– Hogyan kerültél Barcelonába?
– Milyen érzés volt, hogy te szerezted a győztes gólt a Bajnokok Ligája döntőjében?
– Nagyon izgultam, amikor pályára léptem, ugyanakkor eltökélt voltam, és hittem magamban. Ezt a gólom is bizonyítja. Vizes talajon sikerült ballal levennem a labdát, mielőtt lőttem. A terveim közt nem szerepelt gól, inkább az járt a fejemben, hogy kiszolgáljam a csapattársaimat, ezért nem is tudtam, hogyan ünnepeljen meg. A szüleim és a fiam ott ültek a lelátón. Nem lehet szavakba önteni azt a pillanatot.
– Hogyan kerültél a Chelsea-be?
– Mourinho felhívott. Maradhattam volna a Barcelonában, de nagyon vonzott a Premier League és London is. Mourinho minden egyes edzést alaposan megtervezett. Magam is edzői tanfolyamot végzek Brazíliában, és az ő nyomdokaiba szeretnék lépni.
– Mi nem ment Scolarinak a Chelsea-nél?
– Nagyon jól indult minden, majd jöttek a nagy riválisok elleni mérkőzések, és kikaptunk a Liverpooltól, az Arsenaltól és a Manchester Unitedtól is. A Chelsea-nél nagyok a célok, különösen annak tükrében, hogy mennyi pénzt fektettek a klubba. Amikor a dolgok nem úgy mennek, ahogy azt elvárják, hirtelen megnő a nyomás.
– Kultikus hős vagy a Chelsea szurkolóinak szemében. Mit jelent ez neked?
– Nagy öröm. Azt hiszem, főként a Tottenham ellen lőtt góljaimnak köszönhetem, illetve annak, hogy nagyon eltökélt voltam a pályán. Még a járvány előtt egy barátom kiment az egyik meccsre, és az én nevemmel ellátott mez volt rajta. Azt mondta, többen is köré gyűltek, mutogattak a mezére, és a nevemet skandálták! Ez igazán megtisztelő.
A teljes cikket elolvashatja a FourFourTwo.hu-n, ide kattintva!