– Az egyéves halasztás mennyivel dobta meg a költségeket, a felkészülésre szánt anyagi keretet?– Fogalmam sincs... Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a Magyar Vívószövetség állja az ilyen jellegű kiadásaimat, azokkal nekem nem kell foglalkoznom. Ám mivel az elmúlt egy évben sem nemzetközi versenyek, sem nemzetközi edzőtáborok nem voltak, ezen a téren kiadás sem jelentkezhetett. A felkészülés egyéb költsége pedig maradt ugyanannyi, mint máskor.
– Az utazási tilalmak hogyan befolyásolták a terveket, edzőtáborokat?– Az elmúlt egy évben nem voltunk külföldön, mivel nem voltak versenyeink, ennek híján Budapesten rendezkedtünk be. A hogyan továbbról még nehéz bármit is mondani – amiben biztos vagyok, hogy a következő hónapokban kevesebb lehetőségünk lesz a nemzetközi színtereken fegyvert fogni, mint volt korábban.
– Pedig az elmúlt években a felkészülésük védjegyévé vált, hogy nemzetközi edzőtáborokban készülnek más országok vívóival...– Igaz, évek óta a felkészülésünk részét képezi, hogy elvonulunk a világ valamelyik szegletébe több más ország vívóival. Sajnos erre nem volt lehetőségünk a járvány miatt, és úgy vélem, ez így marad a közeljövőben is.
– Mennyire van az emberben félelem minden egyes koronavírusteszt előtt, hogy mi történik, ha ez a századik pozitív lesz?– Bennem sohasem volt ilyen félelem, inkább örültem az ellenőrzésnek, mert úgy voltam vele, legalább kiderül, ha ne adj' isten beteg vagyok.
– Beoltatná magát, ha kötelező lenne az olimpiai induláshoz? És ha csak javasolt, de soron kívül megkaphatná?– A kérdés az esetünkben már értelmét veszítette, hiszen már megkaptuk az első oltást. Egyébként vakcinapárti vagyok, ahhoz, hogy legyőzzük a vírust, hogy vége legyen a járványnak vagy legalábbis megállítsuk, arra van szükség, hogy minél több ember megkapja az oltást.
– Hogyan fogadná, ha egy csapattársa lemondaná az olimpiai részvételt arra hivatkozással, hogy fél a fertőzéstől?– Nem tudok ilyen helyzetet elképzelni.
– Azért nem tudja elképzelni, mert tisztában van azzal, hogy a társai mennyire elszántak?– Nagyon sokat beszélgetünk az olimpiáról, mindannyian gőzerővel készülünk, tele vagyunk motivációval, egyszerűen mindenkiről süt a bizonyítási vágy, vagyis eltántoríthatatlanok vagyunk az indulástól.
A jövőtervezésben mekkora csapás volna az elmaradt állami jutalom?Jaj...! Nem a jutalomért versenyzünk. Egy olimpiai bajnoki cím sokkal többet ér, mint amit utána – egyébként igen nagyvonalúan – juttat az állam a sikeres sportolóknak. De mindez még a motivációnk egy százalékát sem jelenti.
– Igazságtalanabb lett az olimpiai kvalifikáció a versenyek elmaradása után, vagy a sportági vezetőknek sikerült megoldaniuk a problémát?– Nagyon úgy tűnik, hogy a járvány miatt tavaly elmaradt utolsó kvalifikációs versenyeket minden fegyvernemben megrendezi a nemzetközi szövetség, és talán ugyanez igaz lesz a zónaversenyekre is, amelyeken egy-egy egyéni kvótát még lehet szerezni, vagyis e tekintetben maradéktalanul elégedettek lehetünk.
– Zavarná, ha erős ellenfelek maradnának távol az olimpiáról, s így gyengülne a mezőny, vagy inkább örülne neki?– Nem foglalkozom ezzel, és ennek két oka is van. Egyfelől csak azokat tudom legyőzni, akik elindulnak, így azokra sohasem koncentrálok, akik valamilyen okból távolmaradnak – egyszerűen nincs értelme. Másfelől nem hiszem, hogy csonka lesz az olimpia, ha megrendezik, ott lesz mindenki, aki kvótát szerez vagy már szerzett.
– És azzal foglalkozik, hogy esetleg nézők nélkül rendezik meg a játékokat?– Ezt nehéz elképzelni, de azért vagyunk profik, hogy ezzel se foglalkozzunk túl sokat: az is a feladatunk részét képezi, hogy függetlenítsük magunkat a körülményektől, így ettől is, ugyanakkor tudatosítsuk magunkban, hogy ha netán üresek is lesznek a lelátók, a televíziók képernyője előtt rengetegen szorítanak nekünk.
– Kell sportpszichológus segítségét kérni annak kapcsán, hogy ez a felkészülés teljesen más, mint a többi?– Kicsit minden felkészülés más, mint az előzőek – ez most nagyon más. Az enyém a tekintetben viszont nem más, hogy már tíz éve dolgozom mentális szakemberrel, egyszerűen igénylem, csak így, csak velük lehet teljes a felkészülésem.
– Miben és hogy segítik önt a szakemberek? Hogyan zajlik egy-egy ilyen beszélgetés?– Az aktuális helyzetről beszélgetünk, és ezek során tudatosodik bennem még inkább, mi is van körülöttem. Mivel ez a mentális felkészülés párhuzamosan zajlik a fizikai és a technikai edzésekel, egy idő után ezek a beszélgetések magukkal hozzák, hogy már látom magam az adott helyzetben, tudatosan képes vagyok elhelyezni magam benne.
– Mentálisan hogyan lehet kezelni, hogy a vírus és a halasztás miatt simán borulhat a papírforma, jöhet egy majdhogynem ismeretlen vagy éppen egy korábban eredményeket felmutatni nem tudó vívó, akit amúgy máskor, más helyzetben simán megverne?– Azért nem kell ezt külön kezelni, mert a mi sportágunkban ez egyébként is előfordulhat. Erősen befolyásolja egy verseny kimenetelét a napi forma, amelyet a vívók oly sokszor emlegetnek. Sokszor kiszámíthatatlan, hogyan végződik egy-egy verseny, ezen nem változtat a halasztás és a járvány sem. Tokióban is lesznek meglepetésemberek, olyanok, akik erőn felül teljesítenek a páston.