Tokió 2020: irodalmár nem lett, szörffel ír történelmet – interjú Cholnoky Sárával

– Február elején a Facebook-oldalán tett közzé egy nyílt levelet, amelyben segítséget kért ahhoz, hogy megvásárolhassa élete első foilfelszerelését. Hogy áll a gyűjtés?
– Pillanatnyilag szó szerint áll, ám a jelen helyzetben nem is ez a legfontosabb probléma. Sokkal időszerűbb, hogy azokat támogassuk, aki a koronavírus-járvány megállításán dolgoznak, s a betegeket ápolják. Ezzel együtt nagyon hálás vagyok azoknak, akik eddig már támogattak.

– Miért fordult a nyilvánossághoz?
– A szörf költséges sport. Drága a felszerelés, az edzések jó része külföldön zajlik, ennek ellenére itthon nem tartozik a kiemelten támogatott sportágak közé. A szakszövetség érthetően az aktuális olimpiai osztályra összpontosít, s ez pillanatnyilag az RS:X. Csakhogy Tokió után átállunk az új felszerelésre, muszáj lesz tehát párhuzamosan gyakorolni a kétféle felszereléssel, hiszen – alapesetben – a 2024-es párizsi játékok előtt két évvel már elkezdődik a kvalifikáció az iQFoillal.

– Lapunknak is nyilatkozott arról, hogy a spanyolországi edzőtáborozása után a felszerelése odakint ragadt a világjárvány miatt. Lehet, hogy az olimpia elhalasztásával nem is lesz rá szüksége Tokióban?
– Kizárt, hogy menet közben változtasson a felszerelésen a NOB! A kvalifikáció nagy része lezajlott az RS:X-szel, már csak Ázsiának és Európának van egy-egy szabad helye. Egyébként nekem sem csupán egy felszerelésem van. Noha a ruhám kint maradt, amikor már nem lesz ilyen hűvös az idő, össze tudok rakni itthon is egy szörföt, amellyel edzeni azért lehet.

– A Cholnoky családban a tizenkilencedik század óta Viktor, László és Gábor személyében három neves irodalmár is akad. Ön is szokott írni?
– Nem, ez rám nem jellemző. Ugyanakkor az olvasás az egész családnak hobbija, rengeteg könyvet ajánlunk egymásnak, sűrűn járunk színházba, koncertre. A szűkebb famíliából Péter nagypapám írt és lektorált számos kötetet, s kiadott saját könyvet is Nagypapa meséi címmel. Ebben azokat a meséket gyűjtötte össze, amelyeket édesanyáméknak és aztán nekünk a testvéreimmel elmondott.

– A rokonság mit szól, hogy immár van egy olimpikon Cholnoky is?
– Mindenki örül az eredményeimnek. László dédnagyapám vegyész, gyógyszerész volt, az akadémia levelező tagja, a Pécsi Tudományegyetem rektora, Péter nagypapám gyermekorvos-professzorként a szombathelyi kórház osztályvezetőjeként dolgozott, a szűk családban tehát erős az orvos vonal, de senki sem akarta rám erőltetni, hogy én is orvos legyek. A siker a sportban is siker, és e tekintetben számtalan megerősítéseket kapok a családomtól.

– S miért épp a szörfre esetta választása?
– Belecsöppentem, nem volt tudatos választás. Jártam szörftáborokba, és 2006. május elején rendeztek egy versenyt Füreden. Körtvélyesi Miklós, aki mostani egyesületem, a Körte SE vezetője, megkérdezte, van-e kedvem indulni. Noha akkor már egy éve nem álltam deszkán, vettünk egy szörfruhát, a felszerelést a szövetségtől kaptam kölcsön, s rajthoz álltam. Megtetszett, ott ragadtam.

– Cholnoky „Sasi” egy szörföző sportvezető vagy, vagy egy szörfös, akinek a megélhetése érdekében van számos más elfoglaltsága is?
– Változó a helyzetem. Kétezerhattól szörfözöm, mellette jártam gimnáziumba és egyetemre, majd volt egy időszak, amikor javarészt csak szörföztem, bár síoktatóként például mindig is dolgoztam. A 2016-os olimpia után döntenem kellett, mivel a szörfözésből itthon nem lehet megélni. Elkezdtem dolgozni az egyesületemben. Nemcsak a kézilabdázókkal foglalkozom, van egy szörfversenycsapatunk, amelynek én vagyok az edzője és egy síegyesületünk is, amely műanyag pályákat üzemeltet Budapesten. A munka és a sport jelenleg kiegészíti egymást, igaz, a szörf akkor is középpontban van, ha itthon vagyok és dolgozom, s csak erőnléti edzésekre jut időm.

– Melyik eredményére a legbüszkébb?
– A dobogós helyezések mindig jó élmények. Voltam az U21-es RS:X Eb-n és a hazai Raceboard Európa-bajnokságon harmadik, s említhetem azokat a kvalifikációs versenyeket és világkupákat is, amelyeken jól ment a versenyezés. Például a tavalyi Garda-tavi olimpiai kvalifikációs világbajnokságot, ahol annak ellenére jutottam be az Arany-csoportba, s előztem meg többszörös olimpikon riválisokat, hogy előtte tartottam egy hosszabb szünetet. Itthon 2007 óta szerepelek az ötkarikás hajóosztályban, azóta tíz bajnoki címet nyertem, s hét alkalommal jelöltek az év női szörfösének.

– Érdekesen alakultak az olimpiái: Londonról a kvalifikáció ellenére lemaradt, Rióban ott volt, Tokiót elhalasztották.
– A 2020-as játékok csúszása, rajtunk kívülálló okokból, tízezer másik sportolót is érint. Rióban sokat tanultam arról, milyen egy olimpia, mi minden vonhatja el az ember figyelmét a lényegről. Tokióra már ezekből tanulva készülök, így a japán fővárosban sokkal tudatosabban, koncentráltabban tudok majd rajthoz állni. Ami pedig Londont illeti, két versenyen múlt, hogy oda nem jutottam el; az egyik a 2012. márciusi vébé volt. Ha Cádizban egy kicsit jobban bízom magamban, talán London is meg lehetett volna, de végül Detre Dia indulhatott. Viszont előfordulhat, hogyha én szerepelek a 2012-es játékokon, már nem jutok el Rióba és Tokióba, mert London után abbahagyom a versenyzést.

– Önt miként érinti a tokiói olimpia elhalasztása?
– Nem lett volna jó üzenete az idei rendezésnek, még zárt kapuk mögött sem. Ha egy sportoló éveken át egy adott időponthoz igazítja a programját, természetesen nem örül annak, amikor ez felborul, de jelen esetben ezzel minden kvótás így van. Annak sem tapsolok, hogy még egy évet kell a régi felszereléssel szörfözni, hiszen az RS:X gyártása leáll, aki pedig nem kvalifikált az olimpiára, az máris foilozni fog. Rióban huszonharmadik lettem, Tokióban szeretnék jobb helyezést elérni. Júniusban mentem volna Japánba a világkupára, akkor megismerhettem volna az ottani körülményeket, ami nagy segítség lenne, hiszen még nem jártam a szigetországban. A mezőny erős, sok múlik majd a körülményeken és a szélviszonyokon. Jó hír, hogy jövőre is a nyáron rendezik a játékokat, mert ősszel például már teljesen eltérők az időjárási körülmények.