Huszonhárom országban negyven maratoni

Szőnyi Ferenc hússzoros Ironman, triatlonista „Szia, zászlós barátom!” felkiáltással köszöntötte Ferge Istvánt, aki azt mondta, ez az egyik legnagyobb elismerés, amit kapott az elmúlt években. A mezőcsáti-miskolci sportoló a világon egyedülálló módon itthon és Európa többi országában két darab kétméteres rúddal, két zászlóval teljesíti a maratonikat és az ultratávokat. Jobb kezében a magyar nemzeti zászlót viszi, amelyet semmire sem cserélne el. Szinte lehetetlen nem észrevenni, amelyik versenyen elindul, ott az első kilométertől az utolsóig lobog a tömegben a piros-fehér-zöld lobogó.

„Régen motoroztam, de veszélyes volt, és nagyon sokba került, ezért valami olcsóbb, egyszerűbb és egészségesebb hobbit kerestem – mesélt a kezdetekről a Csupasportnak. – Eladtam a motoromat, elkezdtem kocogni, de előbb-utóbb kellett valami cél. Hat évvel ezelőtt futottam le először a Spar Budapest Maratont, de rájöttem, világcsúcsot biztos nem döntök. Éreztem, hogy bele kellene vinnem valami extrát.

Kétezertizennégy januárjában egyszer csak úgy ébredtem, hogy a magyar zászlót kellene vinnem egy rúdon. Róma volt az első külföldi versenyem, ahova vittem a magyar zászlót, majd következett Bécs és az Ultrabalaton. Tizenöt nap alatt három országban három maratonit futottam. Mivel maradt még egy szabad kezem, később elhatároztam, a másikban olyan zászlót viszek, amelyen a szponzoraim szerepelhetnek.

Az első tizenegy maratonimat egy zászlóval teljesítettem, a többi huszonkilencet már kettővel. Amennyire tudom, a világon nincs más, aki így futna. Olyat gyakran látni, hogy az utolsó néhány száz méterre valaki a feje felett lobogtatja a zászlót, de olyannal még nem találkoztam, aki az egész versenyt így teljesíti.”

Hat év alatt 23 országban negyven maratonit és ultratávot teljesített. Az idén a versenyek előtt és után Koppenhágában, Stockholmban és Oslóban is a magyar nagykövetségeken tölthetett két-két éjszakát. Az ősszel négy egymást követő hétvége alatt négy országban (Oslóban, Budapesten, Kijevben és Bukarestben) négy maratoni távot teljesített, de volt olyan tél, amikor a felkészülés alatt minden héten futott három félmaratonit.

„Kropkó Péter könyvében olvastam: aki hátradől, veszít. Azóta ez a szlogenem. Persze szeretnék teljesíteni ötven maratonit, aztán százat, eljutni Európa összes országába, valamint New Yorkba vagy Tokióba. Céljaim vannak, de hátradőlni sohasem szeretnék.”

Mindig is fontos volt neki, hogy ne váljon vékonyka futóalkattá, s mivel két rúddal fut, a felsőteste is nagyobb terhelésnek van kitéve.

 

 

„A rudak nehezek és nagyok. A repülőre nem is engedték fel őket, ezért egy mérnök ismerősömmel készíttettem két szétcsavarozható darabot, így nyolc ötven centiméteres részből áll. A maratonihoz egyébként sem lehet hozzászokni, mindegyik fájdalmas. Nekem a felsőtestem szokott beállni, a rudak miatt a nyakam, a vállam és a csuklyás izmom is fáj a verseny végére. A munkával sem egyszerű összeegyeztetnem a futásokat. Vállalkozóként elszabadulok néhány napra, de utána néhány héten keresztül jobban oda kell tennem magam, hogy behozzam a lemaradást.

Tizenhárom éve nem voltam nyaralni, a versenyek alatt nem sok lehetőségem van kikapcsolódni. Általában a maratonik után egy órával már az autóban ülök, és vezetek vissza Magyarországra. Nagy álmom, hogy tíz napon belül lefussam az athéni és az isztambuli maratonit, és mindezt összekössem egy kis városnézéssel.

Sok lemondással jár, amit csinálok, de rengeteg élménnyel is gazdagodtam az évek során. Az idei ciprusi versenyen gyönyörű helyen futhattam, és emlékezetes volt a párizsi viadal is, amelyen ötvennégyezren álltak rajthoz. Elképesztő volt ekkora tömeget egyetlen versenyen látni, ráadásul az emberektől is sok pozitív visszajelzést és biztatást kapok.”

 

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM