Végy egy jó kapust!

Nagyon sokáig azt hittem, megtettük, de az elmúlt időszakban Artur olyan hibákat követ el, amik a bajnoki címünkbe kerülhetnek. Persze nem lehet mindenért csupán őt elővenni, hiszen a Nacional ellen volt minden az elmúlt évek Benfica betegségeiből, persze, hogy nem nyertük meg a meccset! Cseppet sem nyugodt hangulatú elemzés következik.Nagyon sokáig azt hittem, megtettük, de az elmúlt időszakban Artur olyan hibákat követ el, amik a bajnoki címünkbe kerülhetnek. Persze nem lehet mindenért csupán őt elővenni, hiszen a Nacional ellen volt minden az elmúlt évek Benfica betegségeiből, persze, hogy nem nyertük meg a meccset! Cseppet sem nyugodt hangulatú elemzés következik.

Nem lehet minden meccset megnyerni, még ebben a meggyengült portugál ligában sem. Biztos vagyok benne, hogy lesz még váratlan pontvesztése a Portónak is, de megint ott tartunk, hogy nekünk kell szurkolni az aktuális ellenfelüknek - jelenleg éppen az Olhanensének -, és ebből már igazán elegem van.

Jorge Jesust nem értem, újfent. Rotál a lelkem rendesen, imádom érte, de miért ilyen hülyén könyörgöm?

Aimar kimaradt a keretből, holott a múlt heti kupameccs után nyilatkozott róla boldogan, kezdi visszanyerni a formáját, szüksége van minél több időre a pályán, újra fontos játékossá fog válni. Mikor? Hol? Majd kezdeni fog a német robotok ellen, akik 20 perc alatt szétrúgdosnák, mint a szart? Itt volt egy bajnoki, ami nem ígérkezett könnyűnek, és nagyon kellett volna középre valaki, aki megtartja, és leosztogatja a zsugákat. Mert ezen a szinten még képes rá, az biztos. De Jesus nem így gondolta.

Kimaradt 'baby John, akit imád cserélgetni Gaitánnal meccsről-meccsre mostanában, helyettük Urreta találta magát a kezdőben, de rá majd még visszatérek. Bezzeg Salviót, kedvencét, szerelmét, akinek a fényképére zsebzsötemezve alszik el, ha berág az asszony, őt még csak le sem cserélte volna semmi pénzért, hiába játszott megint gyalázatosan rosszul. Akkor most mi a prioritás? Nem a bajnoki cím? Vagy villantani Európában? Ha a BL-ben lennénk, akkor sem érteném, de így? Őszintén szólva szurkoló szemmel, engem kurvára nem érdekel most sem a Leverkusen, sem az egész Európa liga. Bőven a Bajnokok Ligájában lenne a helyünk, de ezt már túltárgyaltuk párszor.

Változó impulzusok értek az egész meccsen. Artur már a harmadik percben majdnem potyázott egyet, miután isteni volt az összhang Luisinhóval, de Keitának sikerült bravúrosan az üres kapu mellé stukkolni. Itt úgy éreztem, hogy ez tuti nehéz szülés lesz. Három perc múlva végigasszisztáltunk egy jófajta madeirai tiki-takát, azt hittük les, ehelyett 1-0. Nagyon nehézkesen kezdtünk, aztán amint először megcsináltunk három passzt, a funchaliak azt sem tudták hol a labda, majd Luisinho centerezésénél Mexer megtalálta, be is juttatta szépen a saját kapujába. 1-1, úgy, hogy kaptunk egy saját magunkat idéző gólt egy szép passzolgatás végén, majd szereztünk egy nacionalost, hiszen ők korábban három öngólt is előnyösen tettek a zsákba.

Innentől kezdve óriási mezőnyfölényt alakítottunk ki, a madeiraiak az álomkezdést követően hamar berendezkedtek az egy pont őrzésére, mi pedig Lima révén az egyenlítés után két perccel már eltaláltuk a kapufát, minden kezdett visszatérni a normális, megszokott kerékvágásba. Ekkor éreztem azt, hogy csak idő kérdése az újabb gól, gólok érkezése, megint elszomorítjuk a portistákat. A 37. percben meg is érkezett. Az addig tele pelenkával, sok hibával játszó Urreta zavarta el Limát(!) a labda mögül, majd 22-23 méterről úgy tekert a rövid felsőbe, hogy azóta már Pirlo is azt elemzi.