A Loki játékosainak tapsa is kísérte

Dombi Tibor volt a befejező embere sztárváltónknak – a korábbi 35-szoros válogatott szélső, hétszeres magyar bajnok éjfél előtt ért be a célba. Mint elmondta, nagyjából átlagosan 5 perc 45 másodperces ezrekkel teljesítette a távot, és végül 3 óra 12 perces menetidővel járult hozzá váltónk sikeréhez. A beérkezést követő első üzenet tömör, de kifejező volt: ,,Teljes KO...” No igen: az UB-n 110 kilométert szeretett volna futni a korábbi labdarúgó, és ezt szombaton is teljesítette.

110 kilométer, egy nap alatt, 46 évesen – kitartása példa lehetne a mai labdarúgóknak is!

,,Úgy egyeztünk meg, hogy ebbe a száztízbe belefér az a szakasz, amellyel a Csupasport-váltóban vettem részt – mondta már vasárnap Dombi Tibor. – Megtisztelő volt a csapat tagjának lenni, de azt is tudtam, nagy fába vágom a fejszémet: hajnali ötkor indultunk, és tudtam, én leszek a váltó utolsó tagja, a magam által eltervezett száztíz utolsó harmincöt kilométerével lettem a csapat tagja. Vagyis pontosan tudtam, nem éppen a legfrissebb állapotomban leszek, amikor a virtuális váltóbotot át kell vennem – de sikerült, és ez jó érzés.”

A korábbi szélső elmondta: már világos volt, amikor a szokásos 14 kilométeres szakaszán elindult Józsa felé, háromszor oda-vissza, és a maratonit le is tudta, ezt követően a Nagyerdőben folytatta a versenyt.

,,Utólag azt mondom: jó ötlet volt, hiszen addigra kisütött a nap, de az erdőben sok árnyékos rész volt, és nem is betonon kellett haladni, azért az sokat számított. Ami vicces volt: a kisvárdai felkészülési mérkőzésről visszatérő Loki-játékosokkal is találkoztam a stadion körül, biztattak, fotóztak, a fizioterapeuta Nagy István rendes volt, kérdezte: hogy bírja a lábam, hozzon valami krémet? Még késő este is keresett, érdeklődött, hogy vagyok...

Hát, az emeletre bajos volt felmásznom, és bár egy óra körül elaludtam, a szokás nagy úr: hajnali hatkor már ébren voltam. De nem mentem el futni...”

Dombi Tibor hozzátette: jelentős különbségnek érezte, hogy a Balatonnal ellentétben Debrecenben nem kellett szintkülönbséget legyűrni – mi tesszük hozzá, hogy 110 kilométer még autóval is jelentős távolság, kerékpárral komoly edzés, de futva... Minden tiszteletünk!

,,Tizenkilenc órán belül meglett végül a táv – mondta Dombi Tibor. – De az UB-t egyedül – erre megint rájöttem – képtelen lennék megtenni. Ez is irtózatosan sok, de tizenegy kilométerenként lepihentem, délután megtörtént, hogy hazaértem egy adott szakasz végén, tudtam zuhanyozni, átöltözni, mert koszosnak éreztem magam – ez sokat számított. És belegondolok, hogy amikor pihenek, készülök a következő etapra, az, aki egyedül tolja a kettőhúszat, folyamatosan megy, fut... Áh, az rengeteg, nekem ez a maximum!”

Blaskó Mihály Ferenczi Istvánnal Szekszárd és Baja között futott 82 kilométert, ketten hetven kilométerrel vettek részt a váltónkban.

,,Hét óra negyvenöt perc alatt futottam le ezt a távolságot – mondta Blaskó Mihály. – Rengeteget edzettem, és ezt éreztem is, jó erőben voltam, nem volt problémám, élveztem a napot. Ferenczi Pisti barátommal örömmel vettünk részt a váltóban!”

Az ultrafutót vasárnap levezetés közben értük el: barátnőjét kísérte el egy Velencei-tó körüli kerékpározásra.

,,Kicsit átmozgatom a fáradt izmokat, jólesik az ilyenkor – mondta erre Blaskó Mihály, akitől megtudtuk, Ferenczi Istvánnal együtt – szerinte kényelmes – öt perc tizenöt másodperces átlaggal teljesítették a Csupasport-váltóban vállalt szakaszukat.

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!