„Nagyon régóta futok aszfalton, és úgy érzem, kicsit kiégtem benne. Egyrészt meguntam, hogy az a cél, hogy mindig másodperceket faragjunk le a távból, másrészt nem szeretem a meleget, nem vagyok hajlandó 25 fok felett aszfaltos versenyre menni.
Terepen a meleg sokkal elviselhetőbb, emellett nagyon jó az erdőben mozogni. Úgy érzem, az nem is futás igazából, hanem másféle sport.”
„Elég nagy küzdelem volt, de megérte, nagyon örültem neki. Idén nemigen indultam aszfaltos megméretésen, csupán a balatonfüredi Generali Runon, amelyen sikerült egyéni félmaratoni csúcsot döntenem, pedig volt benne szint, amit meg is éreztem. Szerencsére az időjárás kedvezett, mert hűvösebb volt, úgyhogy megszületett az egyéni csúcsom az 1:38:46-tal, amivel egyébként a második helyet szereztem meg.”
A sportoló tavasszal már szép eredményeket ért el terepversenyeken. A Vértes Terepmaraton 23 kilométerén harmadik, a Boldogkővár Trailen első, míg az UTH Twin Peaksen harmadik helyen végzett. Legutóbb, július 9-én vasárnap a Tailwind Börzsöny Trail M távján szerzett aranyérmet 2:30:16-os idővel. A 23.5 kilométeres, közel 1000 méteres szintkülönbséggel járó versenyen elég szoros volt a küzdelem a női dobogós helyekért.
Anna viszonylag közel lakik a Nagy-Kevélyhez, ott szokott edzeni, de időnkét a Hármashatár-hegynél a népszerű Balboa-kört is teljesíti. Ha vidékre megy a szüleihez, a Zemplén- és a Tokaji-hegység is közel van hozzá, ott is szeret futni, ám sok helyen nem járt még.
„Nagy célom most nincsen, nézegetem az őszi terepversenyeket, aztán majd meglátjuk, hogyan alakul, esetleg még a siófoki aszfaltos félmaratonra benevezek.