Kisvárosi legendák – S. Tóth János publicisztikája

Sporttörténelmi esemény szemtanúja lehet ma este a Rhein-Neckar-Arena publikuma. A Turn- und Sportgemeinschaft 1899 Hoffenheim e. V. otthonában először rendeznek UEFA Bajnokok Ligája-főtáblás mérkőzést. S új fejezet íródik az első számú európai labdarúgó-kupasorozat históriájában is, hiszen először mutathatja meg magát a kontinens elitjében egy alig valamivel több mint háromezer lelkes falu csapata.

Ami persze csupán részben igaz. Mert a nevéből is következően 1899-ben – vagyis a Ferencvárossal egyazon esztendőben – alapított egyesületet manapság inkább a tradíciók kötik Hoffenheimhez. Valójában Baden-Württemberg szövetségi tartomány egész Rajna-Neckar járása magáénak tekinti; Heidelbergtől Sinsheimig számos település polgárai. Az utóbbiaknak ráadásul hazai csapat is, mivel a Lorschi füveskönyvben 773-as dátummal még Hovaheimként említett Hoffenheimet 1972-ben közigazgatásilag Sinsheimhez csatolták. Ha nem így lenne, és a TSG 1899 megmarad ízig-vérig falusi kiscsapatnak, nem lett volna értelme 30 150 férőhelyes stadiont építeni neki Sinsheim egy másik kerületében, Steinsfurtban. Ami így is merész vállalkozás volt, hiszen Sinsheim teljes lakossága is csupán 35 ezer fő.

E stadionban lép fel kedden 18.55-től a Manchester City. A futballvilág egyik legtehetősebb alakulatának vendégjátéka egy két évtizeden át szőtt meseszerű történet csúcspontja. A díszelőadás nem jöhetett volna létre, ha a Hoffenheim hajdani csatárából lett dúsgazdag vállalkozó, a világ egyik legnagyobb szoftverfejlesztő vállalata, az SAP AG társalapítója, Dietmar Hopp a nyolcvanas évek végén nem áll az akkor még a német nyolcadosztályban focizgató együttes mellé (ilyen mostanság a világ: az SAP 2015 óta partnere az aktuális BL-ellenfél Manchester Citynek is).
A projekt felépítése unalomig ismert. Egyrészről az infrastruktúra megteremtése, az utánpótlásbázis, a zuzenhauseni edzőközpont, az 5000 férőhelyes Dietmar Hopp Stadion, majd helyébe a Rhein-Neckar-Arena felhúzása, másrészről a szisztematikus szakmai munka Ralf Rangnicktól Huub Stevensen át Julian Nagelsmannig. Meg persze a príma játékospolitika, amelynek eredményeként olyan futballisták karrierje lendült meg a Hoffenheimben, mint a fél évre kölcsönvett David Alaba, illetve Vedad Ibisevic, Luiz Gustavo, Gylfi Sigurdsson, Demba Ba vagy éppen Roberto Firmino, s amelybe magyar szál is szövődött Lőw Zsolt és Szalai Ádám jóvoltából. A kísérlet olykor veszélybe került, de még a bajból is hasznot húztak, amikor 2016 februárjában a házon belül kiemelt Julian Nagelsmann kezébe adták a csapat megmentését. A gárda benn maradt, a kisvárosi legenda immár a Bajnokok Ligájában íródik tovább, a még mindig csak 31 éves tréner pedig az új német edzői generáció ikonikus alakjává lett.

A nagy egyesületek ritkán fogadják kitörő lelkesedéssel, amikor egy-egy kiscsapat berúgja a VIP-klub ajtaját. Márpedig efféle erőpróbálgatások a legerősebb bajnokságokban is előfordulnak. Az olasz Serie A-ban az AC Chievo gárdája Verona egy 4500 lakosú kerületét reprezentálja a helyi kedvenc Hellas árnyékából kibújva, s már az európai kupaporondon is megmutatta magát. Igaz, épp kezdenek összecsapni a hullámok a kék-sárgák fölött; hamis könyvelés miatt az olasz szövetség pontlevonással és 200 ezer eurós pénzbüntetéssel sújtotta őket, Luca Campedelli elnököt pedig három hónapra eltiltotta. A spanyol La Ligában a Sociedad Deportiva Eibar a kakukktojás, amely a 2012–2013-as évadban még pénztelenül porosodott a harmadosztályban. Az álomgyár azonban a mindössze 27 ezres baszk településen is működött, s a 2014–2015-ös bajnokságot már a Primera Divisiónban kezdték. Igaz, mivel a másodosztályt a legkisebb költségvetéssel dolgozták végig, a szövetség csak úgy engedte be őket a legjobbak közé, hogy 1.7 millió eurós kauciót tettek le – a pénz összegyűjtésére népi mozgalom indult, amelyhez az akkori Real Madrid-sztár, a pályafutásából egy évet kölcsönjátékosként az Eibarban eltöltő baszk Xabi Alonso is csatlakozott. A „fegyverkovácsoknak” hátterük alapján nagyjából ott kellene tartaniuk, mint, mondjuk, az angol harmadosztályú Fleetwood Town FC-nek, ahelyett a Barcelona, az Atlético és a Real Madrid vendégeskedik a 7083 férőhelyes Ipurua Municipal Stadionban. A legfényesebb tett azonban alighanem a Bruk-Bet Termalica Nieciecza együtteséé, amely ugyan az előző évad végén kihullott a lengyel Ekstraklasából, de az élvonalban töltött két év hőskölteményként kerül be a sportág históriájába; a Malopolskie vajdaságban található, 750 lelket számláló Nieciecza ez idáig a legkisebb település Európában, amelynek élvonalbeli futballcsapata volt. S amelynek otthonában, a Stadion Termaliki Bruk-Betben hatszor több a férőhely (4653), mint a falu teljes népessége.

