Tökéletes szimbiózis: így rakta össze Klopp és stábja a bajnok Liverpoolt

Grobbelaar – Burrows, Hysén, Hansen, Venison – Nicol, Mölby, McMahon, Barnes – Rush, Rosenthal, csereként pályára lépett még Gillespie és Houghton, a kispadon Kenny Dalglish. Ez volt az a Liverpool, amely a Queens Park Rangers 2–1-es legyőzésével 1990. április 28-án megnyerte a bajnokságot.

Alighanem mindenki sült bolondnak nézte volna azt, aki ekkor azt mondja, a Liverpool a következő harminc évben nem lesz aranyérmes, hiszen a „vörösök” 1975 és 1990 között tízszer nyertek bajnokságot, kétszer FA-kupát, négyszer BEK-et, egyszer UEFA-kupát és egyszer európai Szuperkupát. Úgy tűnt, a sikersorozatnak belátható időn belül nem lesz vége.

Mignolet – Clyne, Skrtel, Sakho, Moreno – Milner, Lucas Leiva, Emre Can – Lallana, Coutinho – Origi, csereként pályára lépett Allen és Ibe. Jürgen Klopp első csapata, amit a Liverpool menedzsereként pályára küldött. Magyar érintettség is volt: a kispadon ott ült Bogdán Ádám. A 2015. október 17-én a Tottenham otthonában 0–0-t játszó csapatból Nathaniel Clyne, James Milner, Adam Lallana és Divock Origi tartozik ma is a klub kötelékébe – Milner fontos tagja a gárdának, Lallana és Origi kiegészítő ember, Clyne pedig az utóbbi években sérülései miatt alig-alig játszott, és hamarosan távozik.

Alisson – Alexander-Arnold, J. Gomez, Van Dijk, Robertson – Henderson, Fabinho, Wijnaldum – Szalah, Firmino, Mané. Csereként pályára lépett még Keita, Oxlade-Chamberlain, Minamino, Elliott és Williams. A Crystal Palace-t 4–0-ra kiütő Liverpool, amely egy nappal később, a Chelsea Manchester City elleni győzelmének köszönhetően matematikailag is bebiztosította a 2019–2020-as angol bajnoki címet. Véget ért a nemzetközi futballélet egyik leghosszabb várakozása, a siker megérdemelt voltát képtelenség lenne vitatni.

A két összeállítás közötti különbségből is látszik, hogy Jürgen Klopp nem „beleült a jóba”, s még azt sem mondhatni, hogy klasszis futballisták sorával „felszerelt” együttest vett volna át. A tulajdonos Fenway Sports Group hathatós – de nem korlátlan – pénzügyi támogatását és a remekül összeálló háttércsapat munkáját maximálisan hasznosító szakvezető négy és fél év alatt teljesen a maga képére formálta a társaságot, s a továbbiakban ezt a folyamatot kísérjük végig. Tökéletes szimbiózisuk eredménye a bajnoki cím.

BELSŐS, KÜLSŐS – AZONOS ÉRTÉKEKKEL

Méltóság, ambíció, egység, elkötelezettség – ezt a négy alapértéket adja meg a Liverpool iránymutatóként minden reménybeli munkavállalónak. „Ezek az alapértékeink, melyek minden egyes tevékenységünkbe beleszövődnek. Így élünk és így cselekszünk” – írja a klub.

Az edzői stáb és játékoskeret tagjain kívül még rengeteg szakembernek kellett ezt a krédót magáévá tennie. Az nyilván senkinek sem meglepetés, hogy egy ekkora klub nagy stábbal dolgozik, érdekes viszont, hogy milyen elegyet alkotnak a Liverpoolnál a „futballbelsősök” és külsősök. Jürgen Klopp – játékosként „fejben első, lábbal negyedosztályú” – mindenekelőtt magával ragadó személyiségével, mentalitásával és a klubethoszhoz tökéletesen illő szellemiségével vezeti a csapatot, a háttérstábban pedig rengeteg, a futballon kívülről érkező vagy profi karriert korábban sosem építő szakembernek adott lehetőséget.

Segédedzői – a német Peter Krawietz és a holland Pepijn Lijnders – sosem voltak profi labdarúgók. Annál fontosabb eredeti szakterületük: Krawietz a Mainznál vezető játékosmegfigyelő és elemző volt („A Szem”), Lijnders pedig utánpótlásedző és egyéni, valamint technikai képző.

