Wayne Rooney: hamburgerről egy szót se!

Ha az ideális testalkatú futballistát kellene megformázni, aligha Wayne Rooney jutna a szurkolók eszébe. Viszonylag alacsony – saját bevallása szerint 177 centiméter –, zömök, izmos, rövid végtagokkal. A Croxtethben, Liverpool külvárosában ír származású édesapától és édesanyától származó labdarúgó mégis mindent elért, amit futballistaként lehet: ötszörös angol bajnok, 120-szoros angol válogatott, Bajnokok Ligája-, Európa-liga-győztes.

A 33 esztendős játékos tavaly óta Amerikában él, a fővárosi D. C. United légiósa, és Washingtonban nemcsak a futball pályán, a családi életben is helytáll. Négy fiával immár kispályás csapatot is alkothatnának, igaz néhányuknak nem árt még néhány kilót magára szednie az első labdaérintéshez. A legkisebb, Cass 2018-ban született, de testvérei, Kai, Klay és Kit eddig sem hagyták unatkozni a római katolikus vallású szülőket, ám most aztán teljes a káosz a családban.

Mégis hogyan tartja formában magát a családapa?

„A recept nagyon egyszerű. A napi nyolc óra alvásomnak akkor is meg kell lennie, ha leszakad a mennyezet. Ahol négy kisfiú lakik, ott nincs megállás, a feleségem, Coleen előtt le a kalappal. A nyolc óra alváshoz ragaszkodom, ha kell, füldugót is beteszek. Mérkőzésnapokon pedig délután is szeretek egyet pihenni; nem arról van szó, hogy egész nap lazsálok, de egy órára ebéd után muszáj ledőlnöm. Az évek alatt megtanultam, csak akkor vagyok képes jól játszani, teljesítőképességem határára jutni, ha kipihent vagyok.”

A futballistának különleges szokása is van, a mérkőzés előtti napon mindig megkérdezi a szertárostól, hogy milyen dresszben lépnek pályára, és tudja-e, hogy az ellenfél milyen színű mezben fog futballozni. Hogy miért?

„Mert szeretem elképzelni, mi hogyan történik... Este, amikor lefekszem, sokat jár az agyam a másnapi meccsen, hogyan vezetem rá a védőre a labdát, milyen cselt próbálok majd bevetni, hogyan lövök kapura, ha éppen rám ront egy kemény hátvéd. Ez sokat segít a mentális felkészülésben, de nem tudom, miért van ez így.”

És hogy szóba jöhet-e az ellenállhatatlan amerikai hamburger? Olykor bevág-e egy hagymával, marhahússal teletömött hambit?

„Ki van zárva! Sosem voltam nádszál vékony, vigyáznom kell, mit mikor eszem. Nem azt mondom, amióta itt élünk, kipróbáltam már a hamisítatlan helyi hamburgert, de jó, ha kétszer ettem. Mérkőzés előtti estéken amúgy is meg van az évtizedek óta bevált receptem, csakis csirkét, tésztát és halat vagyok hajlandó enni. Ha másnap kora délután van a kezdés, akkor este jól bekajálok, mert tudom, reggel már nem ehetek olyan sokat. A találkozó előtt egy-két órával még benyomok egy banánt és csokis müzlit, aztán hogy energiaszeletet fogyasztom-e közvetlenül a kezdő sípszó előtt, vagy sem, mindig az aznapi kedvemtől függ.”

Na de mi a helyzet a felsőtesttel? Karrierje során kellett-e heti ötször nyúznia magát a súlyok alatt, vagy a genetikája adva volt a futballhoz?

„Fizikailag mindig is erős voltam. Hetente néhányszor lejártam konditerembe, de csakis akkor, ha irányított foglalkozás volt, ha valaki megmondta, mi tesz jót nekem. Magamtól sosem vágtam bele semmibe, tudtam, azzal ugyanúgy árthatok magamnak. Ha túl nehéz súlyokat emelek, meghúzhatom magamat, márpedig ezen a téren egész pályafutásom alatt rendkívül tudatos voltam. A hamburger pedig várhat, amíg befejezem a karrierem.”