Álomcsoport?

Én a megfelelő szót használnám, hacsak nem vizsgálok egyéb szempontokat, mert nagy rá az esély, hogy nem ebben a csoportkörben látom 'baby higanymozgását élőben. Megfelelő, mert a továbbjutásunk semmilyen szinten nincs veszélyeztetve, de nem tökéletes, mivel az első helyünk igen, és előre tekintve a nyolcaddöntőre, nagyon nem mindegy, hogy milyen pozícióban és hangulatban várjuk az újabb golyócsattintgatást. Perverzek beszopták, ezt most nem úgy értem. Ismerkedjünk, latolgassunk, és a lényeg: Roberto!

A szomszédban ismét összegyűltek az unatkozó megmondóemberek, gyűltek az észrevételek, ennek itt kéne lennie, annak a 3. kalapban, az meg mit keres ott, így legyen igazságosabb, úgy ne, szegény City mindig hogy megszívja, és így tovább a végtelenségig.

Már tavasszal tudtam, hogy mi csípjük majd a legtöbb ember szemét az első kalapból és azt is, hogy mindenkinek mi leszünk a kívánt opció, és igazából nincs is ezzel semmi gond. Ami felbasz, hogy egyáltalán nem értem, mitől lenne gyengébb a Porto vagy akár mi egy olyan Arsenaltól, aki Flaminikkel erősít. A többiek azt mondom, oké, dehogy tőlük aztán mitől kéne jobban befosni, az nekem kurvára magas. Azt mondják, Wengerknows, de nálam ez annyit jelent, hogy valahogy meglesz a negyedik hely, amit aztán úgy megünnepelnek, mint még soha azelőtt, pedig gyakorolták párszor az elmúlt években. Európában meg limonádé csoportból továbbjutás, aztán menetrend szerinti kihullás kábé azonnal. Egyébként nekem mindegy, csak ez úgy kikívánkozott. Majd Dortmundban és Nápolyban meg lehet mutatni. Ja, meg Marseille-ben.

Na, de itt a mi négyesünk, úgyhogy haladjunk a lényegesebb irányba. Az első kalapból érkezett a... jaaa, bocsi, ott mi voltunk. Nagy nehezen átvészeltem az öreg alkesz bénázását, aztán máris sóhajtottam egy nagyot pár bmeg és hasonlók után. Jöhetett volna egy gyengécske Milan, vagy a Szalai-féle Schalke, legalább benne lettünk volna a tévében, és annyit izgulni sem kellett volna.

Mondjuk a tévére így is van esély, hiszen érkezett a Paris Saint-Germain, akiket aligha kell részletesen bemutatnom. Ami elsőként eszembe jut róluk, hogy régebben csíptem őket, Ronaldinho egy-egy villanását sosem felejtem, aztán teltek az évek, ellepte őket a középszerűség, majd jöttek a katariak, melynek következményeképpen elég volt pár száz milliót költeni, és már fel is értek a mi szintünkre. Mondjuk nem egészen, mert ugye nem ők voltak az első kalapban... Mindenesetre a futball és minden egyéb egyik alaptörvénye manapság, hogy pénzzel minden sokkal könnyebb. Ezt anno Ganxsta Zolee is megfogalmazta a maga módján, és a Macskajajból ismert "ha van egy problémád, de nem tudod megoldani pénzzel, old meg sok pénzzel" mondás is tökéletesen jellemzi a párizsiak felemelkedését. Tavaly a 8 közé jutottak, megszorongatták a Barcát, azóta még erősebb lett a keret, csupán edzői poszton érzem úgy, hogy gyengültek, mert én Blanc-ban az ég világon semmi fantáziát nem látok.

Az Olympiacos az a csapat, akikkel szemben jócskán van törlesztenivalónk, hiszen még 2008-ban, Quique Sanchez Flores irányítása alatt beleszaladtunk egy csúnya ötösbe az Uefa Kupa csoportkörében, de az egy másik Benfica volt. Ismerve a görög fanatizmust, most Athénban nyilván továbbjutási esélyekről beszélnek, de a realitás sokkal inkább a csoport harmadik helye, amire az Anderlecht elleni miniháborúban minden esélyük meglesz. Kíváncsian várom, mire megy Megyeri Balázs az új riválissal, aki nem más, mint egykori problémáink fő forrása, a Real Zaragozától kölcsönkapott Roberto. Persze nem csak ő tér vissza Lisszabonba, hiszen Saviola is itt próbálkozik egy sokadnál is sokadabb virágzással, amit kívánok neki, őszintén, de remélem a bajnokságra korlátozza majd.

Ugrunk Belgiumba, mivel negyedik csapatunk az Anderlecht. Róluk Juhász Roland kálváriája folytán viszonylag sokat olvashattunk az elmúlt időszakban, meg persze tavaly is benéztek a csoportkörbe, kicsit megfingatták a Milant, na meg a witselféle Zenitet, tehát semmiképp nem a legyinthető kategória. Egy éve nem vettük komolyan a Celticet sem, a vége az lett, hogy rajtunk röhögtek a tanult futballisták, miután előttünk végeztek. Több ilyenből nem kérek. Ez az a párosítás, ahol egyértelműen oda-vissza győzelmet várok, de ahhoz olyan hozzáállás is kell. Bízom benne, hogy levontuk a konzekvenciát a tavalyi esetből.

Ami a menetrendet illeti: szeptember közepén otthon kezdünk a belgákkal, majd a párizsi kirándulás, az első kör zárásaként pedig Robertóék érkeznek a Luzba. A két hazai kötelező, ez egyértelmű. Aztán utazunk Görögországba és Belgiumba, minimum 4 pontért, végül pedig egy csoportdöntő Lisszabonban Ibráék ellen. Nem érzem, hogy ne nyerhetnénk meg ezt a csoportot, de ahhoz formajavulásra van szükség. Ami biztos, december végére megtudjuk, kinek melyik kalapban a helye.