Autósport: „A nőkkel minden sokkal nehezebb”

– Hogyan készül a versenyekre a hétköznapokon?
– Most csak edzőtermi felkészüléssel tudok készülni és szinten tartani magam, hogy ne essek ki a ritmusból. Ezenkívül nagyon sok szimulátoros gyakorlatot végzek otthon, a lakásomban, mert van egy komplett szimulátorom, így azzal szoktam a pályákat gyakorolni, ami az egyik legfontosabb dolog abból a szempontból, hogy ne essen ki az ember a rutinból, ha már autóba nem tud ülni."

– Az edzésen belül mit kedvel?
– Jelenleg crossfitre járok, amit néhány hónapja kezdtem, de alapvetően imádom a súlyzós és megterhelő edzéseket, és hál' istennek erős is vagyok hozzá. Közvetlenül a versenyek előtt funkcionális edzéseket végzek, amelyek kimondottan a versenyre készítenek fel, hiszen olyan gyakorlatokból állnak, amelyek a versenyzéshez elengedhetetlenek.

– Mesélne a csapatáról, a B3 Racingről?
– Van két bátyám, így mi hárman vagyunk a három B, tehát ez egy saját csapat, amely jelenleg az egyik legjobban működő csapat Magyarországon. 2010-ben alakult a cég, a bátyám alapította, hiszen ő is versenyzett, de mindkét bátyám rendelkezik versenyzői múlttal, az egyikőjüknek bajnoki címe is van. Én korábban különböző csapatoknál versenyeztem, béreltem az autót, de ennek volt egy bizonyos anyagi vonzata, ezért úgy gondoltuk, hogy ha már van lehetőségünk rá, akkor csináljuk úgy, hogy saját csapaton belül versenyezhessek, és ez így is van 2011 óta.

– A realitás talaján maradva melyik sorozatban indulna a legszívesebben?
– Nagyon sokáig a WTCC volt az álmom és a célom. Bármilyen autóval nagyon szívesen versenyzem, hiszen volt már olyan is, hogy meghívást kaptam, és Maseratit vezethettem, ami nagyon nagy élmény volt, de inkább olyan sorozatban indulnék, ahol az autók egyformák. A WTCC-t már azért sem sorolnám ide, mert olyan különbözőek az erőviszonyok, hogy ha el is jut odáig az ember, de nincs meg a fejlesztése, akkor nincs feljebb lépési lehetőség. Az a sorozat, ahol jelenleg versenyeznek a csapatunk versenyzői, a TCR [a világ különböző pontjain zajló túrakocsi-bajnokság – a szerk.], és nekem ez lenne a legközelebbi célom. Itt is különböző autók indulnak, Seat, Golf, Alfa Romeo, Honda stb., szóval itt is vannak különbségek az autók között, de ezt kicsit közelebbinek érzem, mint mondjuk a WTCC-t.

– Mennyire érdeklik más sorozatok, és melyiket követi nyomon szívesen?
– A Formula–1-en és a WTCC-n kívül a TCR az, amire most kifejezetten figyelek, és minden mozzanatát nyomon követem, mert itt mennek az autóink, és a versenyzőinknek most elkel a segítség, a támogatás és a szurkolás. A Formula–1-et már nem követem annyira fanatikusan, mint korábban, de a WTCC-s versenyeket Michelisz Norbi miatt mindig megnézem, és szurkolok neki. Az F1-ben mindig is Kimi Räikkönen volt a kedvencem, de nem feltétlenül a vezetése, hanem a személyisége miatt.

– Ki az a versenyző, akire felnéz, és aki sokat segített?
– Akitől én nagyon sokat tanultam, az Kiss Norbi, vele versenyeztem is együtt. Rágta a fülem, amikor esetleg nem volt kedvem megnézni a telemetriai adatokat egy-egy teszt után, de Wéber Gábortól is sokat tanultam, hiszen ő is volt a csapattársam. De Kiss Norbit valóban kiemelném, mert ő bármilyen autóba is ül, szinte teszt nélkül is nagyon jól megy, és folyamatosan éri el a céljait. Elég, ha csak a DTM-es lehetőséget említem, de ki tudja, hol van még a vége számára.

– Alapvetően milyen lehetőségei vannak egy magyar versenyzőnek manapság?
– Ott van a magyar bajnokság, de vannak olyan nemzetközi kategóriák is, amelyeket anyagilag is meg tud engedni magának egy magyar versenyző, és nem feltétlenül olyan, mint a TCR, ahol a világot járják a pilóták. Szerencsére van lehetőségük a magyaroknak, de amit idén észrevettem, hogy mivel ezekben a sorozatokban kevesebb a reklám és a szponzor, nem nagyon éri meg ezekben indulni. Azért váltottunk korábban mi is nemzetközi sorozatokra, hogy olyan helyeken versenyezhessünk, ahol vannak nézők, és érdekli az embereket az autósport. Ez amúgy Magyarországra is igaz, csak itt az emberek nem feltétlenül a magyar bajnokságra kíváncsiak. Én is ott versenyeztem 2006 és 2013 között, és nagyon szerettem, de egy idő után feljebb kell lépnie az embernek, ha valamit el akar érni.

– Jelent valamiféle hátrányt, hogy nőként próbál érvényesülni ebben a sportágban?
– Erre versenyzőként változó válaszok vannak, de én azt mondanám, hogy ha leteszel valamit az asztalra és bizonyítasz, akkor elismernek a férfiak is, és lehet érvényesülni. Nekem tízéves tapasztalatom van ebben, és az első években a magyar bajnokságban talán hárman voltunk nők, így kuriózumnak számítottunk. Emlékszem, hogy akkor kikerekedett szemmel néztek a férfiak, és nem tudták, hogy mit akarok itt.

