Kiss László szövetségi kapitány elégedett a 2008-as évvel

„Akadtak hiányzóink is, ráadásul a Peking után pihenő aranyembereink, Cseh Laci és Gyurta Dani nem indultak saját számaikban. Vagyis mások tették elfogadhatóvá az összteljesítményt az Eb-n, előtte pedig, az augusztusi olimpián a sportágak között a második legjobb produktum az úszóké volt a kajak-kenusok után” – értékelt Kiss László kapitány, külön kiemelve Cseh pekingi három második helyét.

A szakember azt is fontosnak tartotta megemlíteni, hogy a 25 méteres medencében rendezett kontinensviadalon ezüstérmes Kis Gergő olimpiai hatodik helyével csatlakozott Cseh Lászlóhoz, tovább erősítve a magyar vegyeshegemóniát, és minden dicséret kijár Verrasztó Evelynnek is, aki több számban egyre biztosabban, folyamatosan javulva, megannyi országos csúcsot felállítva teljesít, s ha például vegyes úszásban mellen tud még javulni, igazán jó versenyző válik belőle.

„Bizakodó vagyok, hiszen erős a sportág idehaza, és ha még tovább erősödik, akár 35 fős csapatot is képesek leszünk kiállítani a londoni olimpiára.”

Kiss László elmondta, hogy a London előtti időszakhoz két kiemelkedő fontosságú normál medencés, tehát 50 méteres uszodában tartandó esemény is hozzátartozik: a 2009-es római világbajnokság, majd a 2010-es budapesti Európa-bajnokság.

„Az olasz fővárosba kevesebb versenyzőt küldünk, a hazai Eb-n viszont megint nagy csapatot állíthatunk rajthoz, kihasználva a vendéglátót megillető lehetőséget, hogy számonként akár négy úszó is indulhat a selejtezőkben. Addigra az említett négyes mellett már egy még erősebb Dara Eszterünk lesz, aki idén alig három tizedre maradt el az Európa-csúcstól, s reményteljes úszóink között említendő Mutina Ágnes, aki túl van egy nehéz térdműtéten, aztán az »»amerikaiakkal«« – Hosszú Katinkával, Jakabos Zsuzsával, Molnár Ákossal – is lehet számolni, a feltörekvő tehetségek közé lépett az idén Szilágyi Ádám, s bizakodva beszélhetek az ifi Európa-bajnok Bordás Beatrixról, Dobár Éváról, Balog Gáborról egyaránt. Aztán számolok még Szepesi Nikolettel, Kovács Emesével, Verrasztó Dáviddal, Kovács Norberttel, a még ifjabb korosztályhoz tartozó és kimondottan nagy tehetségként jegyzett Bernek Péterrel vagy éppen Takács Krisztiánnal, Nagy Péterrel is, s hadd említsem meg Karikát, a másik »»végletet««, az idősebb, tapasztaltabb versenyzők sorába tartozó Kerékjártó Tamást, aki a budapesti Eb-ig folytatja pályafutását.”

A közbevetésre, hogy miért lesz jelentősen kisebb létszámú a jövő évi vb-csapat, a szövetségi kapitány ekként felelt:

„A római részvételt minden számban igen kemény szintidőhöz kötöm, és aki azt teljesíti, jó eséllyel pályázik majd a világbajnoki döntős részvételre is.”

Ami az öltözékháborút illeti, Kiss László azzal kezdte, hogy például Cseh és Gyurta még a „textilforradalom” előtt úszott nagyot a tavaly decemberi, debreceni rövid pályás Eb-n, és Cseh László világcsúcsa ma is tartja magát 400 m vegyesen. Ezzel együtt célszerű igazodni a trendhez, de nem mindegy, milyen versenyruhában. Az anomáliákra vagy inkább a teljes anarchiára jellemző, hogy például a horvátországi Európa-bajnokságon nem csupán rengeteg fajta úszódresszt használtak a versenyzők, hanem olykor a legkülönbözőbb márkák kerültek fel egyazon úszóra a „többrétegűség” jegyében, amikor a hivatalos viselet alá, az űr kitöltésére két-három további mezt is magára öltött az illető...

„Nincs mese, rendet kell tenni, a világszövetségnek, a FINA-nak sürgősen lépnie kell, hogy véget vessen a káosznak, s eldöntse azt is, hogy például hány mezt hordhat egy-egy versenyző. Mi mindenesetre maradunk az Arenánál, megjegyzem, az ő szerelésében ért el világcsúcsot az olasz Pellegrini. Az Arena is finomítja tovább a saját termékét, hogy felvegye a versenyt az idén tavasszal az egész ramazurit elindító Speedo céggel, annak rekordesőt hozó, már-már űrkorszakinak számító csodadresszével.”