Michael Ballack portréja

Michael Ballack
nemzetisége:
német
98/42
születési hely:
Görlitz
ideje:
1976.09.26.
pozíció:
irányító
magassága:
189 cm
súlya:
80 kg
korábbi klubjai:
BSG Motor Fritz Heckert Karl-Marx-Stadt, FC Karl-Marx-Stadt, Chemnitzer FC, 1. FC Kaiserslautern, Bayer Leverkusen, Bayern München, Chelsea
sikerei:
német bajnok (1998, 2003, 2005, 2006), Német Kupa-győztes (2003, 2005, 2006), német Ligakupa-győztes (2004), BL-döntős (2002, 2006), angol bajnok (2010), angol Ligakupa-győztes (2007), FA-kupa-győztes (2007, 2009, 2010), vb-ezüstérmes (2002), vb-résztvevő (2006), Eb-résztvevő (2000, 2004), Eb-ezüstérmes (2008), Konföderációs-kupa-résztvevő (1999), Konföderációs-kupa-bronzérmes és a torna ezüstcipőse (2005), az Év játékosa Németországban (2002, 2003, 2005), a vb álomcsapatának tagja (2002, 2006), az Eb álomcsapatának tagja (2004, 2008), a vb gólpasszkirálya (2002), az Év csapatának tagja az uefa.com szerint (2002), az Év legjobb középpályása az UEFA szerint (2002), az Év csapatának tagja az ESM szerint (2002), az Év második legjobb játékosa a World Soccer szerint (2002), az Év csapatának tagja a Bundesligában (2000, 2002, 2003, 2005, 2006), hetedik a FIFA Év játékosa-szavazásán (2002), a FIFA Világválogatott tagja (2002)



Ballack a BSG Motor Karl-Marx-Stadtban focizgatott akkoriban, és élte az élsportolónak szánt keletnémet fiatalok életét. Hétéves korától naponta két edzésen kellett részt vennie – "A futball volt az egyetlenem és a mindenem, hajlandó voltam csak erre összpontosítani" –, de ha fennmaradt volna az akkori világrendszer, legfeljebb az olimpiai éremre, extrém esetben a világbajnoki részvételre lett volna esélye.
Csakhogy a fal leomlott, a futballisták előtt pedig kinyíltak az addig csukottnak hitt kapuk. Ballack eleinte ebből semmit sem profitált, 14 évesen még a Chemnitzhez írta alá karrierje első profiszerződését, és ennél a csapatnál élte át pályája első nagy bukását. "Amikor 1996-ban kiestünk a másodosztályból a Regionalligába, úgy éreztem, mintha életem addigi legnagyobb vereségét szenvedtem volna el. Nem egy mérkőzésről, hanem egy egész sorozatról volt szó. A kieséssel pedig mindig nagyon rossz szembesülni" – idézte fel az akkori érzéseit a játékos.

Egy évig a Regionalligában kínlódott, mentőövként jött számára az élvonalba 1997 nyarán visszatérő Kaiserslautern ajánlata. Az újoncként bajnoki címet szerző (példa nélküli bravúr!) együttesben töltött első idényében még nem volt meghatározó ember, csak 16 mérkőzésen lépett pályára, nem úgy, mint a következő szezonban, amikor már 30 ütközet részese volt, nem mellékesen pedig megszerezte első négy gólját az élvonalban. A ’Lauternben azonban nem volt maradása, Otto Rehhagel vezetőedzővel ellentétes nézeteket vallott a saját posztjáról, a tréner pedig rábízta, megy vagy marad. Ő ment, és alighanem ma sem bánja a döntését.

Nyolcmillió márka ellenében lett a Bayer Leverkusen alkalmazottja, már válogatott játékosként (1999 tavaszán a Skócia elleni 1–0-s vereség alkalmával debütált, a meccs azért is lehet emlékezetes, mert a félidőben kialudt a világítás a Weser-stadionban). A Ballack-éra alatt a "gyógyszergyáriak" kis túlzással amihez hozzáértek, ezüstté változtatták: a Bayer ezen időszak alatt két bajnoki, egy kupa- és egy BL-ezüstöt nyert. Aranyat viszont egyet sem… Ebben ludas volt a karmester is, hiszen az 1999–2000-es évad salátástálja rajta ment el, az Unterhaching elleni meccsen elég lett volna ikszelnie a gárdának, csakhogy többek között Ballack öngólt rúgott, a Bayer 2–0-ra kikapott, az aranyat pedig a Bayern München elhappolta.


