Mi a #&@ ez a !#&@# nagy kékség? (+18)

Nem, nem azért kezdtem a Belga örökbecsűjével, mert trollkodni akarok, hanem azért, mert vicces. Vagy esetleg mindkettő? Mit akarok én? Egyáltalán ki vagyok én és hogyan jövök ehhez?

Ideges vagyok? Lehet. De megtehetem azok után, hogy pofont adtunk saját magunknak kétszer is egymás után.

De most itt a lehetőség, hogy ne szúrjuk el a szezont, értitek? Most még nincs minden veszve. Újra a saját kezünkben van a sorsunk, egyedül mi döntjük el, hogy mihez kezdünk vele.

És most itt van a Chelsea. Megint itt van és érzi az ember, hogy eljött a revans ideje. Mekkora szavak ezek te jó ég, először talán akkor halottam életemben, amikor Csonttörő kihívta Chacont. De bassza meg a kutyafáját, tavaly mi szívtuk meg és úgy általában mindig, és ebből lett már elegünk. A kékeknek meg amúgy is megüzentük tavaly, hogy ez még nincs lejátszva kettőnk között!

Viszont ők sem ültek nyáron a babérjaikon, hoztak is mindenféle csili-vili árut az orosz teherszállító hajók, felpakolták magukat rendesen. Jött Oscar, meg Hazard (ő lehet, hogy ott sem lesz ellenünk), de ettől mi még nem fogunk becsokizni, de nem ám!

Meg egyébként is klasszis játékosokkal jönnek szerény középszerű csapatunk ellen. Legalábbis ezt szajkózzák onnan a másik oldalról, bizony, szóval jobb, ha csendben maradunk, mert még a végén pofára esünk, vagy mi. De hát istenkém, addig nem tudjuk komolyan venni őket, amíg olyan figurákat is belevonnak az ijesztgetésbe, mint Torres.

Az egyébként trollkodás, ha azt mondom, hogy túl nagy fába vágják a fejszéjüket ellenünk a kékek? Vagy csak simán hülyeség? Nem érdekel. Vagy inkább máshogy mondom, túl mély pocsolyába ugranak (nyehehe)!

Ismét ámulni fog majd a világ, amikor majd mi játsszuk a nagybetűs focit, az anglo-ruszinok pedig fejüket, lábukat kapkodva fogják lőni a lasztit össze-vissza ott és úgy, ahogy érik. Oh, egek, mily fenséges látvány lesz, mi elénk tárul majd!

Csak nemhogy aztán ők lövik az elsőt, mint tavaly, mert akkor nemcsak, hogy nehéz dolgunk lesz, de valamennyien bús pandák is leszünk. Vagy akkor mákolják már be mindjárt az elején, aztán mi meg megfordítjuk, ahogy szoktuk, és pánikoljanak ők a végén!

A pániknak meg mindannyian tudjuk, hogy mi a vége általában. A mi esetünkben pl. az lesz, hogy lekontrázzuk kétszer a fejét vesztett világklasszisokat, rájuk mérjük a végső csapást, gúnyos mosollyal átlépkedünk tetemeiken, majd pedig belenevetünk a kamerába, pont úgy, ahogy egy előzetesen esélytelennek és középszerűnek vélt gárdától illik.

Igazából mindegy is, hogy milyen játékkal, csak nyerjük meg és adják nekünk azt a kurva retkes huncut trófeát, mert már most tudja mindenki, hogy azt csakis mi érdemeljük meg. Pokolba a Guttmann átokkal és az okoskodókkal is, nekünk trófea kell itt és most!

A kékek meg nyughassanak, nekik már egyébként is volt a kezük könyékig a mézes bödönben, meg is nyalogatták, ízlett is nekik. Most rajtunk a sor, ennyi nekünk is kijár, hadd legyen öröm meg bódottá', spricceljen a pénisz pezsgő, durranjanak a fingok lufik és trombitáljon Lagzi Lajcsi! Ja és tapsoljanak a minyonok is, ők is tutira nekünk szurkolnak.

Na, szóval nagy vonalakban így képzelem el ezt a nagyszerű szerda estét. Egyébként is gyakran ringatom el magam álmaim rózsaszín világában, ha meg egy európai kupadöntőbe kerülünk, akkor meg pláne. Lehet mocskolódni, lehet átkozódni, de az vesse rám az első követ, aki még nem ébredt fel egy pompás álom után kezeivel a paplan alatt!

Ja és ha esetleg más lenne a forgatókönyv, és esetleg kérdőre vonnátok a végén, akkor sem esünk pánikba. Nagyszerűen tudunk bűnbakot keresni, másokra mutogatni és kimagyarázni a kimagyarázhatatlant.