– Változott a helyzet a korábbiakhoz képest?
– Amíg tapasztalatlan voltam, addig nekem is voltak nézeteltéréseim, voltak hibák, amiket elkövettem, de azóta persze már nem, de egy rutintalanabb versenyzőtől ezt jobban el is nézik. Amint egy vagy akár több jó eredményt érsz el, már szerintem nincs megkülönböztetés, és ha ott ülsz az autóban a rajtrácson, már nem számít, hogy nő vagy férfi vagy-e, ott csak versenyezni kell, és a legtöbbet kihozni magadból. Szerintem ez a megkülönböztetés akkor fordul elő, ha nem teljesít jól egy női versenyző, mert akkor ráhúzhatják azt a sztereotípiát, hogy azért van így, mert nő.

– Korábban indult a Lotus Ladies Cupban, sőt meg is nyerte a szériát 2011-ben. Mennyire volt más női mezőnyben versenyezni, mint a férfiak ellen?
– Az minden szinten eltért, mert a nőkkel sokkal nehezebb. Igaz, hogy sokan voltak a mezőnyben, akik teljesen kezdők voltak, de hozzáteszem, hogy nagyon szép eredményeket tettek le az asztalra. Például színésznőként Kiss Ramóna, aki úgy jött oda, hogy most nem híresség, hanem az adott hétvégére autóversenyző, és a legtöbbet akarja kihozni magából, és ez a hozzáállás tökéletes volt ahhoz, hogy szép eredményeket érjen el. Viszont a cicaharc ment a pályán kívül is, de én próbáltam ezekből kimaradni. Úgyhogy nem egyszerű női mezőnyben versenyezni, de nagyon élveztem, és ez az évem volt az egyik csúcspont, amelyben nagyon jó versenyeket mentem, F1-es betétfutamokon is indultam, amelyeken aztán Bernie Ecclestone adta át nekem a díjat. Ez nagy megtiszteltetés volt a számomra.

– Akkor kijelenthetjük, hogy szívesebben indul olyan sorozatokban, ahol férfiak ellen méretheti meg magát?
– Igen, inkább férfiakkal versenyeznék. Igaz, hogy bizonyos esetekben keményebbek, de ha probléma adódik, akkor megbeszéljük, és nem a harc megy. Vannak azonban olyan lányok a magyar bajnokságban is, akik nagyon ügyesek, és egyre több tapasztalatot szereznek, és ők megérdemlik, hogy már most itt tartanak, mert ügyesek a férfiak mezőnyében.

– Jelenleg melyik magyar autóversenyzőt tartja a legesélyesebbnek arra, hogy jelentősebb eredményeket érjen el nemzetközi szinten?
– A legesélyesebbnek Kiss Norbit látom jelenleg. Michelisz Norbi már elhelyezkedett egy olyan helyen, ami betonbiztosnak tűnik, és nincsenek nagyon olyan álmai, hogy melyik sorozatban szeretne még indulni, mert már elérte a célját: a WTCC-ben való indulást. Viszont Kiss Norbit jól ismerem, és tudom, hogy vannak még olyan álmai, amik nem valósultak meg, de biztos vagyok benne, hogy meg fognak. Mindent el lehet érni, ha nagyon akarja az ember, és úgy látom, Norbi mögött alakul az a csapat, amely segíthet neki ebben.

– Hogy áll most a versenyzéssel? Hol láthatjuk legközelebb vezetni?
– Soron következő futam valószínűleg már csak jövőre lesz, nekem a mostani év ugyanis picit hiányos volt. A magyar bajnokságon elindultam még az év elején, de a saját csapatunk, a B3 Racing Team egy nemzetközi sorozatban három autóval is indul, egy magyar, egy szerb és egy szlovák versenyzővel, ezért most az ő szereplésük áll a középpontban. Ők a világot járják, F1-es betétfutamokon is szerepelnek.

– Akkor jelenleg mivel telnek a hétköznapjai?
– Van egy vállalkozásunk, így mindennap dolgozom a versenyzői karrierem mellett, és szerencsére akad munka bőven, illetve segédkezem a csapatunk körül. Kiveszem a részem, amiből csak tudom, és ott segítek, ahol éppen kell, de a fő tevékenységem most a saját munkám.

– Milyen tervei vannak a közeljövőre nézve?
– Ilyenkor, a versenyszezon végén van egy kis pihenés, de január környékén már elkezdődnek a tárgyalások, hogy milyen sorozatban lehetne indulni, és abban milyen autóval, de csak a tavasz elején derül ki, hogy mi a végleges, mert ez napról napra változik. Lehetőségek vannak hál' istennek, de februárban még nem feltétlenül fogom tudni, hogy milyen autóval fogok versenyezni. Azon dolgozunk azonban, hogy a lehetőségeinkhez képest a legjobb döntést hozzuk meg. Addig pedig folyamatosan készülök, ahogyan csak tudok.

– És a távoli jövőről mit mondana? Vannak a versenyzéstől független céljai is?
– Ahogy említettem, a TCR, de harmincévesen gondolok a családalapításra is, ez is tervben van. Lehet, hogy a jövő évben versenyzek, utána pedig minden megváltozik, de az sincs kizárva, hogy egy gyerek mellett tudjak versenyezni. Sok tervem van, aztán meglátjuk, hogy melyik valósul meg.