Bódis Tamás: hibákat követtem el a vébén

Több mint egy hét telt el a világbajnokság és a beszélgetésünk között. Leülepedtek már a történetek?
Volt időm gondolkodni rajta, mi történt, hogy a Spartathlon után a világbajnokságot is képes voltam egész jó teljesítménnyel zárni – válaszolta a görögországi történelmi versenyen győztes Bódis Tamás, aki 276.222 km-rel ezüstérmet szerzett egyéniben, és új országos csúcsot állított fel az Albiban rendezett 24 órás vb-n, ráadásul második lett a rajta kívül Csécsei Zoltán és Halama Levente alkotta csapattal is.

Milyen szempontok szerint gondolta végig a vébét?
Eszembe jutott, hogy mennyit készültem rá, és igazából sok maradt benne: nem volt tökéletes, rengeteg hibát követtem el a frissítésben, mintha az egész szétesett volna. Ezúttal nem egyszerűen nehézségeim, hanem holtpontjaim voltak, éreztem, alig egy hónappal a Spartathlon után nem esett jól a futás.

Már a hetvenedik-nyolcvanadik kilométer környékén olyan gondolatok kavarogtam bennem, hogy minek nekem ez a verseny, kibírom-e. Sosem fordult elő velem, de már ekkor elővettem a lejátszót – azt hittem, csak a végén lesz szükség zenére, ehhez képest onnantól végig hallgattam.

Korábban sosem jutott eszébe verseny közben, hogy inkább abba kellene hagyni?
Nem, általában nem törnek rám ilyen gondolatok. Sokan mondják, és persze én is tudom, hogy két kétszáz kilométer feletti verseny között több hónapnak kell eltelnie. Biztos a Spartathlon óta eltelt csupán egy hónapot érezte meg a szervezetem, ezért fordultak át a nehéz időszakok holtpontba.

Vállalná még egyszer a duplázást?
Sokakban motoszkál a kérdés, mi lett volna, ha… Az is lehetséges, hogy a Spartathlon nélkül rosszabbul sikerül a vébé, hiszen Albiban erőt adott, hogy Görögországban sikerült – az állásidőket leszámítva – kevesebb mint huszohárom óra alatt majdnem kétszázötven kilométert futnom. Hajtott a tudat, képes lehetek kétszázhetven kilométer fölé jutni. Ez különleges alkalom volt, de Csécsei Zolival megmutattuk – ne felejtsük el, ő is remek időt futott –, hogy az ember bármire képes, ha nagyon akarja. Nemcsak fizikailag, mentálisan is erősnek kell lenni, mi a vébét inkább a fejünkkel csináltuk végig.

Szóval, csinálná ismét így?
Már most tudok rendes edzésmunkát végezni, a spartathlonos lábujjsérülést érzem, de egyébként rendben vagyok. Ugyanakkor ha még sokáig akarok futni, nem szabad ennyire sokkolni a szervezetet, szóval elég volt egyszer. Hosszú távra tervezek, az utamnak azon a pontján járok, hogy tudom, ezt akarom csinálni.

Ezen az úton milyen mérföldkő az országos csúcs és a vébéezüst?
Talán mostanra sem fogtam fel teljesen. Sokan gratulálnak, de néha úgy érzem, másoknak többet jelent, mint nekem. Én csak végigcsináltam az edzéseket, aztán jött ez az eredmény.

Az edzésmunka volt a veteményezés, a vébé pedig a szüret. Nyilván klassz, amikor a legjobbamat érem el, ám tudom, lehetett volna jobb is, a frissítésben követtem el hibákat.

Amikor a beszélgetést egyeztettük, említette, tizenkét órás éjszakai műszak után iskolában volt, aztán másnap már edzett is. Tényleg ilyen egyszerűen megy tovább az élet? Fut majdnem kétszáznyolcvan kilométert, aztán jönnek a dolgos mindennapok?
Én ugyanúgy folytatom az életemet, nem szeretnék semmilyen megkülönböztetést.

Azért örülne, ha a sikerek változást hoznának? Hogy ne munka mellett kelljen futnia?
Remélem, lesz előrelépés. Már kerestek, és kaptam ígéreteket, de egyelőre semmi konkrétum nem történt, így a civil munkára is szükség van. Egyébként nincs vele baj, mert szeretek taxizni. Az életemet az edzések, a család és a munka tölti ki, no meg kevés pihenés. Jelen állás szerint a munkából tudnék lefaragni valamennyit, hogy többet edzhessek, a családra és a pihenésre fordított időből nem akarok, mert akkor miért élek?

Ezek szerint a munkára is szükség van a kiegyensúlyozottsághoz?
Mentális felkészültséget ad a taxizás és az azzal járó rengeteg éjszakázás. Sok futó küzd azzal, hogy éjszakánként elalszik, koffeintablettával próbál segíteni magán. Én viszont ilyenkor „suttyomban” megindulok, a részeredményekből is látszik. Most magam osztom be a munkámat, de jó lenne kevesebbet dolgozni, hogy többet készülhessek, keresztedzésekre járjak – úszni és kerékpározni –, no meg többször jussak el masszőrhöz. Még jobb eredményeket akarok elérni!

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!