Lovakrul – Thury Gábor publicisztikája

Az Előretolt helyőrség irodalmi-kulturális melléklet áprilisi száma a 145 évvel ezelőtt született csodaló, Kincsem kapcsán szorgalmazza, hogy egy olyan összefogó kiállításra lenne szükség, amely több múzeum együttes munkájának eredményeként mutatná be az 1876 és 1879 között 54 versenyen győztes Kincsem életét, meg egyáltalán a honi lósport helyét a magyar kultúrában, már csak annak okán is, hogy lovas nemzet voltunk/vagyunk.

Természetesen megkerülhetetlen Széchenyi István és Wesselényi Miklós szerepe, mint ahogyan nem lehet kellőképpen hangsúlyozni az elsősorban ismeretterjesztő mivoltában nagyszerű mozifilm, a Herendi Gábor által rendezett Kincsem fontosságát – már csak azért sem, mert a 450 ezres nézőszám több mint tekintélyt parancsoló. A mennyiség mögött mintha ott lüktetne a vágy, hogy lenne igény a széles körű feltárásra, s nem csupán a lóversenyek iránti lelkesedéstől vezetve. Bár tegyük a szívünkre a kezünket, ez sem mellékes, sőt!

A négyéves magyar mén, Tour To Paris húsvéthétfőn a párizsi Longchamp-on rendezett versenyt nyerte meg, ezzel kilenc viadalából ugyanennyin maradt veretlen. Lovasával, Gregory Benoist-val rögtön az élre állt, és fölényesen győzött – ott, ahol magyar versenyló eddig soha. Overdose, a 2015-ben, tízévesen kimúlt versenyló jutott az eszembe. Tíz esztendővel ezelőtt megbolydult méhkas volt a galopp-pálya környéke, 2009. április 19-én Dózi a Hungária Nagydíj 1000 méteres versenyében a belga Christophe Soumillonnal a hátán a startgépbe állt, és 54.6 másodperces pályarekorddal, nyolc hossz előnnyel győzött.

A 13. versenyén is veretlen maradt! Nem lennénk azonban Magyarországon, ha Overdose indulása nem vetett volna fel problémát. A viadal előtt rebesgették, nincs elég pénz a díjazásra. Volt is ebből félreértés, amit Mikóczy Zoltán, a paripa felvidéki magyar tulajdonosa azzal zárt le, hogy kijelentette: noha Dózinak 2009 májusában az angliai Palace House Stakesben lett volna jelenése, helyette Budapesten kezdi az évadot. Fontosnak tartotta, hogy a hazai és a környező régió közönsége itthon élőben láthassa a futását. A nagydíjat az OTP szponzorként támogatta, több magyar cég pedig vállalta, hogy a költséges versenyeztetést és az ehhez szükséges anyagi feltételeket állja. Jelzésértékű volt: magyar lóversenypályán ekkora felhajtás Imperiál 1963-as győzelme óta nem volt.

Overdose úgy robbant be a köztudatba, hogy 2008 októberében tíz győzelemmel a háta mögött Párizsban a 250 ezer euró összdíjazású Prix de L'Arc de Triomphe elnevezésű versenyen állt starthoz. A rajt során az egyik ajtó nem nyílt ki, s így a futamot leintették, ám néhány zsoké ezt nem észlelte, és végighajtotta a távot, így Oversdose akkori lovasa, Andreas Suboric is, akinek lova pályarekorddal ért célba az 1000 méteres távon. Némi pihenőt követően újraindították a versenyt, de Mikóczy lova egészségének védelmében úgy döntött visszalépteti Dózit. A csaknem fél évvel később esedékes pesti futamot megnyerő – a hétmillió forint összdíjazású viadalon 3.8 millió járt az első helyért – Overdose-t nem mindennapi szeretet övezte.

Legendaszámba ment, hogy Mikóczy 2006-ban a híres newmarketi árverésen szerezte meg mintegy 800 ezer forintnak megfelelő összegért úgy, hogy előtte Baden-Badenben, ahogyan ő fogalmazott, kiköltekezte magát; csak le volt kötve az útja Angliába, ám amikor látta, hogy Dózit viszonylag olcsón megszerezhetné, licitált, s cirka háromezer euróért övé lett a telivér csikó. Az is meseszerű, az Ovedose nevet a tulaj egyik lánya adta, mert sokáig csak az volt biztos, hogy anyja után O-val kell kezdődnie. Mikóczy mindenképpen magyar színekben akarta versenyeztetni, s mivel a lovak állampolgárságát az határozza meg, hogy hol tréningezik őket, Overdose-nak Magyarországon Alag volt az otthona. Zsokéi minden versenyen piros-fehér-zöld színű dresszben lovagolták, Soumillon pedig úgy került képbe, hogy a lósport Hamiltonjának tartott lovas Baden-Badenben és Párizsban látta Dózit, s nagyon megtetszett neki.

