Ördögi kör – S. Tóth János publicisztikája

Aki eddig nem tudta, mi a különbség a pocsék teljesítmény és a hibákkal teli futball között, az vasárnap a manchesteri derbit követően megvilágosodhatott. Ehhez José Mourinho, a városi rangadót simán, 3–1-re elvesztő United menedzsere adott támpontokat. Hogy a portugál ömlengését csapata „fantasztikus karaktereiről” és „közös erőfeszítéseiről” mennyire lehet komolyan venni, megmutatja a Premier League táblázata, amely a válogatott meccsek miatt két hétre befagyott. A hússzoros angol bajnok a 12. forduló után a nyolcadik helyen áll, hátránya az éllovas Cityvel szemben már 12 pont. Gary Neville, a United tv-kommentátorként dolgozó korábbi klasszisa nem is volt hajlandó összevetni a két gárdát, mondván, jelenleg egy világ választja el őket – s nem az övéi javára.

A magabiztos City-siker ellenére a United kétszer is ellopta a show-t helyi ellenlábasától az Etihad Stadionban. Először azzal, hogy az Emlékezés napja alkalmából a mérkőzés előtt a „vörös ördögök” ikonja, Sir Bobby Charlton vitt koszorút a játéktérre, tisztelgésként az első és a második világháború, valamint az utóbbi évtizedek csatáiban elesett brit katonák előtt. Aztán meg a VIP-páholyra összpontosult a figyelem, amelynek egyik díszvendége a United legendás menedzsere, Sir Alex Ferguson volt. Az agyvérzés miatt még májusban műtéten áteső edzőlegenda nem volt egyedül: jobbján a klubtulajdonos Glazer família egyik tagja, Joel ült. A társelnök nem sűrűn mutatja meg magát, legutóbb 2016 augusztusában sikerült lefotózni az Old Traffordon. Mostani felbukkanása a meglepetés erejével hatott, ráadásul a látogatása alig néhány héttel követte fivére, Avram manchesteri útját, aki a Juventustól a Bajnokok Ligája csoportkörében elszenvedett vereséget ülte végig az Álmok Színházában.

Azóta a United Torinóban már visszavágott e kudarcért az olasz bajnoknak, életben tartva továbbjutási reményeit. Ám a nyolcadöntőbe a Valencián át vezet az út, márpedig a „denevérekkel” az Old Traffordon sem bírt Mourinho alakulata. Az európai porondon egy árnyalattal mégis jobban áll a háromszoros BEK/BL-győztes, hiszen a Premier League-ben a még Bajnokok Ligája indulásra jogosító negyedik helytől máris hét pont a lemaradása, a Ligakupából pedig már szeptemberben kihullott a Derby Countytól hazai pályán, tizenegyespárbajban elszenvedett vereséggel.

Ezen eredménysorból – elvben – az következne, hogy a Manchester United üzleti szempontból mélyrepülésbe kezdett. Ennek azonban épp az ellenkezője igaz: még sohasem ment olyan jól a biznisz, mint mostanság. A pályán elért eredmények ugyanis ma már – legalábbis rövid távon – nincsenek közvetlen hatással az üzleti, szponzorációs helyzetre. A United részvényei az idén rekordot döntöttek, augusztusban épp akkor ugrottak 24 font fölé, amikor a gárda kínos, 3–2-es vereséget szenvedett a Brightontól a bajnokságban.

Mindez nyilván zene Glazerék fülének, akik 2005-ben vásárolták fel a klubot, a United-szurkolók jelentős részének élénk protestálása közepette. Noha a tiltakozások azóta valamelyest elhalkultak, a drukkerek jelentős része továbbra sem rajong az amerikaiakért. Bár az mindenképpen a befektetők javára írandó, s ezt egy közelmúltban megjelent interjúban Mourinho egyik segítője, Michael Carrick is megerősítette, hogy sem a 2014-ben elhunyt Malcolm Glazer, sem a fiai nem jártak, nem járnak be az öltözőbe, azaz nem ütik bele az orrukat a szakmai kérdésekbe. Pedig lehet, olykor nem ártana az illetékesek körmére nézniük, akik csak most nyáron 66.5 millió fontot szórtak el átigazolásokra: a Sahtar Donecktől 53.1 millióért megvásárolt Fredtől eddig 581 perc alatt egy gólra futotta, míg a 19.8 millió fontba kerülő Diogo Dalotnak összesen két mérkőzés jutott a szezonban. S amíg vasárnap a City kezdőcsapatában kilenc olyan futballista szerepelt, akiket Pep Guardiola szemelt ki és vitt az Etihadba, a Unitedben a két és fél éves, néhány bizarr vásárlással tarkított Mourinho-éra két kiválasztottja lépett pályára…

