Részletek az interjúból:
„Azt hiszem, a mai angol válogatott tagjai sokat profitálnának a sorkatonai szolgálatból. Számos alapvetést helyretenne bennük. Engem is sok mindenre megtanított: tisztelni az embereket és a nálam lévő tárgyakat. Vigyázni kellett a felszerelésünkre. Játszhattam a hadsereg csapatában is, ott is nagyon sokat tanultam.
A vébégyőzelem pályafutásom legnagyobb pillanata volt. Hátborzongatóan gyönyörű élmény, csodálatos időszak az egész ország számára. A világbajnokság mindenkit magával ragadott. Akkor ez még nem tudatosult bennünk, mert gondosan elrejtettek minket a szállodánkban.
Nem gondolom, hogy készen álltam a versenyszerű sportolásra, de jobban éreztem magam, és az amerikai Fort Lauderdale bejelentkezett értem. Aláírtam egy kétéves szerződést. Izgultam, hogy újra pályára lépek. Egyedül a periférikus látásommal volt gond. Jobban el kellett fordítanom a fejemet, de egyébként minden rendben ment. Megnyertük a bajnokságot, megvertük a New York Cosmost, ahol Pelé és Beckenbauer szerepelt. A legjobb játékosnak választottak, és átlagosan egy egész két tized gólt kaptam meccsenként.
Nagyon szeretném azt hinni, hogy amit a baleset után véghez vittem, az másokat is inspirálhat. Remélhetőleg akik esetleg elvesztették egyik szemüket, felfigyelnek arra, amit én elértem. Példa lehet, hogyan lehet kimászni a legmélyebb gödörből is."
A teljes cikket elolvashatja a FourFourTwo.hu-n, ide kattintva!