Nagyhalak helyett – Smahulya Ádám jegyzete

Az influenzaszezon kellős közepén akár azt is írhatnám, hogy lázasan várom a Bajnokok Ligája egyenes kieséses szakaszának rajtját, mindenesetre tény, hogy a szinte teljesen kiszámítható csoportkör után ilyenkor válik igazán izgalmassá a sorozat. Némi túlzással valójában csak most kezdődik el, ami persze nem igaz, ugyanakkor tényleg olyan az egész, mint egy film, amelynek a cselekménye a lassú, vontatott felvezetés után nagyjából az utolsó egy órában válik igazán érdekfeszítővé. Az elején majdnem elalszik az ember, ám ahogy közeledik a végkifejlet, valósággal beszippant minket a varázs.

Valami ilyesmi a helyzet a Bajnokok Ligájával is, ráadásul idén végre magyar szereplőkért is szoríthatunk. Legutóbb hat évvel ezelőtt volt ilyesmire példa, akkor Szalai Ádám a Schalke színeiben a kispadról nézte végig a Real Madrid ellen 6–1-re elveszített hazai meccset, a 3–1-re elbukott visszavágón pedig egy félidőnyi lehetőséget kapott. Ám akkor már a sorsolás előtt borítékolható volt, hogy melyik csapat jut tovább.

Ezúttal viszont más a helyzet. Egyrészt a Leipzignek jóval több esélye van a továbbjutásra a Tottenham ellen, másrészt biztos, hogy Gulácsi Péter végig a pályán lesz. Sőt, a magam részéről titokban abban bízom, hogy a harmincegyszeres magyar válogatott kapus bravúrjaival akár a párharc főszereplőjévé is előléphet. Ha a Leipzig kapusa csaknem egy héttel ezelőtt Münchenben „lenullázta” a Bayernt, miért ne tehetné meg ugyanezt Londonban is? Bár a többség az angolokat tartja esélyesebbnek, nem hinném, hogy a Bundesliga egyik bajnokaspiránsának különösebben tartania kellene a Premier League ötödik helyezettjétől. Még akkor sem, ha a tavalyi döntős kerete papíron valóban erősebb. És persze Gulácsi Péter mellett ne feledkezzünk meg a jelenleg sérült Willi Orbánról sem. Azt pedig csak halkan, bizakodva jegyzem meg, hogy ha tavaly a Leipzignél szerintem semmivel sem erősebb Ajax eljutott az elődöntőig, akkor...

De egyelőre kár ennyire előreszaladni. Az az igazán szép, hogy végre egy magyar érdekeltségű csapat továbbjutási esélyeiről beszélhetünk úgy, hogy még szóba sem került a Real Madrid, a Barcelona, a Juventus, Lionel Messi vagy Cristiano Ronaldo. Persze nincs kétségem afelől, hogy a többség itthon is elsősorban az igazi nagyhalak miatt nézi a BL-t, no meg az olyan egyéniségek miatt, mint a kedden egymás ellen meccselő Diego Simeone és Jürgen Klopp. Utóbbi népszerű hasonlatát idézve: most kezdődik csak az igazi, dübörgő rock and roll!