Arsenal. Everton. Liverpool. Coventry. Ez a négy klub játszott 2001-ig a legrégebben az angol labdarúgás legfelsőbb osztályában: összesen tizennyolc bajnoki győzelmet hoztak össze, amióta 1967-ben Bobby Gould góljaival a Coventry maga mögött hagyta a másodosztályt. De ebből a tizennyolcból egyiket sem a Coventry nyerte. Harmincnégy évet töltött az élvonalban, de sosem jutott a hatodik hely fölé (1989 után a legjobb tízben sem volt benne), de végig makacsul kitartott. „Felvetődött a gyanú – írta a Telegraph –, hogy a Premier League szabályzata szerint a Coventry nem eshet ki, annyiszor kerülte már el a másodosztályt. Ezúttal azonban nem volt nagy visszatérés.” Az élvonalban töltött 34 idény után, amely alatt kilencszer az utolsó mérkőzésen úszta meg a kiesést, az égszínkék klubnak elfogyott a kilencedik élete is.
Az idén húsz esztendeje, hogy a Coventry City kiesett a Premier League-ből: a klub húsz hosszú éve küzd a kétségbeeséssel, a vak reménnyel, még több kétségbeeséssel és még annál is több kétségbeeséssel, amelyet végre úgy tűnik, Mark Robins segítségével maga mögött hagyhat. Amikor azonban 2001-ben a Coventry elindult lefelé a hosszú lejtőn, Robins még a Rotherham csatára volt. Pedig volt egy tervük, bejutottak az ifi FA-kupa döntőjébe, és úgy volt, hogy ők építik meg a válogatott új stadionját. Senki sem hitte, hogy itt a vége. Hiszen várt rájuk a felhőtlen, kék ég. De akkor mégis mi történt?
A teljes cikket elolvashatja a FourFourTwo.hu-n, ide kattintva!