A hatórás magyar bajnokság után a száz kilométereset is megnyerte. Nem is kezdődhetett volna jobban az év.
A hatórás országos bajnokság után azt mondtam, hogy teljesen elégedett vagyok, sikerült kihoznom a maximumot magamból, azonban a száz kilométeres ob-ről nem mondható el ugyanez.
Sokat gondolkoztam, hogy mi lehet ennek az oka. Tapolcán szinte végig gyorsultam, így Hangonyban is az ott használt taktikát és frissítést követtem. Óvatosan kezdtem, aztán fél távnál azt éreztem, hogy minden rendben, gyorsultam, ám hetven kilométer környékén elfogytam. Nem tudtam tartani a tempót, lassultam, a végére öt perc körüli ezreket mentem.
Két dolog volt zavaró. Az egyik a relatív meleg, a másik a szél. Olyan nyolcvan kilométerig szinte végig sütött a nap, ilyenkor már van ereje, és nagy volt a hőingadozás is. Ami a szelet illeti, a rajt után nem volt vészes, ám a pályának volt egy olyan része, ahol végig szemből fújt. Annyira nem esett jól, rendesen kikészített. Talán ez a két tényező okozta azt, hogy nem tudtam tartani a tempót. Egyébként remek volt a pálya, gyors útvonalat hoztak össze Bódis Tomiék.
Nem teljesen, a hatórás országos bajnokság alapján jobb időt reméltem, de azért örülök, hogy így is sikerült megnyernem a versenyt.
Április közepén jön a martonvásári tizenkét órás országos bajnokság, a célom pedig idén is a győzelem. Aztán következik az Ultrabalaton, várom már a második egyéni Ub-mat.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!