Miközben Európa elitje jobbára jöttmentként, jobb esetben csodabogarakként kezeli a provinciális klubokat, a tengerentúlon tudatosan építenek rá, hogy a kisebb népességű városokat bevonva erősítsék a profi ligák piaci versenyképességét, s növeljék vonzerejüket. Ennek persze feltétele, hogy az ottani csúcsbajnokságok zárt rendszerűek, az NFL-ből (amerikai futball), az NBA-ből (kosárlabda), az NHL-ből (jégkorong), a MLB-ből (baseball) és az MLS-ből (európai futball) nem lehet kiesni. Természetesen tudatos üzletpolitika, hogy az NFL a két fellegvárban, Los Angelesben (Rams, Chargers) és New Yorkban (Jets, Giants) engedélyezte két-két klub működését, ahogyan az NBA (Lakers, Clippers, illetve Knicks, Nets) és az MLB (Angels, Dodgers, valamint Yankees, Mets) is. Csakhogy ezek a ligák tudatosan jelen vannak azokon a településeken is, ahol a lakosságszám nem éri el az egymilliót sem – ilyen például New Orleans, Jacksonville vagy éppen Buffalo. A magyarázat praktikus: e franchise-ok népszerűsége is messze túlnyúlik a települések földrajzi határain. S mivel a felvevőpiacok megtartása és az üzleti típusú bevételek maximalizálása elemi érdek, az amerikai sportüzletre jellemzően a vállalkozások nemcsak konkurálnak, hanem egyszerre kooperálnak is. Ezért osztja szét például az NFL egyenlően a hazai televízióktól befolyó közvetítési díjat a csapatok között. S ezt a logikát követte az NBA is, amikor a major ligák közül elsőként engedélyezte a mezfelület egy részének értékesítését, ám az így keletkező reklámbevétel felét beadni rendelte a közösbe. Mindez éppúgy az (erő)kiegyenlítési mechanizmus része, és a verseny kimenetelének bizonytalanságát szolgálja, mint a fizetési plafon, az egyedi játékosfizetési előírások meg a draftrendszer. S lám: az előző öt esztendőben a futball-liga 32 együttese közül 22 megfordult a rájátszásban, köztük olyan – amerikai mértékkel mérve – kisebb települések gárdái is, mint New Orleans, Green Bay, Indianapolis, Kansas City vagy éppen Cincinnati.

Mindeközben az európai labdarúgásban tovább mélyül a szakadék a szűkebb elit és a piac többi szereplője között, amire ráerősít az UEFA Bajnokok Ligája új kvalifikációs rendszere, ami végképp a „nagyok játszóterévé” teszi a legfőbb pénzforrást jelentő sorozatot. S ez rá is világít az amerikai és az európai filozófia közötti legfőbb különbségre: amíg egy amerikai sportvállalkozás első számú szempontja a profit növelése, addig kontinensünkön a lehető legtöbb győzelem elérése a motiváció, bármilyen áron (az esztelen költekezéseknek szabna gátat az UEFA pénzügyi fair play szabályzata, ám hatékonyságát gyengíti, hogy a játékjoghoz kapcsolódó költések helyett a kereskedelmi bevételekre fókuszál). Míg ideát a BL-trófeával parádézó csapat kivételével a menet közben elvérzők döntő többsége kudarcosnak ítéli az évadját, az idén negyedszázada működő, az NFL egyik legkisebb piacát megmozgató Jacksonville Jaguars úgy termelt legutóbb – a legnagyobb tulajdonosi megelégedésre – 92 millió dolláros profitot, hogy e huszonöt év alatt sohasem nyert Super Bowlt, nem volt főcsoportbajnok, divízióelsőséget mindössze három alkalommal ünnepelhetett, s a playoffban is csupán hétszer járt.

A keddi sinsheimi BL-mérkőzés nem csupán az új helyszín belépése miatt ígérkezik izgalmasnak, s mert Szalai Ádám személyében – remélhetően – magyar szereplője is lesz a 90 percnek. A Rhein-Neckar-Arenában az üzleti/pénzügyi/marketingszempontból egymástól egyre távolodó két piac, az „űrfutball” és a „maradék világ” – s onnan is a szegény vidéki rokonok – reprezentánsa ütközik meg.