Apa és lánya tavaly, 2021 júliusában vett részt első közös futóversenyén, a Generali Night Run hét kilométeres távján. Az édesapa a korábbi években polgárőrként biztosította futórendezvények helyszíneit, és nagyon megtetszett neki a hangulat, a sok ember, a jó zenék, a szurkolás. Ennek köszönhetően kezdett el futni, és lányát is motiválta, hogy tartson vele.
„Apával együtt kezdtük el a felkészülést az első versenyre. Eleinte két és három kilométereket mentünk, majd hatot, fokozatosan növeltük a távot. Rendszeresen eljártunk futni a környékünkön, Balatonfűzfőn” – meséli Jáde, aki mindig is örökmozgónak számított. Korábban tekvandózott, de aztán abbahagyta. Másodikos volt, amikor beválogatták a diákolimpia játékossportverseny-csapatába. Az általános iskolák között zajló megméretésen különböző sor- és váltóversenyeken teszik próbára ügyességüket a gyerekek körzeti, megyei, majd országos szinten. Jáde iskolája idén tavasszal országos harmadik helyen végzett, így már van tapasztalata a versenyzésben, amikor a gyorsaság is számít a feladatok végrehajtásában.
Visszatérve a futásra, az említett Night Run után már nem volt megállás. Mindig az édesapa választotta és választja ki a versenyeket, elsősorban tíz kilométeres távokon indulnak. Ilyen volt tavaly októberben a Burger King Ultrabalaton Trail, majd jött a balatonfüredi Generali Run, de jártak Debrecenben, Bábolnán és a Lupa Beach Run-on is. Igyekeznek mindig változatos helyszínekre elutazni.
„Egyik kedvenc versenyem a Night Run volt, azért, mert az volt az első, és nagyon tetszett a kivilágított vár – mesélte Jáde. – Utána még Budapesten maradtunk, és kirándultunk egy jót a családdal. Aztán az UB Trail is nagyon tetszett, mert az terepen zajlott, és nagyon szép volt az érem. Szilveszterkor Sólyban versenyeztem, ahol második lettem a korosztályomban, és nyertem egy kupát, de amikor a szekszárdi borvidéken futottunk, azt is nagyon élveztem, pedig ott sok volt az emelkedő.”
Legutóbbi két versenyén már tíz kilométer feletti távokon indult, augusztus 20-án Komáromban 13 kilométert futott, ráadásul felállhatott a dobogó felső fokára is.
„Tíz év volt az alsó korhatár a hosszútávon, így én is indulhattam, a tíz-tizennégy év közti lánykorcsoportban azonban rajtam kívül nem futott senki. A következő kategóriában, a tizenöt-húsz évesek között is csupán hárman indultak, ott az első kivételével a másik kettőt sikerült megelőznöm, úgyhogy nagyon jó időt mentem.”
Az édesapa elmondta, hogy heti kétszer szoktak együtt edzeni, a munkabeosztásától függően, elsősorban az esti órákban. Egy-egy alkalommal általában nyolc kilométert futnak, ritkábban hatot, de a rövidebb edzések mindig intenzívebbek, tempósabbak. A lánya fizikailag egyre jobban bírja a távokat, gyorsaságban is sokat fejlődött, csupán fejben kell még kicsit trenírozni.
„Azért szeretek futni, mert nagyon szép helyekre jutok el. A terepfutás a kedvencem, mert nagyon szeretem az erdőt; apával nemcsak futunk, hanem sokat járjuk a természetet, és gombászni is szoktunk. Amikor a versenyekre utazunk, mindig összekötjük egy családi programmal, kirándulunk vagy fürdőbe megyünk utána, legutóbb például a monostori erődöt néztük meg. Magában a versenyzésben pedig azt szeretem, amikor lehagyom a többieket” – összegezte Jáde.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!