Az egyik legtekintélyesebb versenyló-tulajdonos, Aga Khan menő zsokéjaként nem kért pénzt, hogy lovagolhassa, hanem a nemzetközi gyakorlatban megszokott módi szerint csak a nyeremény tíz százalékára tartott igényt. Noha Mikóczy szlovák állampolgár, s általában külföldi zsokék lovagolták Overdose-t, győzelmekor mégis a magyar himnusz hangzott fel, mert mint említettük, nacionáléját a trenírozás helyszíne határozta meg. Alagon egyébként Ribárszki Sándor foglalkozott Dózival, az ő nevét azért is meg kell említeni, mert a magyar sztártréner keze alatt fejlődött Hammersberg Elemér lova, Tour To Paris is, aki február végétől már Franciaországban készül. Robbanékony, mint Overdose, s noha győzött az 1600 méteres versenyen is, az igazi távja 1200-1400 méter.

A most négyéves mén két- és háromévesen is veretlen maradt itthon, többek között megnyerte az 1000 méteres Overdose-díjat. Dóziról tudni kell, hogy nemcsak a versenypályán imádta a sebességet, a lószállítóban is akkor érezte jól magát, ha 130 kilométeres sebességgel haladtak, a szöszmötölést nem bírta. És nem kockacukorral kellett neki kedveskedni, hanem almával, egykori munkalovasa Budinszky Barbara – az ő lóról készített portréja Overdose boxa mellett függött Alagon – szerint azt imádta.

Ám a budapesti nagydíj majd' 30 ezer szurkolója közül a Himnusz felhangzása közben talán senki sem gondolta, hogy nem Dózi sikerkorszaka folytatódik, hanem elkezdődik a versenyló vesszőfutása. Pedig szinte tapinthatóan érezhető volt, több ez, mint ló és lovasa győzelme, vallom, mert magam is részese voltam – ez egyfajta megdicsőülés volt. Ritkán keríti hasonló érzés az embert hatalmába, sokat töprengve is csak arra jutottam, a szovjetek felett az 1977-es futball-vb-selejtezőn aratott 2–1-es sikert a Népstadionban tudnám ehhez hasonlítani. Abban az eufóriában nyilván az játszotta főszerepet, hogy legyőztük a ruszkikat – egészen pontosan így –, a Kincsem parkban átéltek mélyebb értelmet nyertek: a gyökereinkben valahol tényleg lovas nemzet voltunk/vagyunk, s a vagyunk lehetősége kerekedett felül a sikertől megittasodott tömegben.

Dózinak a világ meghódítása helyett egy rossz patkolásból eredeztethető patairha-gyulladásból kellett (volna) szó szerint talpra állnia, a visszatérés időpontja egyre csak késett, ám 2010. július 18-án Pozsonyban 13. versenyén sem talált legyőzőre, s nem mellesleg nyilatkozta Mikóczy, hogy nincs annál nagyobb öröme, mint amikor Pozsonyban, a szlovák fővárosban hallgathatja a magyar himnuszt...

Augusztusban a Kincsem parkban még nyert, aztán a 15. futásán elvesztette veretlenségét: az Arany ostor elnevezésű versenyen Baden-Badenben csak hetedik lett. Ugyan szinte napra pontosan a 2009-es budapesti siker után két évvel Hoppegartenben még egyszer megvillantotta tudását (Andreas Suboriccsal a nyergében pályacsúccsal nyert 1000 méteren), győzött Rómában, és negyedik lett a Royal Ascoton, ám az igazi nagy visszatérés elmaradt. Fedező ménként folytatta áldásos tevékenységét, rövid ménesi karrierje alatt született néhány tehetséges ivadéka, de hozzá hasonló klasszis sajnos nem.

Pécsi István óva int Overdose és Tour To Paris összevetésétől. A Kincsem Nemzeti Kft. ügyvezető igazgatója szerint az elvi lehetőség megvan, hogy a négyéves mén elérje, sőt túlszárnyalja Dózi sikereit. Azért is készítik fel Franciaországban, mivel tulajdonosa a kedvezőbb szakmai és anyagi feltételek miatt az idén ott versenyezteti. Ugyanakkor magyar lóként van elkönyvelve, annál is inkább, mert jelenlegi trénere, a svéd Pia Brandt nem mástól, mint a magyar Török Jánostól sajátította el a galoppversenyzésre felkészítés csínját-bínját. Az ügyvezető nem tagadja: a külföldi lóversenypályák környékén járva a magyarokat említve három név hangzik el: Kincsemé, Overdose-é és Puskásé. Tour To Paris kapcsán értelemszerűen vetődik fel, vajon mikor láthatjuk újra itthon, mint például Dózit? A szakember úgy véli, erre nemzeti összefogással lenne esély, példaként Overdose 2009-es futását említette a Kincsem parkban.

Megérné: az érzés megfizethetetlen!