Előzd meg a bukást – az orvos tanácsai

Egy rögzítetlen, a kézben ide-oda lengő horgászbot egy óvatlan pillanatban beakadhat az első kerék küllői közé, és az elterülő, aszfaltba „harapó” biciklistának jó esetben két metszőfoga bánja. Bekövetkezhet a legrosszabb is, ha a mögötte haladó autó nem tudja kikerülni, vagy a fejét beütve koponyacsonttörést szenved. Az is megesett, hogy az apa elugrott biciklivel a boltba, és amikor utánatelefonáltak, hogy mit kellene még hoznia, a mobilt felvéve nekihajtott a járdaszegélynek, nekicsapódott a kerítésnek, és megsérült a gerince – nyaktól lefelé lebénult. Felfoghatatlan és megmagyarázhatatlan… Ugyanakkor érdekes eredményt hozott egy 1992 és 2004 között, az ausztriai Salzburgban végzett tanulmány, amely kimutatta, hogy míg a kerékpáros-közlekedés részaránya negyven százalékkal nőtt, a kerékpárral megtett kilométerekre jutó sérült személyek száma körülbelül ugyanennyivel csökkent.

Száz szónak is egy a vége: hogy a súlyos következményeket a lehető leghatékonyabban kivédjük, különösen fontos – akárcsak síelésben – a felszerelés megválasztása, a megfelelő reagálás képessége, egyáltalán a felkészültség (például terepismeret), hogy valóban kellemes élményt nyújtson a tekerés.

És itt most távolodjunk is el a közúti közlekedéstől, amely ezeken az oldalakon nem a mi terepünk. Nyergeljünk át az országúti és hegyikerékpárra, dr. Knoll Zsolt traumatológus, ortopéd orvos és sportsebész pedig elmondja, mire kell leginkább figyelni:

„Sisak. Ha nincs rajtunk, koponyasérülést vetít előre. Vegyük például a mountain bike-ot: behúzzuk az első féket az erdőben, és már kész a baj. Hétvégi bringásként nem kell a legdrágábbat megvenni, de a boltban kérjünk segítséget, legyen egy szakértő eladó, aki rápróbálja a fejünkre a megfelelőt.

Fontos, ha a használat során bármilyen sérülési nyomot veszünk észre rajta, le kell cserélni másikra, a héjszerkezete ugyanis csak komplexen ad teljes védelmet – ha egyetlen borda is megsérül, az egész sérül.

Knoll doktor arra is kitért, hogy ha a család útra kel, sokszor csak apuka fején látni sisakot, mondván, anyuka úgyis „csak” főz, a gyerek meg „csak” gyerek. Pedig igenis legyen rajtuk fejvédő, amit az is indokol, hogy a gyermek koponyasérülése sokkal veszélyesebb, mint a felnőtté. A kicsik sisakjai öt-hat évig is szolgálhatnak oly módon, hogy bár a héjszerkezet ugyanaz, a vastagabb szivacs később felváltható vékonyabbal a tépőzárnak köszönhetően. Ajánlatos, hogy a szemüveg és a fejfedő között legfeljebb két centi legyen a távolság, különben a hátracsapódó sisak nem véd meg a homloksérüléstől.

Természetesen kulcsfontosságú a ruhaválasztás, noha országúton bukva nem lehet elkerülni, hogy ráégjen a testre a nejlonanyag. A lényeg, úgy kell felkészülni, mint egy szörfösnek. Mert bár süt a nap, klassz az idő, a szél miatt lehűlünk, vagyis lecsökken a test maghőmérséklete. Éppen ezért rétegesen kell öltözni. Legyen rajtunk vékony overall, bármikor le- és felvehető esőkabát, hidegben hosszú nadrág, tizenöt foktól rövid nadrág.

„Probléma lehet – folytatja dr. Knoll Zsolt –, amikor a családfő elhatározza, hogy elkerekeznek, mondjuk, Szentendrére a gyerekekkel együtt. Van bicikli, kesztyű, miegymás, de Budakalásznál felmelegednek a srácok. Lényeges, hogy tizenöt-húsz percenként egy-másfél deci folyadékot adjunk nekik, meg egy szelet csoki sem árt, különben dezorientált lesz a mozgásuk. Folyadék és cukorpótlás! Ezt kell szem előtt tartani. A gyereket és anyucit túl kell etetni, hogy apuci Szentendrén nyugodtan sörözhessen…”

Ami a szilárd táplálékot illeti, mindenkinek a legjobb és legegyszerűbb a csoki és a banán. A folyadékpótlásnál pedig nyolcvan százalék a víz és húsz százalék az ionok és a cukor bevitele. Az izotóniás italokat nem kell erőltetni, mert végeredményben azok is folyadékot vonnak el.

A napsütésről már szó esett, az esőről azonban még nem. Nos, az eleredő eső elsősorban az országúti kerékpárosokra jelent nagy veszélyt, mert – ahogy Knoll doktor fogalmaz – tíz-húsz percre korcsolyapályává változtatja az aszfaltot, amely sima felületű gumin gurulva a megtestesült életveszély. Utána a csapadék fokozatosan feloldja a nyálkát, és már nyugodtan lehet hajtani. A hegyikerékpárosokat ilyenkor „csak” a sár veszélyezteti.

„Aranyszabály, hogy se erdőbe, se a hegyekbe ne menjünk egyedül! – figyelmeztet befejezésül dr. Knoll Zsolt. – Ha nagyobb baj történik, a társunk mentőt hívhat, például fejsérülés, agyrázkódás esetén el tudja mondani, mi történt. Vagyis a kerékpársport csapatsport, csakúgy, mint a síelés.”

(Megjelent a Bringázás magazinban 2017-ben.)