A szülőföld energiája segíti az útján

Csaknem kétéves kihagyást követően az elmúlt év végén, a decemberben a Margitszigeten megrendezett kvalifikációs versenyen nyert ismét Lőrincz Olivér tanítványa, aki így biztosította részvételét a legendás görög viadalon, eddigi leghosszabb futóversenyén.

„A munkáim miatt másfél-két évet nem futottam tervszerűen, nem jártam versenyekre – mondta Czunyi Károly. – Majd amikor tavaly Roskovics Miklós barátom kísérőjeként ott voltam a Badwateren, újra kedvet kaptam. Augusztusban elkezdtem edzeni, és jól mentek a futások, nem is éreztem nagyobb hiányát a kimaradásnak. Szeptemberben megkértem Olivért, hogy segítsen a további felkészülésemben. Kitűztük célversenynek a Spártai Százast, amelyen a nyolcórás álomhatár lebegett a szemünk előtt. A verseny végül a tervezettek szerint jól sikerült, sőt már hatvan kilométer környékén éreztem, hogy kényelmesen meglesz a nyolc óra, így nem aggódtam. Végül hét óra negyvennyolc perc harmincegy másodperccel első helyen végeztem, ami az idei Spartathlonra – még utoljára – automatikus indulási jogot biztosított.”

„Miután megtudtam, hogy mehetek a Spartathlonra, belevetettem magam a munkába, és a márciusi szekszárdi hatórás versenyen kisebb sérüléssel álltam rajthoz legközelebb. Végigcsináltam, de nem élveztem, egyrészt nem rajongok a körpályákért, másrészt nem is voltam túl jó passzban akkoriban, rengeteget dolgoztam, a versenyre is úgy estem be.”

Prémium futómárkák kizárólagos kelet-közép-európai forgalmazójaként nagyon sokat dolgozik Czunyi Károly, rengeteget utazik, így a rendszeres edzések sokszor elmaradoznak a mindennapjaiból. Épp emiatt a futó tisztában van azzal is, hogy az életvitele mellett csak a sikeres teljesítés lehet a legfőbb célja a versenyen, ahol a család, a barátok, és a szurkolók támogatása mellett a szülőföld adta energiában is bízik.

„Görögországban születtem, beszélem a nyelvet, rokonaim kint élnek, rengeteg időt töltöttem már ott életem során, így az útvonalat is nagyon jól ismerem. Az Athéni maratonin futottam, kísérőként is jártam már kétszer a Spartathlonon.

Bízom benne, hogy ezek a tapasztalatok is segítenek az út során. Nekem – elsősorban lelkileg – talán a személyes kötődés miatt egyszerűbb megélni ezt a versenyt, amely a futócéljaim között azért mindig szerepelt. Nem úgy tekinthető nagy álmomnak, hogy mondjuk feladtam volna érte bármit, de nagyon jó érzés lesz a szülőföldemen futni, abban biztos vagyok. Teljesen más lesz, mint mondjuk az Ultrabalaton, amit például egyáltalán nem szerettem, sem fejben, sem testileg, sem lelkileg.”

A sok utazással járó külföldi munkák miatt az Ultrabalatonra így nem volt lehetősége ráhangolódni. A Spartathlont azért egy szinttel komolyabban vette már, és a felkészülés utolsó néhány hetében a keresztedzésekre és a nyújtásokra is még jobban igyekezett odafigyelni.

„Az én munkám életforma, a futás a munkám is és a hobbim is. Az életvitelembe nehezen illeszthetők a tematikus edzések, viszont gyakorlatilag 1998 óta mindennap sportolok valamit. Húsz éve futok többé kevésbé rendszeresen, korábban pedig versenyszerűen kajakoztam, így bízom az állóképességemben és a mentális felkészültségemben is, amibe az utóbbi időkben nagyon sok energiát fektettem. Optimistán állok tehát rajthoz, az úton pedig feleségem, Anita, valamint barátaim, korábbi edzőtársam Allaga Tamás és a tapasztalt ultrafutó, Vaczkó Zsolt kísér, továbbá Roskovics Miki barátom segítségére is számíthatok.”