Kelemen Anett jó színészi képességeit is kamatoztatta Berlinben

A közelmúltban nagyszerű eredményt ért el a berlini százhatvan kilométeres versenyen. Számított ilyen kiemelkedő futásra?

Ezen a versenyen a huszonnégy órán belül teljesítők övcsatot kapnak ajándékba, én pedig mindenképpen szerettem volna egyet – mondta a Csupasportnak Kelemen Anett. – Szóval ez volt a fő célom, szerencsére sikerült. Már korábban beszéltem a Csupasportnak az októberi sérülésemről, a gyógyulásról és a regenerációról, s úgy néz ki, elég jól sikerült. Nagyon meglepődtem a Berlinben elért remek eredményemen, a nők között százhat indulóból lettem hetedik, míg a korosztályomat megnyertem. A párom kísért, néhány ponton találkoztunk, fotózott, telefonon pedig folyamatosan tájékoztatott, hogy hogyan állok, mikor kell lassítanom, gyorsítanom, illetve hol pihenhetek. Remekül működött minden, Berlin szép város, szombat éjjel pedig pezseg, tele van ilyenkor fiatalokkal az utca. Nagyszerű volt a hangulat, remekül éreztem magam, az önkéntesek is jó fejek voltak, mindenképpen vissza akarok térni majd.

Milyen volt a verseny?

Mivel legutóbb májusban volt hosszú futásom, főleg mentálisan bizonyult nehéznek ez a verseny, vissza kellett rázódnom. Az elején nem használhattuk az utakat, így a járdán kellett futni, viszont ott a fák gyökerei miatt elég nagy bukkanók voltak a betonban, így nagyon kellett figyelni, hogy ne essen hasra az ember. A városon belüli rész nehéznek bizonyult, de szépen lassan kiértünk, ahol már remek minőségű aszfaltos bicikliutakat használhattunk – ott aztán lehetett suhanni. Egyébként most sem volt taktikám, úgy mentem a rajtba, hogy bíztam magamban és az eddigi sokéves tapasztalatomban. Ismerem a testem, pontosan tudom, mikor mire és hogyan reagál, futottam már jó néhány százhatvan kilométeres vagy afölötti távot. Viszont rendre van bennem egy kis félsz, ugyanis egy ilyen hosszú távnál bármikor megborulhat az ember. Szóval sosincs taktikám, egyedül a pulzushoz ragaszkodom, tudom, ha azt betartom, akkor nem savasodnak a lábaim, nem lesz rossz a helyzet, és a világból is ki tudok futni. Ebben bízom és hiszek. Ezúttal működött, szép eredményt értem el Berlinben. 

Ha a világból nem is, Berlinből ezúttal kifutott. Mikor érezte, hogy ebből kiemelkedő eredmény lehet?

A száz kilométeres pontra érkeztem – márpedig ez mindig vízválasztó –, amikor a W35-ös kategória első női helyezettje meglátott engem, és elsápadt. Nem értette hogyan értem utol, egy kicsit több időt töltött ott a kelleténél, én pedig úgy voltam vele, nem időzöm, amint lehet, indulok is tovább. Ott ment a taktikázás rendesen, akkor kerültem a korosztályomban az első helyre. Egyébként ezt követően már nem erőlködött a riválisom, elfáradt, sokat is sétált. Pedig én is nagyon fáradt voltam, de jó színésznő vagyok, nem akartam mutatni, próbáltam elegánsan, erőtől duzzadva elfutni mellette. Jól jött ki a szituáció.

Mégis, mi okozott nehézséget?

A frissítőpontok kínálata jó volt, csak az jelentett problémát, hogy minden vegán volt. Alapjáraton húsevő vagyok, így csak a vegán zsíros kenyeret próbáltam ki – hát nem kellett volna… Onnantól ugyanis végig gyomorproblémával küzdöttem, sokszor kellett kiállnom, márpedig ez értékes perceket vett el az időmből. Így maradtam a banán, kóla kombinációnál. Egyébként a frissítést tekintve sincs taktikám, csak arra figyelek, hogy óránként vegyek valamit magamhoz – legyen az szilárd vagy folyékony. Vasgyomrom van, szinte mindig jól működik, de most a vegán frissítő kifogott rajta. A jövőben figyelek rá, de inkább maradok is a húsos dolgoknál. 

Tekintsünk előre egy kicsit: milyen céljai vannak a közeljövőben?

Legközelebb az októberi, Gárdonyban rendezett backyardon leszek ott, a következő nagy célom pedig a jövő évi hatnapos verseny Balatonfüreden. Nemrégiben a hetvenkét órás remekül ment, akkor elhatároztam, hogy megnézném, mit tudok a hatnaposon. Utánajártam a korosztályos eredményeknek, a célom a hétszáz kilométer lesz, amellyel már szép eredményt érnék el.