Nem tilos félni – Szeli Mátyás jegyzete

A Premier League kapcsán mintha egyre gyakrabban kerülne szóba a félelem. A legnevesebb játékosok közül Sergio Agüero beszélt a félelmeiről, míg a Manchester United és a Sheffield United menedzserei is azt mondták, tiszteletben tartják, ha valaki nem akar pályára lépni. Gyakran beszélünk az élsportolókra nehezedő nyomásról, de ilyesfajta kihívásokkal még sohasem kellett megküzdeniük. Nem véletlen, ha néhányuk elbizonytalanodik, tehetetlennek érzi magát, miközben szinte mindenki azt várja tőlük, hogy mielőbb visszatérjenek a pályára.

„Jót tenne a nemzetnek” – mondta a folytatásról Dominic Raab, az Egyesült Királyság külügyminisztere.

De vajon elegendő indok-e, hogy cirkusz kell a négy fal közé zárt, egyre fáradó népnek?

Ne feledjük, Raab főnökét, Boris Johnson miniszterelnököt nemrég még az intenzíven ápolták, és a kormánynak akkor sem voltak különösebb fenntartásai a tömegrendezvényekkel szemben, amikor a kontinens jó része bezárkózott. A Liverpool–Atlético BL-csatára március második hetében háromezer szurkoló érkezhetett Madridból, ahol akkor már nem lehetett mérkőzésre járni. Időközben pedig a szigetország tragikus módon éllovassá vált Európában a halálesetek számát tekintve.

Ennek tükrében miért furcsállnánk a fenntartásokat?

Nyilván a leállással kockára tett több száz millió font kiesés, a klubok létért folytatott küzdelme nyomós indok. Ez az a korántsem irigylésre méltó helyzet, amikor egyensúlyt kell találni a gazdasági és a közegészségügyi érdekek között. Érthető szempont, hogy egy láthatóan csökkenő tendencia, napi néhány eset ne bénítson meg egész iparágakat, döntsön be gazdaságokat. Viszont – ezt persze nehéz megítélni – úgy tűnik, azon országok, amelyekben a következő napokban, hetekben újraindul(t) a futball, látszólag jobb helyzetben vannak Angliánál.

Természetesen egy nagy klub futballistája kivételes helyzetben van – fizikuma, az orvosi ellátás minősége, a rendszeres tesztelés mind olyan tényező, amely csökkentheti a kockázatot. Viszont egy kontaktsport esetében nem lehet nullára redukálni, ezért is lehetnek olyanok, akik tartanak a visszatéréstől, hiszen nekik is van feleségük, barátnőjük, gyermekük, akik miatt aggódnak. Az sem zárható ki, hogy ők az apró kisebbséget képviselik, de ettől még nem érdemes kézlegyintéssel elintézni fenntartásaikat; meg kell hallgatni őket, így felelősségteljesebb döntést hozhatnak Angliában a folytatásról. Talán épp ezzel sikerül eloszlatni az aggodalmaikat, hiszen ha azt akarjuk, hogy életünk idővel visszatérjen a normális kerékvágásba, ezeket a félelmeket ugyanúgy le kell győznünk, mint a vírust.

Vagy az ellenfeleket a pályán.