Már megint az a csúnya Real Madrid

30 millió euró nem kevés pénz, pláne, ha még móka is van a dologban: a világ egyik legnagyobb klubja a 2010-es bajnokcsapatunk alapját, a bal oldalt ezennel megvásárolta tőlünk kilóra. Hogy ez miért fáj? Mert Coentrao maga volt a Benfica...30 millió euró nem kevés pénz, pláne, ha még móka is van a dologban: a világ egyik legnagyobb klubja a 2010-es bajnokcsapatunk alapját, a bal oldalt ezennel megvásárolta tőlünk kilóra. Hogy ez miért fáj? Mert Coentrao maga volt a Benfica...

Sírhatnánk, hogy hová tűnt a klubhűség, mondhatnánk, hogy megint csak ügynökök, klubelnökök, és edzők játszmájának nevetséges kis tárgyai voltunk, de nem tesszük. Amikor a világ egyik legjobb balhátvédje a Real Madridba akar menni, akkor nincs ok a nyavalygásra, csak rezignáltan konstatáljuk: 30 millió euróért eladtuk a csodát, ami a szemünk előtt vált igazi csodává, újra eladtuk azt az érzést, ami akkor tölt el, amikor egy világversenyen a mi játékosunk a válogatott egyik legjobbja. Mert sajnos van az a pénz...

Szerintem a futballt szerető embereknek nem kellett bemutatni eddig sem Coentraot, nem csoda, hogy ő maga is elhitte, hogy a Real Madridba kell mennie. Aki az ő szintjén futballozik, az kénytelen szembesülni azzal a tudattal, hogy a világ legnagyobb klubjai hatalmas pénzekért, és hatalmas célokért hívják játszani. Nem ő az első, aki ennek nem tudott ellenállni, nem is ő lesz az utolsó. Az elit futballt ma már csak 6-8 csapat játssza a világon, a többiek lelkesen asszisztálnak nekik. Megpróbálnak bejutni a kis elit nyolcaddöntős körbe a BL-ben, esetleg a csoportban meghúzni az oroszlán bajszát. Aztán az élet megy tovább, mindenki szembesül azzal a pénzügyi fölénnyel, amivel az elit előrébb tart. Esetleg megpróbál felzárkózni.

Persze vannak szomorúbb pillanatok is ennél, mint egy tehetséges fiatal mindenre elszánt próbálkozása: két megbecsült játékos távozása. Előbb-mint már beszámoltam róla- Nuno Gomes nem kapott új szerződést, majd egyenesen Bragáig ment egy második esélyért, majd most Moreira látta be, hogy esélye sincs kiharcolni az első számú kapus pozícióját, és aláírt a Swanseahoz.

Valahogy ilyenkor olyan érzése van az embernek, hogy saját magunkat köpjük szembe azzal, hogy nem tartjuk magunkat a saját hagyományainkhoz. Három olyan játékos távozott ezzel már, akik ennek a klubnak a jelenkori történetének az emblematikus figurái. Nuno Golosnak persze hangsúlyozták, hogy amint szögre akasztja azokat a rettegett stoplisokat, akkor azonnal a klub alkalmazásába állhat, ám amíg a helyére mindenféle jöttment dél-amerikai pénzeszsák játékos jön, addig nehéz komolyan venni azt, hogy Luís Felipe Vieira is azt a szellemiséget képviseli, mint mondjuk Eusébio, vagy Rui Costa.

Az utolsó remény az lehet ebben a helyzetben, hogy az optimista számolgatások szerint a klub már pluszban van, csak a stadiont kell kinyögni valahogy, és akkor minden rózsaszín, ráadásul Cardozon is túladhatunk még, ha a jó Isten is úgy akarja. No meg idén a bajnokságot is meg szeretnénk nyerni, ugyebár!

Addig pedig bemutattuk Enzo Pérezt, tárgyalunk Alex Witsellel, és elvertünk 9-1-re valamilyen svájci haknigárdát, no meg fél szemmel figyeljük, hogy hogy erősít a Sporting, és hogy hullik szét a nagy Porto. Nyári szabadidős tevékenységnek talán nem is kell több...