Fagylaltszezon – Malonyai Péter jegyzete

Alig temettük el az OSC pólócsapatát, máris jött a hír egy feltámadásról: a Vasas szép, mit szép, csodálatos napokat megélt vízilabdázói jó esélyt kaptak arra, hogy ismét régi fényükben ragyogjanak.

A kettőt az A-Híd Zrt. kapcsolja össze, igen, ez itt a reklám helye. Megérdemelten, mert a mostani, enyhén szólva is nehéz időkben a jó hírek megérdemlik a megszokottnál látványosabb tálalást.

A cég OSC-vel való szakítását ellentmondó kommentárokkal kísérték a felek. Előbb azt tudhattuk meg, hogy szélnek eresztették a csapat stábját, játékosait, majd kiderült, hogy ez lehetetlen, hiszen a névadó nem a pólósokkal, edzőkkel, vezetőkkel állt kapcsolatban, hanem – a klubbal. Szakszerűbben: jogi személy jogi személlyel.

De ez nem ide tartozik, az viszont igen, hogy némileg visszaköszön a múlt. A hetvenes-nyolcvanas években ugyanis éppen az OSC és a Vasas uralta nálunk a klubpólót, 1969 és 1984 között e két csapat osztozott a bajnoki címeken (OSC: 7, Vasas: 9). Azóta mindkét csapat megjárta a hadak útját, a közelmúlt azt sugallta, az OSC visszatalál a régi sikerekhez, ám mostanra változott a kép: a Vasas került helyzetbe.

Nem az én tisztem, pontos információk hiányában nem is lehet, hogy ítélkezzem a történtek felett, az viszont világos, hogy a cég betartja, amit az OSC-től való válásakor közleményben üzent, mely szerint „a jövőben is támogatni kívánja a vízilabdasportot Magyarországon”, olyan formában, hogy a „támogatás a legjobban szolgálja a sportág fejlődését”.

Nos, a Vasas remek választás ehhez, az pedig, hogy az OSC-nél már sikeres Vad Lajos lesz a társaság mestere, csak alátámasztja a támogatói szándékot. Ehhez jön, hogy az edzőt minden bizonnyal több játékos is követi a támasz nélkül maradt klubtól, ne feledjük, klasszisokról van szó.

Hogy mikor lesz lehetőségük bizonyítani, egyelőre persze nem tudható, mindenesetre örvendetes, hogy akkor jelentették be az új házasság megkötését, amikor nem ilyesmiről szólnak a (sport)világ hírei. Mert ugyebár – ne legyünk álszentek – pénzről van szó, nem is kevésről, a póló világ-, azaz európai színvonalon nem olcsó mulatság. Mindenfajta bizonygatás helyett Faragó Tamást idézem, aki éppen Vasas-játékosként nyert meg minden nyerhetőt, szerinte aki akár egyetlen forinttal, egyetlen gombóc fagylalttal segíti manapság a pólót, minden tiszteletet megérdemel.

Ez zárszónak is megteszi.