„Szuper a dinamika közöttünk, sokkal több egy egyszerű menedzser-másodedző kapcsolatnál. Abban hiszek, hogy e munkához százszázalékos bizalom kell, mert annyi döntést kell meghozni naponta. Imádok vele dolgozni. Látja, érti, ki vagyok, és tiszteli is ezt. Tudjuk, mit várhatunk egymástól. Jürgen egy valódi vezér, inspiráló és motiváló. Még mindig képes meglepni a gondolataival – az agya másképp működik, mint a legtöbbünké! Átlátja a szituációkat és folyamatokat. Egy mondás szerint az emberek nem törődnek azzal, mennyit tudsz, amíg nem tudják meg, mennyit törődsz velük. És azt hiszem, mindenki, aki Jürgennel dolgozik, úgy érzi, valóban törődik vele és a fejlődésével (...) Amikor a játékosaihoz beszél, szívből teszi és a szavai szíven is találják a futballistákat. Rendkívüli képessége, hogy meg tudja érinteni az embereket a szavaival. Ez nem könnyű – különösen ilyen szintű futballisták esetében. Nagyon érdekes számomra, miként lehetséges ez. A labdarúgásban rengeteg ego van, de olyan, mintha nálunk egy sem lenne. Jürgen olyan környezetet alakított ki, amit mindenki »megvett«. (...) Az edző karaktere a csapat karaktere lett” – magyarázta a The Athleticnek adott interjúban Lijnders, aki Klopp jobbkeze lett Zeljko Buvac („Az Agy”) után.

„Minden arról szól, hogy a saját utunkat kövessük, folyamatosan javuljunk és hajszoljuk a tökéletességet. Tisztában vagyunk vele, hogy a tökéletesség elérhetetlen, de akkor is hajszolni kell (...) A legnagyobb erősségünk az, hogy mindig együtt vagyunk. Úgy értem, a csapat mindig együtt mozog a pályán – a szervezettségünket, az egymás közötti távolságokat figyelembe véve. Ez az egyetlen módja annak, hogy egy agresszív presszinget játszó csapat legyünk. Ha hibádzik a szervezettség, ha nem megfelelők a távolságok, ez esélytelen. Ezen a területen fejlődtünk a legtöbbet. Bárhol folyjon a játék, együtt cselekszünk, kompakt együttesként, labdával vagy anélkül. Jürgen sokat beszél arról az alapelvről, hogy mindenki felelős mindenért” – engedett betekintést Lijnders a csapatfilozófiába.

Ehhez persze óriási edzés- és háttérmunka kell. Kiemelkedő munkát végez az erőnléti felkészítésért és a rehabilitációért felelős egység (a Bayern Münchentől érkezett erőnléti edző, Andreas Kornmayer szerepe rendkívül fontos, Klopp nagy becsben tartja a munkáját), míg a háttérben egy nagy létszámú csapat foglalkozik a megfigyeléssel és elemzéssel. Az ő tevékenységük nélkül aligha állhatott volna össze a bajnok gárda.

A sportigazgató Michael Edwards – egykori félprofi futballista – korábban a Portsmouthnál és a Tottenhamnél is elemzéssel foglalkozott, s ebben a szerepkörben került a Liverpoolhoz is, később technikai igazgató, majd sportigazgató lett. Klopp-pal egyeztetve ő az első számú felelős a klub átigazolási stratégiájáért. Mivel egyszerre „belsős” és „külsős”, állítása szerint könnyebben elfogadták analitikus-tudományos megközelítését a csapatoknál.

Az ellenfelek megfigyeléséért Greg Mathieson és James French, a mérkőzéselemzésekért Harrison Kingston és Mark Leyland felel. A kutató-elemző részleg vezetője az elméleti fizikus Ian Graham.

A vezető adatelemző az amerikai Hudl vállalattól érkezett, fizikus végzettségű William Spearman (Graham Cambridge-ben, Spearman a Harvardon végzett), a szoftverfejlesztő és statisztikakutató Tim Waskett asztrofizikus, utóbbi segítői közül a matematikus végzettségű Dafydd Steele egy energiaipari vállalat elemzője volt, Mark Stevenson és Mark Howlett pedig szoftverfejlesztők és adatbázis-készítők. Az angol futball legnagyobb tudományos-elemző részlege ez.

