Üsd, vágd! – S. Tóth János publicisztikája

Noha még csak az Úr 2019. esztendejének harmadik hetét írjuk, a sportvilág túl van az első idei visszhangos botrányon. Franck Ribéry, a Bayern München francia labdarúgója a Bundesliga téli szünetében elugrott Dubaiba, betér Salt Bae török (sztár)séf éttermébe, ahol egy 24 karátos arannyal borított, 1200 euróba (340 ezer forint) kerülő steaket rendelt. A szakáccsal közös bohóckodásáról beszámolt Instagram-oldalán, az anyag azonban jó néhány netezőből gúnyos hozzászólásokat váltott ki. A francia csatár visszavágott: a Twitteren bírálóit intim együttlétre buzdította családtagjaikkal, s beszólt a játékát kritizáló „álújságíróknak” is.

A cirkuszról a klubnál is tudomást szereztek, Hasan Saliha-midzic sportigazgató pénzbüntetéssel sújtotta a légióst, mondván, „Franck mint példakép, mint a Bayern játékosa sohasem mondhat ilyet”. Hogy lehet-e példakép az a Ribéry, aki részese volt a 2008-as szexbotránynak (a francia válogatott több tagja egy akkor még csak 16 esztendős prostituált szolgáltatásait vette igénybe), ne firtassuk. De azzal a „Sebhelyesarcúnak” is illene tisztában lennie: ha használja a közösségi médiát, a bejegyzéseit nem csupán lájkolhatja a névtelen, arctalan sokaság.

Ráadásul a névtelen, arctalan sokaságot a futball műfajában szurkolóseregnek hívják. S ha elfogadjuk, hogy a profi labdarúgás szórakoztatóipari termék, akkor bizony épp e drukkerek teszik lehetővé a jegy- és bérletvásárlásaikkal, a sportcsatornákra történő előfizetéseikkel és a merchandisingtermékek beszerzésével azt is, hogy ez a boulogne-sur-meri srác méregdrága üdülőhelyen lógassa a lábát.

Tetszik vagy sem, a szurkolónak (majdnem) mindig igaza van.

Ezen alapszabályról azonban a sportcsillagok olykor hajlamosak megfeledkezni. Íme öt emlékezetes eset, amikor a postás harapta meg a kutyát.

1

Eric Cantona francia létére elismerést vívott ki magának a Csatorna túlsó oldalán is. A Manchester Uniteddel négy bajnoki cím, két FA-kupa- és három Ligakupa-diadal részese volt, mégis legalább ennyire összeforrt a nevével a „kungfuincidens” is.

A United 1995. január 25-én a londoni Selhurst Parkban vendégeskedett. A Crystal Palace smirglis védője, Richard Shaw addig provokálta, míg a második félidő elején a nem éppen simulékony Cantonánál elszakadt a cérna, s utánarúgott ellenfelének. A buktatást Alan Wilkie bíró piros lappal büntette. A csatár némi méltatlankodás után elindult az öltöző felé, csakhogy az oldalvonalhoz közeledve egy Palace-drukker bekiabált neki. Matthew Simmons tizenegy sort rohant le a nézőtéren, hogy hallótávolságon belül kerülve a „francia k.rva anyjába” küldhesse Cantonát. A címzett ezt egy kungfurúgással viszonozta, de mielőtt kifilézte volna a 20 éves ablakgyártót, lefogták és az öltözőbe tuszkolták. A bíróság 120 óra közmunkára ítélte „King Ericet”, a szövetség pedig nyolc hónapra eltiltotta. Ám visszatért, s manchesteri trófeái közül négyet ekkor gyűjtött be.

2

Az amerikai Ron Artest 2011 szeptemberében Metta World Peace-re, „Világbékére” változtatta a nevét. Sajátos gondolat attól a kosárlabdázótól, aki kirobbantotta az NBA-história legnagyobb botrányát. Az időpont 2004. november 19., a helyszín a detroiti The Palace of Auburn Hills, a látogató az Indiana Pacers. A puskaporos hangulat megtippelhető volt, hiszen a felek először találkoztak az előző konferenciadöntő óta, amelyet hatmeccses párharcban nyert meg a Pistons, no és mindkét oldalon akadt potenciális bajkeverő. A „Malice at the Palace” néven elhíresült balhé 45.9 másodperccel a meccs vége előtt, 97–82-es Indiana-vezetésnél robbant ki. Artest visszarántotta a zsákolni készülő Ben Wallace-t, aki ezt rögtön meg akarta torolni, az indianai kosaras azonban az oldalvonalig hátrálva ráfeküdt a zsűriasztalra, s onnan figyelte, ahogy a többiek egymásnak ugranak. A békés mozizásnak egy cukormentes kóla vetett véget, amellyel egy John Green nevű néző mellbe dobta Artestet. A kosaras felrohant a lelátóra, hogy elégtételt vegyen, ám tévedésből másvalakit ragadott meg. Stephen Jackson is követte csapattársát, s rögvest képen is törölt egy nézőt – a tömegverekedés után a Pacers-játékosait alig lehetett az öltözőbe menekíteni.

 

A liga az öt főbűnösre összesen 146 meccsre szóló eltiltást rótt ki. A legrosszabbul Artest járt, 86 mérkőzést kellett kihagynia – ez volt a leghosszabb, nem pályán elkövetett szabálytalanság miatt kiszabott büntetés az NBA-ben –, plusz 4 millió 995 ezer dollárja úszott el. A kényszerszünet után ő is visszatért, s ezzel eljött a „Világbéke” is...

