Finoman fogalmazva sem úgy sikerült a múlt év Bódis Tamásnak, ahogyan elképzelte. Sérülése miatt az év jelentős részét ki kellett hagynia, és a kora tavaszi maratoni országos bajnokságon és a Spartathlonon kívül csupán két kisebb edzőversenyen vehetett részt.
„Kisebb daganat volt a két lábujjam között, és emiatt folyamatosan szúró fájdalmat éreztem
Persze Bódis Tamás vérbeli ultrafutó, és előfordul, hogy nem tud ellenállni a csábításnak. Mielőtt elindult az ősz eleji Spartathlonon, konzultált orvosával, aki azt mondta, a terhelés miatt verseny közben begyulladhat a lábfeje. Ennek ellenére úgy döntött, vállalja a kockázatot, és rajthoz áll.
„Mivel erre a versenyre meghívtak, mindenképpen el akartam indulni. Ha nem hívtak volna meg, biztos, hogy nem megyek. Úgy voltam vele, mindent egy lapra teszek fel. A márciusi maratoni és a szeptember végi Spartathlon között csupán két hegyi félmaratonit teljesítettem. Ötven kilométernél kezdtem először érezni a szúró fájdalmat, nem mertem rendesen terhelni a lábam. Főként hegyről lefelé ment nehezen a futás, hiszen állandóan fékeznem kellett, ami csak fokozta a fájdalmam. Emiatt feszült lettem, nem tudtam megfelelően összpontosítani, és végül százkilencvenöt kilométernél feladtam a küzdelmet.”
Bódis Tamás némi bizonytalansággal tekint előre, no persze nem a sérülése miatt kell aggódnia. Október elején megoperálták a lábát, amely ugyan még nem százszázalékos, és a szövetek is csak nyár közepére regenerálódnak teljesen, újra terhelhető. Leginkább a sűrű versenynaptár okoz neki fejtörést.
„A számomra fontos versenyek nagyon közel esnek egymáshoz.
A remek futóval először egy március közepén sorra kerülő ötven kilométeres edzőversenyen találkozhatunk, majd április elején – amennyiben a járványhelyzet is megengedi – részt vesz a 100 kilométeres brit bajnokságon. Ha belefér, szóba jöhet az április végi Ultrabalaton is. Ősszel aztán a világversenyeké lesz a főszerep: a nyár végi berlini 100 kilométeres világbajnokságé, továbbá az ötven kilométeres és a szeptember közepi veronai 24 órás Európa-bajnokságé. Kérdéses, hogy ilyen sűrű ősz mellett marad-e ideje és ereje a Spartathlonra. Annyi biztos, rajta (és a lábán) semmi sem fog múlni.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!