Lehet, hogy nem ők alkotnák a világ legjobb kispályás futballcsapatát – de egyrészt ez nem is szükséges, másrészt a háttérmunkájuk magáért beszél. Talán Graham a legfontosabb láncszem közülük, hiszen neki kulcsszerepe van az átigazolásokban, kulcsszerepe volt abban is, hogy meggyőzze Kloppot a kutató-elemző részleg hasznáról. Spearman elsősorban a tér és kontroll modelljeit kutatja a futballpályán. Tudományos tevékenységére érdemes egy pillantást vetni: a Higgs-bozonnal kapcsolatos kutatásoktól a passzlehetőségek fizikaalapú modellezésig tart a skála.

Ők persze csak akkor tudnak sikeresen dolgozni, ha a tulajdonosi körtől az edzői stábig mindenki „vevő” az általuk nyújtott szolgáltatásokra és meg van győződve annak hasznáról.

„Minden átigazolás multidiszciplináris tevékenység. Kell hozzá a hagyományos játékos-megfigyelés, a videoelemzés, az edzői stáb tagjainak is lelkesedniük kell a játékosért. Az én szerepem az adatelemzés, ami egy viszonylag újsütetű dolog a labdarúgásban. Mivel a futball nagyon konzervatív sport, nehéz megértetni a hasznosságát, és teljesen érthető, ha egy száz más dologgal is elfoglalt menedzser azt mondja, engem ez nem érdekel. De Jürgen szakított ránk időt, és hagyta, hogy elmagyarázzam a megközelítésünket. Megértette és értékelte azt” – emlékezett vissza Graham.

S hogy miként állt össze a nyerő kombináció?

VILÁGREKORDEREKTŐL SAJÁT NEVELÉSŰ SUHANCIG

Amikor a Leicester City a modern futballtörténelem egyik legnagyobb meglepetését okozva megnyerte az angol bajnokság 2015–2016-os idényét, az egyben a scoutok megdicsőülése is volt. Alacsonyabb osztályokból „kitúrt” játékosok, ismeretlenségből százmilliós világsztárrá váló futballisták írták a leicesteri hőseposzt, de tegyük hozzá: nagyon sok pénz volt a „rókák” mögött is.

A Liverpoolnál ez a kettősség fokozottan igaz: a bajnoki cím egyrészt a játékosnevelés és -megfigyelés, az okos átigazolási stratégia diadala, másrészt pedig nem lehetett volna elérni költekezés nélkül. A Liverpool pénzügyi ereje és ennek a sikerben játszott szerepe nem megkérdőjelezhető. Ugyanakkor a pénz nem kontrollálatlanul folyik el – Klopp Liverpooljának egyik fontos vonása, hogy az átigazolási piacon alig lő bakot a csapat.

Az adott poszton világrekordot jelentő összegért vették Alissont az AS Romától, vagy Virgil van Dijket a Southamptontól – ez mutatja, hogy ha kritikus fontosságú pozíció minőségi erősítéséről van szó, akkor a Liverpool tágra tudja nyitni a pénztárcáját. S megérte: Alisson klasszisokkal jobb, mint a csapat közelmúltbeli kapusai, Van Dijk érkezése után pedig stabilizálódott a védelem, a holland hátvéd Aranylabda-jelöltté nőtte ki magát. Mindezt pedig fedezni lehetett Philippe Coutinho méregdrága eladásából. Mohamed Szalah és Roberto Firmino olyan klasszissá nőtte ki magát, ami nem volt borítékolható az átigazolás pillanatában.

Szintén „röppentek” a súlyos milliók Fabinho vagy Naby Keita Anfieldre hozatalakor – talán utóbbi minősíthető a „nagyon drága volt, de (még) nem biztos, hogy teljesen bevált” kategóriájú szerzeménynek. Azt sem lehet kijelenteni, hogy egyértelműen befürdött volna Keitával a Liverpool. Az átigazolások többsége „ült”, a gárda játékában kulcsfontosságú Trent Alexander-Arnold és Andrew Robertson pedig valószínűleg a világfutball legjobb ár-érték arányú szélsőhátvédduója. Alexander-Arnoldot az akadémia nevelte ki, Robertson pedig épp a kieső Hull Cityben játszott, mikor kiszúrták, márpedig védőnek lenni egy kieső csapatban nem a legjobb ajánlólevél. A kifizetett kilencmillió euró sokszorosan megtérült.

„Különös figura volt, egy nagyon támadó szélsőhátvéd egy pocsékul védekező alakulatban” – mondta róla Graham, akinek az egyik kedvenc játékosa Robertson. Kettejükkel olyan „támadó védőpárosa” lett a Liverpoolnak, amilyet keveset láttunk a futballpályákon.

