Spisák Emil elképesztő pályacsúcsot futott a Darálón

Nem pihent sokat, a privát Ultra Tisza-tó teljesítése után két héttel a Darálót is lefutotta.

Tudatosan alakítottam így a programomat – mondta a Csupasportnak Spisák Emil. – Még Hadi Attila hívott ki a Darálóra, és először vacilláltam, hogy két hét után a privát Ultra Tisza-tó után belefér-e a felkészülésbe, de úgy döntöttem, hogy igen. A Spartathlonra készülök, s úgy voltam vele, egyáltalán nem baj, ha ilyen rövid időn belül két ilyen nagy terheléssel járó kihívást teljesítek. Szóval bíztam benne, hogy sikerül két héten belül két száz kilométeres ultrát futni, és közben tudom gyakorolni a frissítést. A privát UTT után két erős, kétszáznegyven kilométeres hetet produkáltam, éreztem, hogy a formám teljesen rendben van. Nagyszerűen ment a regeneráció az UTT után, és most ugyanaz a helyzet a Darálót követően is. Magabiztosan álltam oda este kilenckor a Daráló rajtjához.

Ráadásul hatalmas pályacsúcsot futott.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem fordult meg a fejemben, hogy sikerülhet. Pontosan tudtam, hogy Nedjalkov Balázs milyen idővel birtokolta a pályacsúcsot, de csak az volt a célom, hogy a Spartathlonra gyakoroljak, és a frissítésemet tökéletesítsem. Ráadásul tetszett az éjszakai rajt, jó volt a sötétben futást is próbálgatni. A feleségemnek mondtam, hogy ne szóljon semmit arról, mennyinél tartunk, csak az utolsó körnél jelezzen. Én az órámon a tempót néztem, de menet közben elkezdtem számolgatni. Aztán az utolsó körnél szóltak, én pedig akkor már tudtam, hogy pályacsúcs lesz belőle. A végén a szervezők pályacsúcs feliratú táblával vártak – bevallom, egy kicsit meghatódtam, nehezen hittem el.

Hogyan tetszett a Daráló?

Kemény erőpróba. Főleg úgy, hogy nem szeretem a körözős versenyeket, nem is járok hat-, tizenkettő vagy huszonnégy órás megméretésekre. Jobb, amikor A-ból B-be kell futni. Ráadásul alföldi srác vagyok, ott nem lehet gyakorolni a szintemelkedést, márpedig ebbe a pályába összesen több mint hatszáz méter van, és akkor még a kanyarokról nem is beszéltünk. Az elején máris jött egy kisebb nehézség, ugyanis éjszaka kétszer is meg kellett állni a vihar miatt, mert villámlott és dörgött. Akkor már kezdtem elengedni a tervemet, úgy voltam vele, hogy ez a nyolc perc még nagyon hiányozhat a végén… Ráadásul el is áztam, át kellett öltöznöm, kénytelen voltam cipőt és zoknit cserélni. Szóval az éjszaka nehéznek bizonyult, de ahogy kezdett feljönni a nap, onnantól könnyebb lett, és az utolsó hatvan kilométer már nagyszerűen ment. 

De nem tudok rosszat mondani, minden kiválóan ment. Érdekes tapasztalás volt a Daráló, mindenkinek ajánlani tudom, hatalmas élmény. A szervezők előtt le a kalappal, szívvel-lélekkel csinálják, a környezet csodálatos, a kihívás pedig embert próbáló. Remélem sokan teljesítik még.

Hogyan néz ki a folytatás?  Közeledik főversenyéhez, a Spartathlonhoz…

Az biztos, hogy a privát Ultra Tisza-tó és a Daráló után mondhatom, hogy jó az irány. Július elején versenykörülmények között teljesítettem az UTT-t, de ezúttal egy kört tettem meg. Azt még nem tudom, hogy ezt követően a Spartathlon előtt becsúszik-e valamilyen felkészülési verseny, ám az biztos, hogy ultrát addig már nem futok.