„A Millwall nemcsak labdarúgóklub, a Millwall életforma – mondja a film narrátora. – Életforma, ami a bajtársiasságról, az izgalomról és a dicsőségről szól.” Egy olyan sikertelen klubnál azonban, ami ekkoriban az első osztályt sem érte el, „a dicsőségért nem a játékosok, hanem a szurkolók küzdenek”.
„Sose jutunk feljebb a másod- vagy harmadosztálynál – említi az egyik kék-fehér sálas drukker. – De egész Angliában rettegnek tőlünk.”
„Ha nem lennék millwallos, be sem mernék lépni a stadionba – mondja egy másik drukker, Kutya Harry. – Tele van kib...szott őrültekkel.”
Így vagy úgy, az 1977-es dokumentumfilm sokat formált a gyűlölt-imádott Millwall képén, szurkolói pedig megtanultak azonosulni leghíresebb himnuszuk refrénjével: „Senki sem szeret minket, de ez minket nem érdekel”.
A teljes cikket elolvashatjátok a FourFourTwo.hu oldalán, ide kattintva!