Amikor az ESPN az év elején listát készített a Premier League elmúlt öt idényének legjobb ár-érték arányú átigazolásaiból, a top ötben három liverpooli volt (Robertson az első, Wijnaldum a harmadik, Szalah a negyedik helyen) – Van Dijk csak horribilisen magas vételára miatt nem fért oda, viszont ő lett a liga legértékesebb játékosa.

„A Liverpool lett az etalon az átigazolási sikeresség szempontjából. Azzal vált a világ legjobb csapatává, hogy türelmes volt a piacon. A csatártriója kevesebb mint 120 millió euróba került, de értékük most 350 millióhoz közelít. Eközben a játékosok eladását is nagyon okosan intézték” – magyarázta az amerikai portálnak A. J. Swoboda, a futballügyi tanácsadással foglalkozó 21st Club munkatársa.

A matematikus és adatelemző Viroshan Naicker abban látja a Liverpool sikerének egyik titkát, hogy a megfigyelő-elemző részlegen dolgozók ki tudtak alakítani egy modellt, amely alapján látszik, a megfigyelt futballisták közül kik illenek bele a csapat játékába.

„Az alapvető nehézség az, hogy az implicit edzői elképzelést sosem öntik kvantitatív formába. Elég nehéz így lefordítani egy olyasfajta állítást, mint: »Olyan csapatot akarok, amely intenzív, kiszámíthatatlan és a következő pár évben fejlődőképes«. Márpedig nagyon úgy tűnik, Ian Graham és Michael Edwards megvalósította ezt” – írja a matematikus a véleménycikkében, melyben végigveszi a Liverpool sikereinek alkotóelemeit.

SZÁRNYALÓ ÉRTÉKEK

A Transfermarkt becslése szerint a Liverpool játékosainak kétharmada esetében megnőtt – általában jócskán megnőtt – az érintettek értéke ahhoz az összeghez képest, amennyiért szerződtette őket a klub. És ebben az összesítésben Alexander-Arnold (aki saját nevelésű, tehát nincs vételára) még csak nincs is benne... A „mínuszosak”, azaz az értékükből veszítő labdarúgók, akik jelenleg is a keret tagjai: Xherdan Shaqiri, Minamino Takumi, Dejan Lovren, James Milner, Nathaniel Clyne, Adam Lallana és Naby Keita.

A legnagyobb értéknövekedést elérők: Sadio Mané (+90 millió euró), Mohamed Szalah (+85 millió) és Andrew Robertson (+57 millió). De jelentősen növelte értékét Roberto Firmino (+47 millió), Joe Gomez (+31 millió), Virgil van Dijk (+30 millió) vagy Georiginio Wijnaldum (+18 millió) is. Nyilván a számítás értékbecsléseken, nem pedig egzakt adatokon alapul, de az értékmozgások megerősítik azt, hogy a Liverpool nem (vagy alig-alig) lő mellé. A csökkenő értékű futballisták szinte mindegyike kiegészítő ember vagy már leszálló ágban van a karrierje, a kivételt a már említett Keita és a még bőven az alkalmazkodás szakaszában járó Minamino Takumi jelentik.

Hogy a csúcsra ért csapatot mennyire lehet a csúcson tartani és mikor jön el egy generációváltás, az a következő évek kérdése. Jelenleg 14 olyan tagja van a Liverpool első keretének, aki 28 éves vagy idősebb, viszont alig páran vannak karrierjük leszálló ágában, ez fokozatos frissítést vetít előre. Ami biztos, a Liverpool 2018–2019-es és 2019–2020-as diadalmenete az egész klubkultúra dicsérete.

„Aki a futballban szeretne dolgozni, egy olyan környezetben, amelyben egy szervezet minden egyes eleme a lehető legjobb – a szurkolók támogatásától fogva a tulajdonosok víziójáig –, akkor ennél jobb helyet nem találhat” – vélekedett Klopp.

Egy, a klub értékeivel tökéletesen összhangban levő, a drukkerek által bálványozott szuggesztív edző; gondosan összeválogatott szakmai stáb, kitűnő megfigyelő-elemző csapat, okos átigazolási stratégia – ezek mind-mind kellettek ahhoz, hogy harminc év után teljesen összeálljon a kép.

Hogy ez a csapat egy új liverpooli „dinasztia” lesz-e? Könnyen elképzelhető. De ha az elmúlt harminc évben a Liverpool szurkolói egyvalamit megtanultak, az az, hogy a sikert sosem vehetik adottnak.

Ennél a sikernél pedig aligha lesz édesebb, hisz oly sokáig vártak rá.