Puskás már átélte, ami CR-ékre vár - városi derbik az európai kupákban

PUSKÁS FERENC MÁR ÁTÉLTE AZT, AMI CRISTIANO RONALDÓÉKRA ÉS DIEGO COSTÁÉKRA VÁR

Nem kellett sokat várni az első városi derbire a Bajnokok Európa-kupája 1955-ös megalapítása után. A legrangosabb európai kupasorozat negyedik évadjában Madrid két legnagyobb egyesülete találkozott a legjobb négy között. A későbbi győztes Real Madrid otthonában rendezett első mérkőzésen a királyi gárda – Puskás Ferenc büntetőből lőtt győztes találatával – 2–1-re legyőzte az Atlético Madridot, amely a visszavágón aratott 1–0-s sikerével kiharcolta az újabb találkozót.

A megismételt mérkőzésre 1959. május 13-án került sor Zaragozában, és ismét Puskás Ferenc volt a főhős, hiszen a Real az ő 42. percben, jobb lábbal (!) szerzett győztes góljával 2–1-re megverte az ősi riválist.

A spanyol csapatok közül az FC Barcelona és az Espanyol is találkozott egymással a nemzetközi porondon. Az 1965–1966-os idényben a Vásárvárosok Kupája negyeddöntőjében a Barca 2–0-s összesítéssel ment tovább – ám ez, az UEFA-kupa elődjének számító sorozat még nem az európai szövetség égisze alatt futott.

MILÁNÓ PIROS ÉS KÉK FELE KÉT ALKALOMMAL IS ÖSSZECSAPOTT A BL-BEN

A második városi rangadóra viszont már 2003-ig kellett várni. Ekkor már Bajnokok Ligájának hívták az évtizedek alatt alaposan átalakított sorozatot. A 2002–2003-as idény legjobb négy csapata közé három olasz (Juventus, Milan, Inter) is bejutott, a két milánói pedig épp egymással került szembe.

Mivel mindkét gárda a San Siróban (vagy interesek között Giuseppe Meazzában) rendezi hazai meccseit, az első, 0–0-s mérkőzést követően a visszavágón elért 1–1 a papíron vendég Milannak kedvezett. Paolo Maldini, a Milan legendás védője 56-szor játszott derbit az Inter ellen, de elmondása szerint egyik sem volt fogható ehhez a két találkozóhoz – mondván, mégiscsak a BL-döntőbe való jutás volt a tét. A Milan később megnyerte a finálét, miután a Juventust tizenegyespárbajban legyőzte.

Két évvel később a legjobb nyolc között revánsot vehetett volna az Inter, ám helyette a Milan 5–0-s összesítéssel küldte haza a San Siro társbérlőjét, hogy aztán később az emlékezetes isztambuli döntőben tizenegyespárbajban alulmaradjon a Liverpoollal szemben. A történethez tartozik, hogy a Milan 2–0-s előnnyel „utazhatott” a visszavágóra, ahol 1–0-ra vezetett Andrij Sevcsenko révén, ám a mérkőzést félbe kellett szakítani szurkolói rendbontások miatt, s végül a zöldasztal mellett 3–0-s Milan-siker született.

LONDONBAN IS DÚL A KÉK–PIROS HÁBORÚ

A két milánói derbi közötti idényben – amikor végül José Mourinho Portója ült fel Európa trónjára –, is volt szerencsénk egy városi összecsapáshoz. A BL-negyeddöntőben a Chelsea és az Arsenal mérkőzött egymással, és az első meccsen 1–1 lett a végeredmény a Stamford Bridge-en. Az észak-londoni visszavágón viszont Frank Lampardék hátrányból 2–1-re fordítani tudtak, így ők mehettek tovább. Claudio Ranieri, a Chelsea akkori edzője így fogalmazott a lefújás pillanatában átéltekről: „Több mint boldog voltam, harminc másodpercre delíriumos állapotba kerültem.”

ROMÁNIA BÜSZKESÉGEI

A 2005–2006-os idényre szívesen emlékezhetnek vissza a román fanatikusok. Az UEFA-kupában ugyanis a Dinamo, a Rapid és a Steaua Bucuresti is továbbjutott csoportjából. A Dinamo számára a legjobb tizenhat jelentette a végállomást, a Rapid és a Steaua viszont összefutott a negyeddöntőben.

A fantasztikus hangulatú párharc első meccsén 1–1-re végzett a két csapat a Rapid otthonában, a visszavágón pedig nem született gól, így a „katonák” menetelhettek tovább.

A 2005-ös rendbontás az Internazionale–Milan meccsen

SPANYOL ARMADA: EGY IDÉNYEN BELÜL KÉT VÁROSI DERBI

„Egy hollywoodi rendező sem írhatott volna jobb forgatókönyvet” – így jellemezte Ivan Rakitic, a Sevilla horvát labdarúgója az Európa-liga mostani kiírásának egyik legizgalmasabb párharcát. A legjobb tizenhat között a Betis és régi ellenfele, a Sevilla került egymással szembe.

A Sevilla stadionjában a Betis némi meglepetésre 2–0-s előnyre tett szert, ám a rivális a visszavágón ugyanilyen arányban győzött, és a tizenegyespárbajt megnyerve továbbjutott (s nem mellesleg már a döntőért meccsel ma este a Valencia vendégeként).

Elérkeztünk a főfogáshoz! Mint a fentiekből kiderül, arra még sosem volt példa, hogy egy európai kupa döntőjében fusson össze két azonos városbeli csapat. Márpedig az idén így lesz, hisz a Real Madrid és az Atlético Madrid lép pályára a lisszaboni döntőben május 24-én.

Az biztos, hogy a finálét követően Madrid utcáin hatalmas ünneplés lesz. A kérdés csupán az, vajon a Real ünnepelhet a Cibeles téren, vagy az Atlético mulathat a Neptun-szobornál?