A bajorokkal azonnal bajnok és kupagyőztes lett, ám hamar szembesülnie kellett azzal, hogy immáron az FC Hollywood tagja: Oliver Kahn nyilvánosan kritizálta, Ottmar Hitzfeld mester pedig 10 00 euróra büntette a taktikai rend megsértése miatt. Ballack profi módon válaszolt: összekapta magát, lőtt tíz gólt, s a csapat pontátlaga pedig kétszer annyi volt, ha ő is játszott, mint nélküle! A Német Kupa döntőjében két gólt lőtt egykori klubjának, a Kaiserslauternnek, ám ezután borzasztó idény köszöntött rá: a bajnokságban többnyire csak szenvedett, az Euro2004-en kimondottan. Az Eb után kis híján az FC Barcelonához igazolt, ám végül is maradt, s két fantasztikus idénnyel boldogította a Bőrgatyásokat. A World Cup 2006 fedőnevű germán remények első számú letéteményesét is személyében tisztelhettük, ám a hazai világbajnokságon viszont nem válthatta valóra álmait.

Sérülése miatt kihagyta a nyitómérkőzést, a lengyelek ellen egy félidőt játszott, Ecuadornak ellen már egy gólpasszra is futotta. A svédek ellen látványosan szenvedett, lövései nem is annyira Isaksson kapujára, mint inkább a nézőkre jelentettek veszélyt, ám az argentinok ellen sérülten is kimagaslóan futballozott, közreműködött az egyenlítő gólban és magabiztosan értékesítette tizenegyesét. Az olasz középpályások viszont levették őt a (közép)pályáról, a portugálok elleni bronzmérkőzésre pedig nem tudták összedrótozni - s éppen ekkor játszottak legjobban a német fiatalok. Ecuador és Argentina ellen ő lett a Mérkőzés embere, bekerült a torna Álomcsapatába is. Bár korábban többször tárgyalt a Manchesterrel, kacérkodott a Real Madriddal, meglebegtette szerződéshosszabbítását is, végül a Chelsea-ben kötött ki.

A "kékeknek" egy eurót sem kellett fizetniük érte, ám ezt alaposan beszámították az ügynökök a német heti 130 ezer fontos rekordgázsijába! Müncheni búcsúfellépésén gúnyosan kifütyülték, s ez rossz ómen volt számára, hiszen Londonban nemhogy a nagy célt, a BL-aranyat nem érte el, hanem egyenesen a bajnokság egyik legnagyobb csalódását okozta. Pedig hogy vártuk a Ballack-Lampard álomduót! José Mourinho türelme is elfogyott vele szemben, ősszel nem is nevezte a németet a BL-re, alkalomadtán üvöltöztek is egy kellemeset egymással. Igaz, Mourinho felmondásával semtáltosodott meg Ballack, de legalább pályára léphetett, legelső bajnokiját december legvégén vívta, s egy szép gólt is lőtt. A válogatottban akkor is szerepelt, ha "sérülése" miatt Londonban nem, öt Eb-selejtezőn háromszor volt eredményes. A tornán kétszer, de mindkettő továbbjutást ért (az ausztrálok és a portugálok elleni), Londonba visszatérve Luiz Felipe Scolari alapemberként számolt vele.

A nyári Eb-n ezüstig vezette a válogatottat, de a szövetségi kapitány, Joachim Löw ráérzett, hogy a fiatalok rohanását már csak lassítja a pályán a harminc fölötti Ballack, és a gyepen kívül is feszélyezi őket (a sajtóbeli adok-kapok miatt pedig nem lett meg a 100. válogatottság sem). 2010-ben visszatért a Bundesligába, ahol két idényt lehúzott a Bayerben, majd kétéves szerződése lejárta után, bár sok ajánlata volt, a szögre akasztotta.

„Harminchat évesen olyan profi pályafutásra tekinthetek vissza, amelyről álmodni sem mertem gyerekkoromban" – monda búcsújakor. Nehéz vele vitatkozni.