Carrick azt is szóba hozta, hogy a drukkerek szívesebben látnak angol kézben egy angol klubot, de – így a korábbi harmincnégyszeres válogatott – ezek az idők elmúltak, a Premier League piacvezető szerepének megőrzéséhez elkerülhetetlen a külföldi tőke bevonása. Persze, Glazerék türelme sem határtalan, nyilván nem véletlenül röppentek fel a hírek a közelmúltban arról, hogy szaúd-arábiai befektetőknek passzolnák át az MU-t. A vevő állítólag maga Mohamed bin Szalman koronaherceg, a sivatagi királyság tényleges irányítója lett volna, aki négymilliárd fontos ajánlatra készült a földkerekség második legértékesebb sportvállalkozásáért. A pletykákra ráerősített, hogy Avram Glazer is hivatalos volt az októberre Rijádba összehívott a Jövő befektetési kezdeményezése nevű, „sivatagi Davos” néven emlegetett konferenciára, ám Dzsamál Hasogdzsi szaúdi ellenzéki újságíró meggyilkolása miatt – sokan másokkal együtt – lemondta a részvételt. Ezzel együtt a szaúdi kapcsolat él: a klub tavaly írt alá egy nyilatkozatot az ottani Általános Sportfelügyelettel az Öböl menti állam labdarúgásának fejlesztéséről, távközlési partnere pedig a Saudi Telecom.

Némi fejlesztés a Manchester United jelenlegi állományára is ráférne, de erre legközelebb a januári átigazolási időszakban lesz lehetőség, bár az Old Traffordon nem rajonganak az idény közbeni vásárlásokért, s ennek Mourinho sem igazán híve. Ám a Juventustól hazai pályán elszenvedett BL-vereség és a City elleni bajnoki kudarc újfent rávilágított arra, milyen távol kerültek a „vörös ördögök” az európai elittől. A legsúlyosabb problémák a hátvédsorban vannak, noha középső védőből öt is van a keretben. Ám Marcos Rojo az ősszel még egy percet sem játszott, Eric Bailly hét meccsen 379 percet, míg Phil Jones két mérkőzésen 148 percet kapott. Csak összehasonlításként: a kapus David de Gea jelenleg 1440-nél tart… Mourinho a Victor Lindelöf, Chris Smalling párosra tett, amit elvben nem kellene magyarázni, hiszen svéd, illetve angol válogatott játékosról van szó (igaz, utóbbi a szezon elején még kegyvesztettnek minősült), csak hát e duóval szeptember 19. óta nem sikerült kapott gól nélkül lehozni meccset. Az előző bajnokság már februárban járt, mire 21 kapott gól szerepelt a United statisztikájában, most viszont november 11-ére sikerült összehozni ezt a mennyiséget. S a számok nem hazudnak: az MU az eddigi tizenkét Premier League-meccsén hét alkalommal került hátrányba. S ami ennél is sokkolóbb, a legutóbbi kilenc találkozójából hatszor már az első húsz percben gólt kapott, ami tűpontosan jelzi a védekezés hatékonytalanságát – leparkolt busz ide vagy oda… A válogatott szünet után a Crystal Palace, a Young Boys és a Southampton elleni fellépés következik, ezeket illene gól nélkül megúszni, de ehhez sürgősen rendbe kell tenni a United hátsó alakzatát, mert félő, januárban már késő lenne.

Legalább ennyire égető a Pogba-kérdés rendezése. A francia világbajnok sérülés miatt kihagyta a vasárnapi derbit, s a távollétében látványosan összeomlott a United támadójátéka: összesen egy kaput eltaláló lövésre futotta a vendégektől. A csupa védekező felfogású futballistából álló középpályássorban nem akadt senki, aki képes lett volna felépíteni a támadásokat, és eljuttatni a labdát a Jesse Lingard, Marcus Rashford és Anthony Martial alkotta – papíron – mozgékony és kreatív csatártrióhoz. Más kérdés, hogy Pogba fényévnyire van a vb-n mutatott produkciójától. Klubjában az 1310 játékperc alatt mindössze öt gólra futotta tőle, ráadásul egész ősszel azzal voltak tele a lapok, hogy elvágyódik az Old Traffordról. Ehhez képest a hétvégén ügynöke, Mino Raiola már arról beszélt, hogy a 2016 augusztusában, akkoriban világrekordnak számító 89 millió fontért megvásárolt futballista rendezte viszonyát a portugál menedzserrel, s Torinóban, a Juventus elleni BL-csata előtt a játékos is hasonlóan nyilatkozott. Jelzésértékű, hogy a derbi után Mourinho is arról beszélt, hogy Pogba „hiányzott” a csapatból. Ha az összeborulásra valóban sor került, az nagyobb diadal lesz a portugál számára, mint az Allianz Stadionban négy nappal a derbi előtt aratott valószínűtlen kupagyőzelem.

Egymagában persze Paul Pogba nem hozhatja vissza a Sir Alex-féle aranykort. A derbin a United képtelen volt nyomás alatt tartani ellenfelét, ötlete sem volt arra, miként lehetne labdához jutni (lásd a City harmadik gólja előtt a kékeknek megengedett 44 passzt, amelynek megkoronázásaként Ilkay Gündogan végképp lekaszabolta az ősi riválist), kiábrándítóan lassan futballozott, s csak a hajrára tudott valamelyest felpörögni. Kérdés, hogy a futballisták „csak” nem voltak hajlandók betartani a taktikai utasításokat, vagy a szakmai feladatok megoldása meghaladja a képességeiket

(Vörös) ördögi kör, s egyik kiábrándítóbb opció, mint a másik…