Rali: Herczig márkát váltott, jövőre az Eb-dobogó a cél

– Na milyen a kicsike?
– Tetszetős – mosolygott a négyszeres abszolút magyar bajnok Herczig Norbert. – Még csak néhány métert mentem vele, de már az is nagy élmény volt, mert az üléspozíció – amit egyébként a WRC-ből másoltak – sokkal jobb, komfortosabb érzést nyújt. Jobban kilátok az autóból és a kormány, pedál, váltó kombinációt is könnyebb kezelni. A kormánykerék pedig… Nos, az hatalmas élményt jelent: tele van mindenféle kapcsolóval, már majdnem olyan, mint egy F1-es kormány. A csapat jelezte is előre, hogy külön oktatáson kell részt vennem a kormánykezeléssel kapcsolatban.

– Miért döntött a váltás mellett?
– Kilenc évet versenyeztünk a VW-konszern másik autójával, a Skodával, szereztünk három bajnoki címet és dobogóra álltunk két Európa-bajnoki futamon, de konszernen belül jött ez a lehetőség – a Polo a legfrissebb fejlesztés, amit nagyon szerettünk volna kipróbálni. S bízunk benne, hogy hasonló sikereket érhetünk el vele mint a Skodával, vagy talán még nagyobbakat is… A Polo R5 képes arra, hogy a dobogóért harcoljanak vele az Európa-bajnokságon, murván kiemelkedően jó, de aszfalton sem kell szégyenkezni vele.

– Ezek szerint körvonalazódnak a jövő évi tervei?
– Sőt, készen vannak! A nyolcfutamos Európa-bajnokság hét futamán rajthoz állunk, az olaszt hagyjuk ki egyedül. A sorozat az Azori-szigeteken kezdődik, és novemberben hazánkban fejeződik be.

– Mit gondol a naptárba idén bekerülő nyíregyházi versenyről?
– Magán a kandidáló futamon nem vettem részt, de a versenytávból, a gyorsasági szakaszok jellegéből és minőségéből, valamint a versenyzői visszajelzésekből kiindulva azt mondhatom: ez így teljesen rendben van. Nagyon várom.

– Az első Európa-bajnoki szezonja azt hozta, amit várt tőle?
– Így néhány héttel a sorozat befejezése után azt mondom: a helyünkön vagyunk. Az év elején, amikor megfogalmaztuk a célokat, az ötödik-nyolcadik hely között szerettük volna zárni a sorozatot, ehhez viszonyítva a hatodik hely jó eredmény. Csak hát… Csak hát év közben sokáig álltunk dobogós helyen az összetettben, így maradt bennem némi hiányérzet amiatt, hogy az utolsó két futam nem sikerült olyan jól. De ez csak még dacosabbá tesz, még inkább motivál. Tudom, hogy a téli szünet elején vagyunk, de én már nagyon várom a szezonkezdetet, már nagyon mennék.

– Az utóbbi években szinte sohasem hibázott, már-már olyan volt, mint egy gép, az idén azonban becsúsztak rontások. Hogy élte meg?
– Olyan helyeken próbáltuk meg forszírozni a tempót, ahol még nem jártunk versenyautóval. És itt nem úgy megy, hogy „gyere cipó, hamm, bekaplak”, itt meg kell futni a tanuló kilométereket. Hiába ismered az autódat, hiába versenyzel évek óta, ha a pályák idegenek számodra, meg kell tanulnod őket. Mi ezt tettük az idén.

– Milyen fogadtatásban részesültek?
– Szerencsére sikerült kicsit meglepnünk az ellenfeleket, s emiatt a harmadik futamtól kezdve meg is nőtt a respektünk. Nagyon erős mezőny ez, a portugál, lengyel, cseh, orosz, török, német nemzeti bajnokságokból eljönnek a legjobbak és itt próbálnak meg kilépni a nemzetközi porondra.

– A magyar közönség nem is hiányzott?
– Dehogynem! Ezt akkor éreztem igazán, amikor év közepén el tudtunk rajtolni egy futamon (a Veszprém ralin – a szerző), de az Európa-bajnokságon szerzett sok-sok élmény kárpótolt sok mindenért. A hétvégén pedig a Mikulás ralin már az új autóval mutatjuk meg magunkat a hazai közönségnek – afféle tesztnek szánjuk ezt a hetven-nyolcvan kilométert, s azért indulunk előfutóként, versenyen kívül, mert lesz egy-két ismert vendégünk, akiknek szeretném átadni a ralizás élményét.