A Bulldogok Esztergomban védte meg bajnoki címét

A bemelegítésnek szánt bronzmeccsen a végjátékban alakult ki a nagy különbség, amikor a gyorsabb kecskeméti emberekkel már nem tudták tartani a lépést az egyébként is statikusabb Exiles-játékosok. A finálé előtt 7's rögbit láthatott a majd' háromezres publikum, köszönhetően a döntő napjára és közelébe szervezett esztergomi majálisnak – tudniillik a sportág egyik honi fellegváráról beszélünk –, a felnőttekből álló Budapest Exiles nem sok esélyt adott a középiskolások alkotta, egy éve összeálló esztergomi leánycsapatnak. A legnagyobb sikert a hazaiak apró termetű játékosa, a 145 centi és alig 45 kilós Fehér Hanna aratta, aki lelkesedésével magasságát meghazudtolóan a mezőny fölé nőtt, bátran bújt el a karok között-alatt és kis jóindulattal még célt is vitt.

Közben a főszereplők már a pályán (!), ám a játék szempontjából abszolút holttérnek számító sarkokban melegítettek, de nem sokat kellett várni, hogy ők is egymásnak feszüljenek.

A hagyományos piros-fehér csíkos mezben játszó Esztergom kezdett határozottabban, a sárga alapon fekete mintás szerelésben pompázó százhalombattaiak megilletődötten nyitottak, így beszorultak a saját térfelükre és védekezni kényszerültek. Viszont 2009-ben nem véletlenül taszították le a honi trónról az itthon kereken egy évtizeden át egyeduralkodónak számító esztergomiakat, a tizedik percben első támadásukat – gyakorlatilag az ellenfél térfelén is először jártak – céllal fejezték be.

Ezt követően kiegyenlítődött a mezőnyjáték, a hazaiak a 23. percben második büntetőjükből első pontjaikhoz jutottak, majd három perccel később egy újabb büntetővel már a vezetést is átvették. A félidő hajrájában picit az indulatok játszották a főszerepet, a csomagokban ment az adok-kapok. Ezt az etapot a 37. percben a Bulldogok második célja zárta le, ami annyiban hasonlított az elsőhöz, hogy gyors akció futott végig a bal oldalon, a különbséget az jelentette, hogy ezúttal összejött a célbónusz is. A népes vendégtábor ekkor hangban messze felülmúlta a hazaiakat, talán ennek is volt köszönhető, hogy az utolsó percben célveszélyes támadást semlegesített a Batta, és hatpontos előnnyel vonulhatott rövid pihenőre. (12–6)

A folytatásban húsz percig a mezőnyben fárasztották egymást a csapatok – némi meddőnek bizonyuló esztergomi mezőnyfölény alakult ki közben –, ennek eredménye sok ütközés, ápolás, játékmegszakítás és sérülés miatti csere lett.

A 60. percben büntetővel jutott a Bulldogok hétpontos különbségen, így lőtávolon kívül – ami a célból plusz a bónuszból jöhetne ugye össze –, de a nagyot küzdő vendéglátók tíz perc elteltével két büntetőt értékesítettek, amellyel ismét izgalmassá tették a mérkőzést. Parázs lett a hajrá, a döntőt aztán a 76. percben a vendégek harmadik célja zárta le. Akkor a Bulldogok már teljesen beszorult saját térfelére, a Vitézek mindent egy lapra feltéve rohamoztak, de egy elcsent labdából indított gyors kontra és mindössze három passz középen célt eredményezett. Eldőlt, innen már nem lehetett visszaút. (22–12)