsúja.
„Nyilvánvaló, hogy egyikükre sem tekinthetünk kiforrott edzőként, hiszen pályafutásuk elején jártak” – fogalmazott néhány évvel később Piero Mancini, aki azzal írta be magát a történelembe, hogy egyedüli klubvezetőként rúgta ki egy szezon alatt Contét és Sarrit is.
„Az volt az első szezonja vezetőedzőként. Az már az első időszakában látható volt, hogy úgy szeretné a csapatot játszatni, hogy minél kevesebbet adjuk el a labdát. Soha nem beszélt az ellenfélről a találkozók előtt, a saját csapatára koncentrált” – emlékezett vissza Contéra Walter Bressan, az Arezzo akkori kapusa.
Conte helyett tehát érkezett Sarri, és hozta magával a Napoli-szurkolók által is jól ismert rigolyáit, különös szokásait – és nem elhanyagolhatóan a hatalmas tudását is.
„Olyan volt, mint egy őrmester. Csak fekete cipőben léphettünk pályára, és valamilyen okból kifolyólag nem engedte a hajpántok viselését” – jellemezte a korábbi kapus Sarrit, akivel egyébként számos figyelemfelkeltő eredményt mutatott fel az idény végén kieső brigád: például döntetlent játszott az akkor egyaránt B-ligás Juventusszal és Napolival is.
Ennek ellenére április középen Sarrinak mennie kellett – a szakember a tévéből tudta meg, hogy már nem ő az Arezzo trénere. Helyére pedig jött a szezon elején egyszer már kirúgott Conte, aki Bressan szerint egészen más edzőként tért vissza.
A csapat 22 pontot szerzett az utolsó 9 meccsén, ami a bajnoki címre esélyes riválisok formájával vetekedett, ám a klubot érintettnek látták a Calciopoli-botrányban, ami miatt 6 pont levonásával sújtották – igaz, később tisztázták a vádak alól a gárdát.
„Conte a visszatérése után egészen más edző volt, mintha öt év telt volna el három-négy hónap helyett. Felkészült volt, és olyan 4–2–4-es formációban küldött minket pályára, hogy megállíthatatlanok voltunk. Ha nem kaptuk volna a pontlevonást, bent maradtunk volna” – mondta Bressan.
Az együttes Contéval még így is elcsípte volna a kiesés elkerüléséért vívandó osztályozót, ha nem nyer 3–2-re a Spezia a bajnoki címet már korábban megszerző Juventus otthonában egy rendes játékidő utáni ráadásban esett góllal – a végül megkapaszkodó Spezia egyedüliként győzte le hazai pályán a „zebrákat”.
Az Arezzo azóta sem járt a másodosztályban – 2010-ben pénzügyi nehézségek miatt átalakult a klub és csak a negyedosztályban kezdhette újra. Conte és Sarri pedig azóta egyre jobban és jobban teljesít: előbbi a Barival másodosztályú bajnok lett, a Juventusszal háromszor megnyerte a Serie A-t, a Chelsea-vel pedig angol bajnoki címet szerzett. Eközben Sarri felvitte az Empolit a másodosztályból az élvonalba, és a 2016–2017-es idény után megválasztották az év edzőjének.
Az biztos, hogy a két szakember ilyen módon összekapcsolódó pályafutása során egymás ellen még sosem dirigálta aktuális klubcsapatát, ám elképzelhető, hogy a Chelsea ezen a téren változást hoz majd kettejük közös, de eddig külön szálon futó történetébe.