Tokió 2020: Kiss Balázs nem áll le, 38 évesen is ott lenne

„Kellett, hogy elteljen egy-két nap, mert elég vegyesek voltak az érzéseim. Egyfelől tudom, hogy ez volt a helyes döntés: az olimpia egyik irányelve is épp az egészség megőrzése, védelme, ezzel szemben a jelenlegi helyzetben lehetetlen lett volna az eredeti időpontban megtartani. Óriási nyomás nehezedett a NOB-ra, és valóban, nem is lehetett volna fair körülményeket biztosítani a felkészüléshez. Van, ahol teljes kijárási tilalom van, másokat, a szerencsésebbeket alig érinti korlátozás, vagy már túl is jutottak a nehezén – kezdte a Prémium Média & Sport Management által támogatott birkózó. – Ugyanakkor már nem vagyok fiatal, fogalmazzunk úgy, az igen rutinos sportolók közé tartozom, a korosztályom számára kicsit sem egyszerű a kialakult helyzet. Nem húszévesek vagyunk, akiknek még több olimpia és sok-sok alapozás belefér a karrierjükbe. Azoknak a sportolóknak, akiknek Tokió lenne az utolsó nagy dobásuk, mint nekem is, a pont azon a bizonyos i-n, nehéz még felmérniük, mit jelenthet ez az egyéves halasztás. Ami biztos, újabb alapozás, újabb versenyek, és ami ennyi idősen már a legnagyobb kockázat, újabb esély a sérülésre…”

Kiss hozzátette, az első napok után hamar visszatért a motivációja és igyekszik ugyanúgy készülni, mintha nem is lett volna halasztás – egy fontos különbséggel, az eddigieknél is jobban próbál odafigyelni magára, hogy aztán sikerrel vehesse a 2021-es játékokat megelőző alapozást.

„Még sok a bizonytalanság, például nem tudjuk a pontos dátumot. Hiszem, hogy az fog jól kijönni ebből az egész bizonytalan helyzetből, aki a leghamarabb teszi túl magát a halasztás jelentette sokkon. Sportolóként a döntésre és a járványra sem lehetünk hatással, így ezen kár is lenne rágódni. Le kell ülnöm beszélni a családdal is, mert átírja a terveket, de úgy vagyok vele, mint Tom Hanks a Forrest Gumpban – ha eddig elfutottam, akkor elfutok még egy kicsit és még egy kicsit, majd egészen a határig. Huszonnyolc év birkózás után egy évet még végig tudok csinálni. Még ha közben úgy is kell bánnom a szervezetemmel, mint a hímes tojással.”

A világbajnok és háromszoros Európa-bajnoki bronzérmes birkózónak még nincs kvótája a tokiói olimpiára, és tavalyi vállműtétje miatt a Budapestre tervezett, végül a járvány miatt törölt kvalifikációs tornán sem vett volna részt, később még nyílhat lehetősége arra, hogy kiharcolja a részvételi jogot.

„Egyelőre nem tudjuk, hogy alakul át a selejtező. Budapest mellett még Szófiában lett volna egy világselejtező, ez a két torna jelentette az esélyt azoknak, akiknek még nincs kvótájuk. Jelenleg kérdés, megtartják-e később mind a két tornát, esetleg csak egy lesz. Vagy átalakítják az egész eddigi kvalifikációt. Igazából azt sem tudjuk, mi a helyzet az eddigi kvótákkal, megtarthatják-e őket, például a Lőrincz testvérek, vagy az egész kvalifikációt elölről kezdik az új dátum miatt. Azzal, hogy az olimpia halasztását hivatalosan is bejelentették egy bizonytalansági faktor megszűnt, de született helyette jó néhány új kérdés. Ez sportolóként egyébként a legrosszabb. A bizonytalanság. Amikor nincs egy konkrét dátum és versenyrendszer, amihez a felkészülést illeszd.”

Kiss elárulta, jelenleg otthon készül, a kertben és a lakásban igyekszik megoldani az egyénre szabott feladatokat. A főszerep az erősítésé és az állóképesség-megőrzésé.

„Esetemben talán kisebb gond, hogy nem tudunk néhány hónapig birkózni. Bár tény, hogy nehéz tényleges küzdelem nélkül készülni. Harminchét évesen tényleg az a legfontosabb feladatom, hogy amennyire csak lehet, ügyeljek magamra, próbáljam megőrizni az egészségemet és a fizikumomat. Néhány hónap leállástól birkózni nem felejtek már el. Próbálom a dolog jó oldalát nézni – bár nem egyszerű. Például tavaly volt egy vállműtétem, most időt kaptam, hogy még jobban megerősítsem, hogy még teljesebbé tegyem a rehabilitációm. Borús idők ezek mindenkinek, igyekszem az edzésekre fókuszálni, mondhatni, kicsit oda is menekülök és bízom abban, hogy együtt mihamarabb túljutunk ezen is.”