BLOGRA FUTOTTUNK Élményfutás Ultrabalaton-érzéssel

Vágólapra másolva!

2020.05.21. 09:14

Címkék

Május közepén az Ultrabalaton volt a sztáresemény, függetlenül attól, hogy a versenyt októberre halasztották – azonban a csupasportos váltófutás sikere végigsöpört az országon, sőt azon is túl.

Május 16-án, szombaton, vagyis az eredetileg meghirdetett Ultrabalaton időpontjában elrajtolt az NN Ultrabalaton-Nemzeti Sport-csupasport.hu virtuális futóváltó. Azt gondolná az ember, a kezdeményezés nyomába sem érhetett a hivatalos UB-nak, s ez annyiban igaz is volt, hogy a Balaton nem volt része a szakaszainknak, a magyar tenger nyilván nagyon hiányzott mindenkinek. Nem volt éljenző, drukkoló tömeg sem, hiányoztak a frissítőpontok, váltáskor a becsippantások. Nem volt buszunk, biciklis kísérőnk (kivéve egyik csapattagunkat, akinek történetesen az édesapja a mi imádott kísérőnk), nem volt tésztaparti, ezt mindenki otthon tartotta. Nem volt bulizás a futam előtti napon, séták a Balaton-parton, közös röhögések, lángosozás, hekkezés. Nem volt csapatértekezés, taktikai megbeszélés a közös szálláshelyen.

Nem volt összepacsizás a rajt előtt, ordibálós drukkolások, éjszakai didergések, átfagyások, és nem volt közös éremátvétel a célban.

Nem volt közös hazaindulás a Balcsiról, hogy aztán otthon még élménybeszámolót tartva és felpörögve, csaknem harminchat órás ébrenlét után bezuhanjon az ember az ágyba.

Felvetődik a kérdés, hogy akkor miért is jött létre ez a virtuális futás?

Először magam is úgy gondoltam, hogy a szombati edzésem kvázi a szakaszfutásom lesz, de ahogy közeledett az időpont, egyre izgatottabbá vált mindenki, és kezdett „megérkezni” az a bizonyos verseny előtti bizsergés, jóleső izgalom. Mi két-három csapattal szoktunk indulni, így elég sokan lettünk, akik részt vettek a 221 kilométer lefutásában. Átlagban 11.5 kilométer jutott fejenként, az utolsó két futónknak kellett tizenhárom kilométert letudnia. Kimostam a Nemzeti Sport-Csupasport-szerkómat, mert az egyértelmű volt, hogy abban futok, így tett a többség is. Napokig gondolkodtam, hogy merre is kanyarodjak majd a városunkban, mert itt sok az emelkedő, ami nem gond egyébként, de most azért az időre is figyelni akartam.

Végül abban maradtam magammal, hogy a felét megpróbálom a házunk környékén körözve letudni, mert viszonylag sík aszfalt van, de a végén megyek kicsit terepre is.

Szóval, ahogy közeledett a szombat, rendesen versenylázban égtek a kollégák, csapattagok. Az első futónk Buzgó Józsi volt, aki 5.15 órakor startolt el, én váltottam őt. Tudtam, hogy a tervezett időn belül végez, így amikor megérkezett a videós kolléga, nagyjából már készen álltam – Józsi a tervezettnél tizenhárom perccel hamarabb szólt, hogy végzett, így gyorsan elpakoltam a cuccaimat az övembe, és indulás. Olyan ügyesen kavarogtam a környékünkön, hogy nagyjából nyolc kilométer normál aszfalton lement, utána mentem terepre. A 11.5 kilométert így 1:17 óra alatt teljesítettem, s ami remek érzés volt, hogy stabilan, jól ment a futás a vacakabb szakaszokon is, élveztem minden pillanatát! Azonnal hívtam kolléganőmet, Borza-Tóth Zsuzskát, hogy indulhat. A fotóssal épp bemelegítést akartak felvenni, de ez elmaradt, mert rajtolnia kellett.

A 221 kilométeren huszonegyszer váltottunk, és hajnali 2.21-kor értünk célba – mondhatnám, hogy így találtuk ki, de ez erős túlzás lenne.

Azért még maradva a huszonegynél: 21:06 óra lett az eredményünk, ilyen gyorsak tán még sosem voltunk. Ami viszont a sok hiányzó részlettel szemben megvolt ebben az UB-futásban, az a csapat összetartása; folyamatosan kommunikáltunk, mindenki biztatta a másikat, és jókat viccelődtünk. Azóta is erről beszélünk, élménybeszámolókat tartunk, s rengetegen gratulálnak nekünk, ugyanúgy, mint amikor rendesen körbefutjuk a Balatont. Mindannyiunkat kimozdított az egysíkú edzésekből, előtört a versenyláz, imádtuk az egészet. Sőt, ahogy látom, olvasom az egyre több csapatbeszámolót, boldogsággal tölt el, hogy ennyien csatlakoztak a kezdeményezésünkhöz! Nagyon jó ráhangolás volt az októberre halasztott igazi, várva várt Ultrabalatonra!

ULTRAKELEK.WEBNODE.HU (blog)

A bejegyzés szerzője másként közelítette meg az Ultrabalatont, mint mi, ő ultrafutást tervezett be a Balatonra, egész pontosan Alsóörsre. A megtett táv nem kevesebb mint száz kilométer volt, Győrújbarátról történő indulással; a frissítésben volt segítség, ami ekkora távnál nagyon jól tud jönni.

Fantasztikus útleírást olvashatunk, és a saját készítésű befutóérem nagyon menő lett!

SPORTSPIRIT.HU

Gy. Szabó Csilla, csapatunk tagja is lejegyezte a virtuális Ultrabalatonunk alatt átélt élményeit – örömmel olvastam. Pontosan rávilágít ennek a futamnak a lényegére, miszerint volt akkora esemény, hogy összekaparjuk és odategyük magunkat, akármilyen állapotban vagyunk is!

FUTNIMENTEM.HU

Evetovics-Balla Hajnalka ismét két nagyon hasznos és érdekes bejegyzést tett fel a honlapjára. Az első, amit elolvastam, a negatív splitről szól. Őszintén szólva ezt a kifejezést eddig nem ismertem, de a versenytaktika szempontjából nagyon fontos lehet a gyakorlása. A másik a rugalmassággal, mobilitással foglalkozik, illetve megmagyarázza, hogy miért nem szabad futás előtt statikus nyújtást végezni.

MIRŐL ÍR A FUTÓBOLOND?

Márpedig az edzővel beszélni is kell!

Kremlicza Levente

Sokan nem mernek a problémákról beszélni, mert nem akarnak panaszkodni, picsogni, de ha normálisan kommunikáljuk, hogy valami nincs rendben (akár nálunk, akár a közös munkával), az nem hiszti, sőt megelőzhető ezzel sok későbbi probléma – mert csak akkor tudunk változtatni, megoldani a gondokat, ha tudunk róluk. Beszélgessünk a trénerünkkel, mondjuk el a pozitívat, negatívat egyaránt, tudassuk vele, ha gondjaink vannak, és azt is, ha sikerélményt adtak az edzések. Ezek mind fontos visszajelzések, és edzőként az a legnagyobb dicséret, amikor egy tanítvány sikerélményeket szerez, és szereti, amit csinál.