Lehmann Csongor: Az olimpia nem terhet jelent, hanem lehetőséget

– Május huszonötödikén harmadikként ért célba a világbajnoki sorozat cagliari állomásán. Mekkora löketet adott ez az olimpia előtt?
– Nagyon nagy önbizalmat kaptam, hiszen ott tudtam lenni a legfőbb riválisaim között – mondta lapunknak a tiszaújvárosi olimpikon, aki épp magaslati edzőtáborban készül. – A kitűzött célt túlszárnyaltam, ami a jövőre nézve kifejezetten pozitív élmény. A szardíniai versennyel egy háromhetes blokk ért véget, azért eléggé elfáradtam, volt mit kipihenni otthon.

– Hogyan látja, minek köszönhető ez a kiváló teljesítmény?
– A koncentrációnak. Abban a száz percben, ami a rajtpisztoly eldördülése és a célba érés között eltelt, megpróbáltam kizárni a zavaró tényezőket. Mindig a következő lépésre figyeltem, igyekeztem rugalmas maradni, és ha kellett, rögtönöztem. A versenyzés nagyon más állapot, semmihez sem tudnám hasonlítani.

– Az olimpia mennyire gyakran jut az eszébe?
– Mindennap és minden edzésen. Minél közelebb érünk a futamom július harmincadikai dátumához, annál inkább érzem, hogy sikerült felkészülnöm. A hátralévő másfél hónapban mentálisan kell tréningeznem magam, hogy ne okozzon hátrányt az a teher, amit az olimpia jelent. Úgy akarok odaállni, mint a világbajnoki futam egyik állomására, hiszen a versenyzők ugyanazok, csak a körülmények kicsit mások. Ehhez addig hozzá kell szoknom, hogy maximális teljesítményt tudjak nyújtani.

– Az elvárásokkal hogyan tud megbirkózni?
– Én támasztom a legmagasabb elvárásokat, hiszen én vagyok ott az edzéseken, és apukám is (aki az edzője – a szerk.). Látjuk, milyen formában vagyok, így be tudjuk lőni, mi jöhet össze, ha minden klappol. Ez természetesen teher, de sikerült átfordítanom az elmúlt hónapokban. Már lehetőségként gondolok az olimpiára, amely az a verseny, amelyről gyermekkorom óta álmodozom. Tökéletes felkészülés és versenynap után reális cél lehet a pontszerző hely Párizsban.

– Említette, hogy az édesapja készíti fel, ami különleges helyzet, hiszen otthon apa-fiú, az edzőpályán mester-tanítvány kapcsolatban állnak. Okozott ez valaha nehézséget kettejük között?
– Fiatalabb koromban néha frusztrált, de igazából semmilyen probléma sem származott belőle, ami a munkánkat hátráltatta volna. Nyilván minden apa-fiú viszonyban vannak súrlódások, de megtanultuk, hogyan kell kezelni, sőt sokkal jobban tudunk együttműködni, mint ha sima edző-versenyző kapcsolat lenne közöttünk. Ennek a szoros köteléknek is köszönhető, hogy évről évre szépen menetelek előre. El sem tudnám képzelni másként a sportkarrieremet.

– A beszélgetés elején említette, hogy a cagliari futam és az edzőtábor közötti két hetet pihenéssel töltötte. Mennyi ideje jut általában a kikapcsolódásra?
– Ahogy egyre intenzívebbé és sűrűbbé válik a felkészülés, úgy lesz mind kevesebb a lehetőségem, hogy mással foglalkozzak. Kifárasztja az embert a napi három edzés és a folyamatos gondolkodás a versenyeken és a célokon, ezért is igyekszem beiktatni néhány hobbit.

– Például?
– Legújabban a fotózással ismerkedem, ráadásul nem is a simával, hanem az analóg fényképezéssel. Örülök, hogy ezt megtaláltam, az edzőtáborba is hoztam a kamerámat, betáraztam filmekkel, úgyhogy amikor akad egy-két szabad órám, igyekszem kimenni a szabadba, hogy megörökítsem a lélegzetelállító tájat.

– Nem zavarja, hogy nem tudja meg rögtön, milyen lett a kép?
– Nem, sőt! Az úszó-, kerékpáros- és futóedzéseken tapasztalható rohanásból így le tudok lassítani, hiszen a technikából adódóan mindent aprólékosan meg kell tervezni és be kell állítani, mert amíg elő nem hívatom, nem fogom látni a végeredményt.

A PÁRIZSI PROGRAM
Férfiak: július 30.
Nők: július 31.
Vegyes váltó: augusztus 5.