Cseh Lászlónak nincs hiányérzete, elégedett a 2008-as esztendővel

– Kezdjük a száraz tényekkel: a márciusi eindhoveni Európa-bajnokságon két aranyérmet nyert kétszáz és négyszáz méter vegyesen, a pekingi olimpián pedig ezeken a távokon, valamint kétszáz méter pillangón a második helyen végzett. Emellett Európarekordokat úszott, a júliusi országos bajnokságon pedig több magyar bajnoki címet is szerzett. Volt már ilyen sikeres esztendeje?
– Nem túlzás kijelenteni, hogy ez volt eddig a legsikeresebb évem – válaszolta Cseh László.

– A fényes eredménysor pedig magával hozott egy újabb első helyet: a Nemzeti Sportnál ön lett az év sportolója. Egyetlen olyan versenyzőként, aki két hónapban, márciusban és júniusban is az első lett a szavazáson.
– Minden elismerésnek örülök, ez is ilyen. Márciusban volt Eindhovenben az Európa-bajnokság, júniusban pedig Canet-en-Roussillonban egy nemzetközi versenyen Európa-rekordot úsztam négyszáz méter vegyesen. Utóbbi, az olimpiai felkészülés finisében jókora löketet adott a még hátralévő kemény hetekre.

– Mindig is arról volt híres, hogy a versenyek előtt soha nem ígért fűt-fát, rendszerint azt mondta, ha megdönti az egyéni csúcsát, már elégedett lesz. Edzőjével, Turi Györggyel azért ennél ugye többre gondoltak az olimpia előtt?
– Persze. Nézegettük a vetélytársak időeredményeit, azt, hogy mit tudnak, és hogy én mire lehetek képes, így sokkal konkrétabb dolgokról beszélgettünk, mint amit végül a sajtónak elmondtunk.

– Azt azonban május környékén nem titkolták, hogy nem konfliktustól mentes a felkészülésük...
– Takargatnivalónk sohasem volt. Nem volt könnyű megértetni, elfogadtatni edzőmmel, hogy kevesebb munkára lenne szükségem.

– Ezt miből tudta?
– Figyeltem a testem jelzéseire. Az úszásban eltöltött évek során sokszor tapasztaltam, hogy nyugodtan alapozhatok ezekre. Turi György részéről hatalmas megértésre volt szükség, rengeteget beszélgettünk, és tudom, hogy neki, mint edzőnek, akkor, abban az időszakban, két hónappal az olimpia előtt a munkára, a kemény felkészülésre kellett helyeznie a hangsúlyt. Ám az, hogy mindvégig azt mondta, bízik, sőt megbízik bennem, még több erőt adott.

– Legendás páros az önöké, és felettébb sikeres.
– Remélem, még sikeresebbek leszünk. Nagyon örültem, hogy ebben az évben Turi György nyerte el az év edzője címet, már csak azért is, mert korábban többször éreztem úgy, hogy nem ismerik el a munkáját, az eredményeit, leginkább csak én álltam a rivaldafényben, holott a siker valójában közös.

– Ön viszont most „csak” második lett Vajda Attila mögött az év sportolója választáson.

Tegyük gyorsan hozzá: az olimpiai bajnok Vajda Attila mögött. Nem mondom azt, hogy nem bíztam abban, talán első lehetek, de azt hiszem, így igazságos. Értékeljük helyén az olimpiai aranyérmet! Mégiscsak többet ér, mint egy második hely.

– Három ezüstnél is?
– Peking óta hangoztatom, hogy igen. Ám ez nem jelenti azt, hogy elégedetlen lennék. Természetesen nekem is voltak vágyaim az olimpia előtt, és nyerni szerettem volna, hiszen minden sportoló arról álmodik: egyszer olimpiai bajnok lesz. Minden sportoló úgy készül az adott világversenyre, hogy ott győzni szeretne, különben mi értelme lenne?

– Michael Phelpst megverni eddig kevés embernek sikerült...
– De ő sem legyőzhetetlen! Kétségkívül hatalmas egyéniség, korszakos személyiség, én azonban továbbra is úgy érzem, az ő tehetsége, az eredményei, a kvalitásai engem is csak előbbre visznek. Hatalmas motiváció az, hogy egyszer talán sikerül legyőznöm a mindenki által csak földönkívüliként emlegetett amerikait.

– Sokszor mondta az idén: nagyon fontos, hogy mentálisan is jól sikerüljön a felkészülése.
– Vura Márta pszichológus hihetetlenül sokat hozzátett a sikereimhez. Magabiztosabb, nyugodtabb lettem, és mindez a vele folytatott beszélgetések során alakult ki. Megtanította, hogyan „csavarjunk egyet az agyunkon”, hogyan játsszunk le előre egy-egy versenyt. Ez az autogén tréning egyébként a hétköznapok során is sokat segít.

– Az elmúlt esztendőre visszatekintve az elképesztő mennyiségű világrekord mellett az új úszódresszeket sem hagyhatjuk figyelmen kívül.
– Hatalmas evolúciós ugrásnak lehettünk szemtanúi. Nem feltétlenül jó ez, azt hiszem, hogy az arra illetékeseknek kordában kellene tartaniuk a dresszkérdést. Ahogyan a Formula–1-ben is pontosan, mégpedig milliméter pontosan meghatározzák a szabályokat, ezt kell alkalmazni az úszóruhák terén is. Az, hogy én is beadtam a derekamat, és rendszerint ilyenben versenyzem, csupán annyit jelent, hogy ugyanolyan esélyem van, mint a többieknek. Aki viszont nem veszi fel az új dresszt, jelentős hátránnyal indul.

– Már annyira hozzászoktunk az új ruhákhoz, hogy meglehetősen furán festett, amikor a rijekai rövid pályás Európa-bajnokságon fecskében állt rajtkőre a 4x50 méteres vegyes váltó tagjaként. A hírek szerint „szétpattant” önön az új dressz. Nem volt jó a méret?
– A ruha ugyanakkora volt, mint amit Pekingben viseltem, csak én lettem egy kicsit nagyobb darab... Már nem is érzem jól magam a bőrömben, éppen ideje lesz elkezdenem az edzéseket. Január ötödikén csatlakozom társaimhoz, és elkezdem a felkészülést a júliusi római világbajnokságra.

– Ahol..
– Jaj, ne! Nehogy azt kérje, hogy megjósoljam, mit érhetek el Rómában.

– Ez eszembe sem jutott, pusztán arra lennék kíváncsi, hogy a pekingi siker után számíthatunk-e arra, hogy ismét elindul kétszáz méteren pillangón.
– Nem tudok még biztosat mondani. Rendszerint a verseny közeledtével alakul ki, hogy mely számokban állok rajtkőre. Természetesen meghallgatom az edzőm véleményét is, ám én döntök. Nem tudom, hogy mit hoz a jövő, most rövidebb is lesz a felkészülésem, mint mint általában szokott, ám az bizonyos: vágyom a pillangóra.

– Ha már a vágyaknál tartunk, újévkor sokan kívánnak vagy megfogadnak valamit a következő esztendőre. Nincsenek különleges kívánságaim. Rendben van minden körülöttem, ám ha 2009 végén azt mondhatom majd, hogy még jobb évet zártam, mint 2008-ban, tökéletesen elégedett leszek.