WTCR: Tassi Attila nem hitte, hogy az első verseny után pezsgőzhet

– Milyen tervekkel vágott neki a hétvégének?
– Volt egy virtuális sajtótájékoztató a zolderi idénynyitó előtt, azon elmondtam: célom, hogy a lehető legtöbbet tanuljak a csapattársaimtól, akik jóval tapasztaltabbak, mint én, és tavaly gyorsabbak is voltak. A hétvége folyamán aztán ez némiképp megváltozott – mondta a Honda-alakulat 21 éves magyar versenyzője, Tassi Attila.

–  Minek köszönhetően?
– Talán amiatt, hogy sokkal többet dolgozom a pályán kívül, mint eddig. Értendő ez a telemetria elemzésére, a videózásra, a mérnökömmel való beszélgetésekre. Mostanra realizálódott bennem, hogy ez mennyit számít, és talán fejlődtem is a témában. Legalábbis ezt mutatja, hogy az időmérő edzésen a legjobb Honda-pilóta voltam, és hogy két tizedet adtam Girolaminak.

– És ez még nem minden, az első verseny végén felállhatott a dobogóra is – pályafutása során először.
– Tavaly Vila Realban már megvolt a lehetőségem rá, de akkor a szerencse nem állt mellém. Most meg sikerült, pedig nem is számítottam rá. Magunk között szólva bíztam benne, hogy az idén összejön, de azt nem gondoltam, hogy rögtön az első versenyen.

– Mire gondolt a rajt előtti pillanatokban?
– Arra, hogy hiba nélkül szeretném teljesíteni a versenyt, és ez többé-kevésbé sikerült is.

– Nem ijedt meg, amikor két Honda motorja is elfüstölt a futam közben?
– Szerencsére nem tudtam róla. A rádióm már a rajtnál sem működött, s bár az utolsó négy körben elkezdtem hallani a mérnököm hangját, csak a különbségeket mondta köztem és az előttem, illetve mögöttem haladó között. Így utólag jobb is, hogy nem tudtam a történtekről, mert az elterelte volna a figyelmemet, amit amúgy is lekötöttek a különcsaták.

– Mennyire voltak veszélyesek önre a riválisok?
– Végig kontroll alatt tartottam őket. Adódott néhány esélyem, hogy a második helyért megtámadjam Björköt, de gondok voltak a fékekkel, úgyhogy muszáj volt valamennyi távolságot tartani. Az utolsó négy körben aztán utolért Coronel, meg is támadott, de jól védekeztem, valódi előzési pozícióba nem került.

– Hiányzott már a pezsgőzés?
– Legutóbb 2018-ban álltam dobogón még a TCR Europe sorozatban, azután tavaly semmi, úgyhogy igen, hiányzott. Nagyon jó érzés volt kilépni a WTCR dobogójára, igaz, volt egy kis gondom a pezsgő kinyitásával, mivel sosem iszom, a dobogón meg elszoktam tőle. Beletelt egy kis időbe, de utána kiélveztem az ünneplést.

– Aztán jött az eseménydús második verseny, amely után még a felügyelőknél is járt. 
– No igen, sok mindenbe belekeveredtem, és utóbb a felügyelők azt mondták, hogy egy-egy manővernél túlságosan optimistán érkeztem meg a féktávokra, a kanyarokba. Megkérdeztem őket, hogy ha az, aki előttem megy, az ideális ívet használja, akkor én hogy előzzek anélkül, hogy elhagyom azt. Meg azt is megkérdeztem, hogy ha a versenyzői eligazításon azt mondják, amikor előzési kísérlet közben az autó első tengelye az előttünk haladó hátsó tengelyénél van, az elöl haladónak helyet kell hagynia, akkor ez miért nem történt meg. Ráadásul a második versenyen, amikor elkezdtem felzárkózni a mezőny végéről, olyan is volt, aki szabálytalanul védekezett előttem, vagyis többször irányt váltott. Na mindegy, egy pontot vesztettem a mostani büntetéssel, remélem, nem ez az egy pont hiányzik majd a szezon végén.

– Hogyan látja az erőviszonyokat? Mire lehet esélyük a szezon végén?
– Jelen állás szerint a BoP – vagyis az esélykiegyenlítő rendszer – miatt az Audi és a Lynk & Co úgy fog játszani velünk, mint a macska az egérrel. Legalábbis a Nürburgringen még biztosan. Utána már bejön a képbe a kompenzációs súly, úgyhogy a Slovakiaringen és a Hungaroringen már reménykedhetünk. Nekem amúgy is az a legfontosabb, hogy a magyar futamon jól álljunk, hiszen nekem az a verseny a legfontosabb.

– Bízunk benne, hogy ott is a dobogón láthatjuk. Mit gondol, ha valaki egyszer már pódiumra állt, akkor a második könnyebb lesz?
– Könnyebb talán nem, hiszen nagyon sűrű a mezőny, de az mindenképp segít, hogy vasárnap óta tudom, képes vagyok rá, hiszen egyszer már sikerült. És még jobb érzés, hogy nem csupán szerencsés voltam, hanem megvolt a kellő versenytempóm a jó eredmény eléréséhez. Most már tudom, hogy csak tennem kell a dolgomat, alázattal elvégezni minden rám rótt feladatot, és akkor annak megvan az eredménye.