Tigris elől futott az Ultrabalaton-rekorder

Dan Lawsont nemcsak kiváló eredményei és rekordjai teszik híressé, hanem színes egyénisége is. Anglia mellett India a második otthona, családjával a teleket a goai Patnem gyönyörű falujában töltötte. Bár szereti Nagy-Britanniát, a napsütés és az ultrafutás a napfényben jelenti számára az igazi mennyországot. Indiában jótékonysági munkában is részt vesz, és hetente megrendezi ott a Parkrun indiai verzióját, amelynek a SunsetRun nevet adta, s amivel összehozná az ottani közösséget, és a futás segítségével távlatot nyitna a szegénységben élőknek. Negyvenöt éves, de karácsonykor nagypapa lett, az örömteli pillanatokat a közösségi médiában is megosztotta.

„A futás békét hoz nekem. Hálás vagyok, hogy mindennap egységben lehetek a természettel. Ultrafutóként egy merész és lelkes közösség tagja lehetek, amellyel földünk lélegzetelállító és tiszteletet parancsoló helyein fordulhatok meg. Hivatásom, hogy folytassam azt a tevékenységet, amit szeretek. Hiszem, hogy futásra születtünk. és határtalan lények vagyunk, akik bármire képesek, amit a fejükbe vesznek. Szerencsésnek érzem magam, hogy a sportom az életem, a munkám, a hivatásom, és ezt mindennap átélhetem” – írja ars poeticaként honlapján.

Tízéves koromban kezdtem el futni, nagyon szerettem, azt hiszem, tizenkét évesen futottam életem első félmaratoniját – válaszolta a csupasport.hu kérdéseire Dan Lawson. – Azt élveztem benne különösen, hogy a felnőttek nagy részét megvertem, ami mennyei érzés volt gyerekként. Később rendes, átlagos tinédzser voltam, eljártam otthonról, ittam, és teljesen felhagytam a futással. Aztán újra elkezdtem sportolni, és körülbelül húsz éven át futballoztam. Aztán eluntam, hogy a focit túlságosan eluralta a versengés, minden perc olyan, mint egy túlfeszített küzdelem, és sok a feszültség az ellenfelek között, ezért visszatértem a futás békéjéhez.

Ezek után hogyan jöttek a hosszú távok és az ultra?

Rögtön az ultrával kezdtem. Először egy jótékonysági futáson vettem részt egy olyan projektben, amellyel Indiának segítettünk. Aztán ahogy hosszabb versenyeken indultam, úgy tűnt, elég jó helyezésekre vagyok képes, ezért elragadott a lendület.

Mi volt a legjobb versenye? Mire emlékszik vissza a legszívesebben?

Az Ultrabalaton pályacsúcsát 18:30:20 órával tartja. Honnan hallott egyáltalán a versenyről?

A Balatonról több kiváló futótól hallottam, akiket van szerencsém barátaimnak nevezni, azaz Nagy Katit, Ivan Cudint, Bérces Editet – ők meséltek erről a versenyről. Minden részét szerettem a versenynek, nagyszerű volt először eljönni Magyarországra, a szervezés és a segítők is kiválóak voltak. Remek a hangulat, másnap kimentünk megnézni a beérkező csapatokat és a többi egyéni futót, nagyon klassz volt. Szerettem a tó körüli útvonalat, azt is, hogy a táj változatos volt. Szeretnék majd visszatérni.

Vannak vicces történtek a futásokról, versenyekről?

A kínai versenyen nagyon vicces tapasztalatokkal gazdagodtam: a Góbi sivatagban rengeteget hallucináltam! Láttam elefántokat, boszorkányokat, zsiráfokat, kilebegtem a saját testemből, és kívülről láttam magamat. Aztán egy indiai versenyen sós, sivatagi mocsárba kerültem, és elkezdtem süllyedni.

Előfordult olyan is, hogy vissza kellett fordulnom nagyon gyorsan, amikor a dzsungelben futottam, és egy tigrissel találtam magam szemben. Szerencsére én voltam a gyorsabb, bár nagyon nem is akart utolérni...

Imádom Indiát, nagyon spirituális ország, enged nagyban gondolkodni. Indiában bármi lehetséges. Nagyon szeretem az éghajlatát is, sokkal jobban élvezem, ha napsütésben és hőségben futhatok. Ott egyszerű az élet, India arra emlékeztet, hogy nincs szükségünk egy csomó cuccra. Tényleg meg lehet oldani az életet csak az alapvető dolgokkal, és ez még az esetek többségében nagyobb boldogsággal is jár.

Indiában olyan projekten dolgozom, amely a sport segítségével foglalkoztat extrém szegénységben élő fiatal embereket. Mi bátorítjuk őket, hogy maradjanak bent az oktatási rendszerben, és tanítjuk őket a különböző társadalmi kérdésekről. Nagy-Britanniában van egy közösségi vállalat, az úgynevezett ReRun, amely megpróbálja tudatosítani a futóközösségben a pazarlást, próbáljuk csökkenteni a futófelszerelés hulladékképződését.

Mi a következő nagy célja az ultrafutásban?

Az idén visszatérek Magyarországra a balatonfüredi hatnapos versenyre, megpróbálom a brit rekordot túlszárnyalni. A másik tervem, hogy megdöntöm a Jordán-sivatagban rendezett, százhatvan kilométeres Jordan Running Adventure Race pályacsúcsát. A huszonnégy órás világbajnokság szintén szerepel az idei terveim között.