Szálljon magasra a sas!

Mivel már több mint egy hete meccs nélkül vagyunk, ráadásul a következő tétmeccsünkre (a Celtic ellen) is hét napot kell még várnunk, megfelelőnek éreztem az időt egy rendhagyó poszt közzétételére. Egyre gyorsabban dobog a szív, 65 000 emberen egyszerre jelenik meg a libabőr, a moraj hatalmas. Vitória a sas landol dicső körei után, hogy eggyé váljon a csapat címerével. Leírhatatlan érzés.Mivel már több mint egy hete meccs nélkül vagyunk, ráadásul a következő tétmeccsünkre (a Celtic ellen) is hét napot kell még várnunk, megfelelőnek éreztem az időt egy rendhagyó poszt közzétételére. Egyre gyorsabban dobog a szív, 65 000 emberen egyszerre jelenik meg a libabőr, a moraj hatalmas. Vitória a sas landol dicső körei után, hogy eggyé váljon a csapat címerével. Leírhatatlan érzés.

Jómagam még sajnos egyszer sem láthattam élőben a helyszínen a hazai meccsek eme csodás felvezetését, amely már lassan tíz éves múlttal rendelkezik, de ez korántsem jelenti még azt, hogy a televízión keresztül nem érzem azt a hatalmas energiát, amit ez a sas átad. Egyszerűen gyönyörű és lelkesítő. Mi, benfiquisták ilyenkor úgy érezzük, hogy csapatunk legyőzhetetlen.

Az új Estádio Da Lúz (avagy a Fény Stadionja) 2003 októberében állt készen arra, hogy otthont adjon a csapat hazai mérkőzéseinek. A megújulást és egy új korszak kezdetét is szimbolizálta Vitória, a sas repülése, majd a címeren való landolása, amely azóta hagyománnyá vált, Vitória pedig a klub hivatalos kabalaállata lett. Ez a húzás nagyszerűnek bizonyult a vezetők részéről, ugyanis az élő show gyorsan elnyerte a közönség tetszését, még a semleges, vagy a vendég csapatok szurkolói is ámulva nézték a címerállatunk diadalittas köreit a tribünök felett.

Vitória nagyon megbízható madár volt, szinte sosem hibázta el a betanult gyakorlatot, vagy ha egy kis hiba be is csúszott, azt a közönség nem vette észre. Az évek múlásával azonban Vitória megöregedett és a vezetőség új sassal pótolta 2007-ben, míg az előbbi a stadion ajándékboltjában kötött ki, ahol a szurkolók öt euróért pózolhattak vele a vaku előtt. Az új sas ugyancsak a Vitória nevet kapta, azonban már korántsem volt olyan megbízható és ügyes, mint az elődje. Nagyon gyakran látványosan zavarba jött a tömeg hatására és hibát hibára halmozott. Egy lisszaboni derbin például zavaros körei után az ülepén landolt szerencsétlenül, a Sporting-drukkerek gúnyos hahotázása közepette, egy másik alkalommal pedig egyenesen kirepült a stadionból, és napokba telt, mire megtalálták és visszahozták.

Egyes információk szerint a klub ezt a madarat adta el a Laziónak néhány gondozóval együtt két éve, ugyanis az olasz klub címerállata (és még számtalan másé is) ugyancsak a sas, valamint látva a szép és sikeres hagyományt Rómában is úgy döntöttek, hogy érdemes megpróbálkozni a hazai meccsek eme felvezetésével. Náluk a sas egy AC Milan elleni meccsen debütált, amely 1-1-es döntetlennel zárult. A sas röpülése Rómában is nagy sikert aratott, bár később nehézségekbe ütköztek, hiszen a Lazio közösen használja a Stadio Olimpico-t a városi rivális AS Roma csapatával, a két csapat derbijein pedig nem akarták engedélyezni a "sasröptetést", ez viszont már egy másik történet.

Nemsokára a PETA is jelentkezett, akik hevesen tiltakoztak az élő kabalaállatok használata ellen. Fő indokuk az volt, hogy ezek az állatok feszültté válnak/válhatnak a több-tízezres stadionokban, ahol a tömegek hatalmas moraja, a fények stb. teljesen eltérnek az állatok természetes környezetétől.

Lisszabonban a sas gondozójával (Joao Bernabé) és az őt alkalmazó céggel is akadtak gondok, majd néhány konfliktus után bejelentették, hogy a "sasröptetés" meghatározatlan időre szünetelni fog a Da Luzban. A szurkolóknak 2011 februárjáig kellett várni, ekkor kötött szerződést a klub egy új céggel, amelynek néhány alkalmazottja két fehérfejű rétisassal együtt azonnal Lisszabonba költözött. Ez a két sas jelen időben is a klubnál van és őket láthatja a nagyérdemű a hazai meccsek előtt. Főleg Vitóriát (ő már a harmadik ezzel a névvel) röptetik, aki hét éves és Hollandiából származik. A másik sasunkat Gloriosa-nak hívják és 8 éves. Ők ketten nemcsak a meccsek előtt láthatóak, hanem a stadionturisták is megcsodálhatják őket és kis műsorukat a kijelölt időpontokban. Egyébként a gondozóik komoly tréningeknek vetik alá őket, szigorú napi programjuk is van és persze a jól megérdemelt husi sem marad el, amiből csak az egyik példány 9 kg-t fogyaszt el egy hónap alatt. Vitória és Gloriosa tehát vérprofik, a benfiquisták pedig imádják őket, amit a kitalált, köréjük fonódott minilegenda is jól mutat: ha a sas két kört tesz a stadionban, a Benfica győzedelmeskedik, ha viszont csak egyet, vagy elrontja a köröket, akkor a vendégcsapatnak lesz szerencséje.

Természetesen nem csak a Benfica és a Lazio alkalmaz élő kabalaállatokat meccsek előtt. Ez a szokás igencsak elterjedt számos más sportágban is. A foci területén azért még említést érdemel az 1.FC Köln kabalaállata, aki nem más, mint Hennes a kecske.

Hennes nem röpül két kört a stadion felett, viszont már a puszta jelenléte is az őrületbe tudja kergetni a kölni közönséget. Mondjuk a meccsre való becsekkolás előtt a veszélyes, vagy annak látszó tárgyak között valószínűleg a káposzta is szerepel, tehát nem érdemes bekészíteni a hátizsákba egy esetleges kölni stadiontúra esetén.

Azt meg el sem merjük képzelni, hogy mi lesz, ha esetleg a Catania is élő kabalaállatot akar majd alkalmazni, hisz ők meg ugye elefántok. Lehet, hogy Szicíliában meg Jumbo-show lesz meccsek előtt? Annyi biztos, hogy nem érdemes minden klubnak ezzel a húzással próbálkozni. Nem is kell messzire menni, Portóban sem minden úgy alakult, ahogy azt a vezetőik tervezték.