David Coulthard: Ha keveset tudsz az életről, nem félsz

Vágólapra másolva!

2014.05.01. 22:13

Címkék

Amint arról a képgalériával felturbózott cikkünkben már beszámoltunk: hatalmas érdeklődés mellett, majd' 300 ezer néző előtt tartották meg a második Nagy futamot, amelyen Formula–1-es sztárok (Daniel Ricciardo és David Coulthard), a túraautó világbajnokság toppilótái (Michelisz Norbert, a négyszeres világbajnok Yvan Muller, a kilencszeres világbajnok Sébastien Loeb, vagy éppen a korábbi F1-es pilóta Tiago Monteiro), a hazai sztárok közül pedig többek között Baumgartner Zsolt, Talmácsi Gábor és Kiss Pál Tamás is száguldott a 4.2 kilométeres pályán a pesti és budai alsó rakparton.

DAVID COULTHARD: HA KEVESET TUDSZ AZ ÉLETRŐL, NEM FÉLSZ
– Mostanában rendre egy vállrándítással elintézi elszalasztott bajnoki címeit, fiatalként viszont annyira vágyott rájuk, hogy még abba az autóba is beleült, amelyben hetekkel azelőtt Ayrton Senna meghalt. Ezt mivel magyarázza? – A fiatalság legnagyobb előnye, hogy az ember nem fél. Mindannyian voltunk tinédzserek, amikor úgy éltünk, hogy az sem zavar, ha csak öt font van a zsebünkben. Olyankor az ember nem tart a jövőtől. Nem az jár a fejében, „húha hogy fogom befizetni a számlákat, hogy fogom túlélni a hónap végét?” Tudod, hogy valahogy úgyis megoldódik minden. Ha most lenne csak öt font a zsebemben, nagyon-nagyon kényelmetlenül érezném magam, mert van egy feleségem, egy fiam… Ha keveset tudsz az életről, nem félsz. Damon Hill esete egészen más volt, hiszen ő 33 évesen feleséggel és két gyerekkel döntött úgy, hogy beül abba a Williamsbe, amelyikben Ayrton meghalt. Ez sokkal nehezebb és bátrabb döntés volt, mint az én esetem, aki 23 évesen fiatalon, bohón, csak arra koncentráltam, hogy kitapossam magamnak az utat. – De szülei önnek is voltak… – Ők bíztak az ítélőképességemben. Nem voltam egy őrült tinédzser, nem ugráltam le magas épületekről, nem voltak nagy baleseteim a junior szériákban. – Csak épp beült abba az F1-es autóba, amelyben nem sokkal azelőtt egy ember meghalt. – Erre azt mondom, hogy az élet veszélyes játék. Egyszer úgyis meg kell halni – lehetőleg minél később. De bárkivel történhet balszerencse, ha most kimész az utcára, lehet, hogy elüt egy autó. Talán Bruce McLaren mondta, hogy az életet nem években mérik, hanem személyes élményekben. Nekem huszonkilenc éves koromban volt egy repülőbalesetem, amit túléltem, és akkor úgy tűnt, hogy az a sors keze. Minden azon múlik, hogy éled az életed – ha úgy, hogy mindenképp meg akarod élni a nyolcvanadik életévedet, akkor csomó mindenről lemaradsz.

Az esemény azzal kezdődött, hogy Besenyei Péter műrepülő világbajnok felszállt az Erzsébet hídról, majd lélegzetelállító bemutatót tartott, őt követték a Red Bull-kötelék tagjai, átszállt a belváros légterén egy Wizzair gép, és helikopter-bemutatót tartott a sztratoszféra-ugró Felix Baumgartner.

A legnagyobb szenzációt azonban talán mégiscsak az jelentette, amikor David Coulthard és Daniel Ricciardo a 2011-es F1-es Red Bull-autókkal átszáguldott a Lánchídon.

„Sok jó versenyt futottam a Hungaroringen, és még több nagyon király verseny utáni partiban volt részem – nyilatkozta mosolyogva Daniel Ricciardo a Nemzeti Sportnak. – Budapest izgalmas város, minden évben szívesen jövök ide – jó a hangulata a forró, nyári versenynek, főleg azzal a csúszdaparkkal a pálya közelében, ahol mindenki fürdőruhában szaladgál, miközben mi izzadunk a versenyautóban. Az ilyen utcai parádékat is élvezem, mert az ilyen eseményeken tudunk igazán közel kerülni a rajongókhoz. Nem mindenki olyan szerencsés, hogy eljusson egy nagydíjra, de itt, a városban bárki közelről is megtapasztalhatja, milyen a Formula–1. Ráadásul itt olyan manőverekre is lehetőség nyílik, amelyekre a pályán sohasem: például lehet füstöltetni a gumikat.”

S hogy mit tett hozzá mindehhez David Coulthard, a Red Bull korábbi pilótája?

„Mivel már hat éve visszavonultam, valószínűleg én jobban élvezem ezeket a show-kat, mint mondjuk Sebastian (Vettel), Daniel (Ricciardo), vagy bárki a jelenlegi mezőnyből. Engem már nem nyom a teljesítménykényszer, legalább felfrissítem az emlékezetemet, miként viselkedik egy ilyen kocsi, hogy működik egy F1-es csapat – ezek a srácok győztes autókat készítenek elő a futamhétvégéken, jó ezt néha belülről átélni. Remek kis adrenalinfröccs ez, de azért kicsit idegfeszítő is, mert az ember nyilván nem akar hibázni.”

DANIEL RICCIARDÓVAL ÉS DAVID COULTHARDDAL EXKLUZÍV INTERJÚT OLVASHATNAK A PÉNTEKI NEMZETI SPORTBAN, AMELYBEN KÉTOLDALAS CIKKET KÖZLÜNK A NAGY FUTAMRÓL.

DANIEL RICCIARDO: AZ ÉN GYEREKKORI HŐSÖM IS AYRTON SENNA VOLT
– Gondolta volna, hogy ilyen hamar megveri Sebastian Vettelt? – Eddig nagyon élvezem a szezont, remekül kezdődött, jó érzés volt néhányszor Seb előtt végezni. Hogy számítottam-e rá? Nem is tudom. Hittem benne, hogy ha lehetőség adódik, akkor képes leszek élni vele – hittem magamban. Sokan lehűtöttek, és mondogatták, hogy időre lesz szükségem, hogy felvegyem a tempót, de én egyáltalán nem gondoltam, hogy az olyan sokáig fog tartani. Azt is tudom azonban, hogy Seb óriási ellenfél, hatalmas hiba lenne most hátradőlnöm. – Volt gyerekkori hőse? – Szerintem Ayrton Senna mindenkinek a gyerekkori hőse volt, így az enyém is. Az F1-en kívül pedig Dale Earnhardt Nascar-pilótának voltam a nagy rajongója. Rettegett. Ez volt a beceneve, és az tetszett benne leginkább, hogy a pályán kívül jó ember, kedves figura volt, a pályán viszont mindenki tartott tőle. Hozzá szeretnék hasonlítani. – Gyerekként látta az imolai versenyt? – Csak felvételről. Emlékszem, édesanyám ébresztett azon a reggelen, leültetett a tévé elé, és együtt figyeltük döbbenten a híreket. Óriási tragédia történ azon a napon, de azt követően hatalmasat fejlődött a biztonság – a pilóták érdekvédelmi szervezete is egyre nagyobb hangsúlyt fektetett rá.