3

Egy nappal szenteste előtt, 1979. december 23-án egy New Jersey-i háziasszony, Catherine Kaptain azzal szembesült a hírekben, hogy a Madison Square Garden nézőterén a Boston Bruins hokisa, Mike Milbury a fiát, John Kaptaint csépeli. A botrány a meccs legvégén, a bostoniak 4–3-as vezetésénél tört ki azt követően, hogy a New York Rangers klasszisa, Phil Esposito ziccert rontott. Az NHL-történelem 100 legjobb játékosa közé beválasztott center mérgében összetörte a botját a jégen, majd az öltözőbe robogott. A többiek farkasszemet néztek egymással, Al Secord, a Bruins szélsője pedig – közelgő karácsony ide vagy oda – még törlesztett Ulf Nilssonnak egy korábbi pofonért. Dulakodás kezdődött a jégen. A 30 éves Kaptain – kihasználva, hogy akkoriban még alacsonyabb volt a lelátót a játéktértől elválasztó plexi – megkaparintotta a padról Stan Jonathan ütőjét, s meg is ütötte a „Bulldog” becenevű bostonit.

Hiba volt.

A notórius verekedő Terry O'Really, aki abban az idényben – privát csúcsként – 22 bunyóban vett részt, átlendült a plexin. Tizennyolc bostoni követte, köztük Milbury, aki Peter McNabbel „bekerítette” az O'Really karmai közül addigra kimenekülő Kaptaint, majd ledöntötte őt egy székre. Aztán lekapta a drukker egyik cipőjét, és azzal ütötte. Miután elagyabugyálta, a lábbelit a jégre hajította. O'Really nyolc, McNab és Milbury hat-hat meccses eltiltást kapott, a többiek megúszták 500 dolláros pénzbírsággal. A pályákat övező plexik magasságát megnövelték.

4

Hamisítatlan télben rendezték meg 2008. december 21-én a Seattle Seahawks és a New York Jets NFL-mérkőzését. A Qwest Field játékterét futballra alkalmassá tették, de a pálya szélén hókupacok tornyosultak, és persze a lelátó is havas volt. A 13–3-as hazai győzelem okán mámoros Seahawks-drukkerek nem hagyták ki a ziccert, és meghógolyózták az öltözőbe igyekvő New York-iakat, akik igyekeztek mielőbb kimenekülni a tűzvonalból. Mígnem érkezett a Jets termetes defensive endje, Shaun Ellis. A 196 centis, 132 kilós újonc felkapott egy nagyobb hótömböt, s egy, a lelátó sarkában álló, transzparenssel hadonászó drukkerre dobta. A tömb nem esett szét, Robert Larson, a Seahawks bérletese pedig afféle trófeaként büszkén felmutatta, miközben a körülötte állók hahotáztak és tapsoltak.

„Jó móka volt” – emlékezett az amerikai futballista, ám a liga nem tartotta viccesnek a magánszámát, és 10 ezer dolláros büntetést sózott Ellis nyakába, mondván, „minden olyan érintkezés a szurkolókkal, amely a tömegben pánikot kelthet vagy sérülést okozhat, tilos”. Az NFL szigora megmozgatta Larson fantáziáját is – mégiscsak az Egyesült Államokban volnánk –, s két évvel később úgy döntött, „fizikai sérülés, valamint a megaláztatás okozta mentális szorongás” miatt bíróság elé citálja a Jets focistáját.

Noha a fájdalomdíj összegét nem jelölte meg, ez még a pereskedést népi játékként űző amerikaiaknak is sok volt; a neten megjelentek az esetről készült videók, amelyekből egyértelműen kiderül Larson pofátlansága.

5

„Ez nem része a baseball imázsának. A balhét kizárni nem tudjuk, de ha bekövetkezik, az érintetteknek viselniük kell a következményeket” – így reagált Frank Robinson szakmai alelnök a kritikákra, amelyek azt követően zúdultak a Major League Baseballra, hogy a Los Angeles Dodgers 19 játékosát büntették meg, mert a chicagói Wrigley Field-stadionban, a Cubs elleni meccsen a lelátóra rohanva verekedtek a szurkolókkal. Szó se róla, vastagon fogott az illetékesek tolla, bunyóért egyszerre ennyi eltiltást addig nem szórtak ki.

A 2000. május 16-án megrendezett, a sportág históriás könyvébe „The Rumble in Wrigley” néven bekerülő chicagói bajnokin a kilencedik inningben, a Dodgers 6–5-ös vezetésénél szabadultak el az indulatok. Egy kapatos relikviagyűjtő a bemelegítő területre benyúlva hátulról fejbe vágta az amerikai Chad Kreutert, majd elorozta a sapkáját. Az elkapó több társával támadója nyomába eredt (nem volt nehéz dolguk, azon a helyen derékmagasságú a nézőtéri fal), s az üldözés közben összeverekedtek az útjukba akadókkal. Kilenc percig tartott, mire a biztonsági szolgálatnak sikerült helyreállítania a rendet. A vétkes sportolóknak összesen 84 meccset kellett kihagyniuk (ez MLB-rekord); Kreuter nyolc mérkőzésre szóló eltiltással bűnhődött. Viszont a fő sapkatolvaj és két másik bíróság elé citált néző ellen ejtették a vádat.

Tetszik vagy nem, a szurkolónak (majdnem) mindig igaza van.