Kitörölhetetlen, sötét emlék – az 1972-es müncheni terrortámadás helyszínén jártunk

A kétszintes, az idő vasfogának nyomát a fehér falakon magán hordozó apartmanházat már kezdi benőni a zöld növényzet. Az ablaküveget kék keret fogja közre, a ház előtt bokrok burjánzanak, néhány méterre a bejárattól aprócska szökőkút vízéből hűthetik le magukat az arra sétáló helyiek. A lakótelepen csend honol, ám ezen a környéken a csend csak nyomasztó lehet, megnyugtató soha. Egyszer csak biciklicsengő hangja töri meg a némaságot, négytagú csoport parkol le a ház előtt kétkerekűivel. A középkorú hölgy vélhetően rögtönzött városnézést tart a hallgatóságnak, csak mesél és mesél a ház előtt, a többiek némán figyelik. A címet nem lehet eltéveszteni, a történteket nem lehet elfelejteni. A bejárati ajtó fölött kék számjegyek jelzik a 31-es házszámot, mellette emléktábla, amelyen német és héber nyelven néhány soros szöveg, valamint tizenegy izraeli sportember neve olvasható.

A hajnali órákban eldörrenő pisztolylövések, a kudarcba fulladó tárgyalási kísérletek, és a véres mészárlásba torkolló végkifejlet több generáció emlékezetébe beleégett, az idősebb korosztálynak az 1972-es olimpia a német sportsikerek helyett a mai napig a terrorizmust szimbolizálja.

„Az egész országot sokkolták a történtek – mondta lapunknak Silke Seiz, az 1972-es olimpia emlékbizottságának vezetője. – Boldog, önfeledt hangulatú olimpiát vártunk, ám éppen az ellenkezője történt. A tragédia a mai napig nagyon fontos és meghatározó téma ebben a régióban. Immár több mint húsz éve dolgozunk azért, hogy ápoljuk az elhunyt sportolók emlékét, az áldozatok hozzátartozói pedig nagyon hálásak az emlékbizottság munkájáért. A negyvenedik évfordulón történt meg először a müncheni olimpia óta, hogy az izraeli olimpikonok rokonai újra eljöttek a fürstenfeldbrucki repülőtérhez, ahol a történet tragikus véget ért.”

A sötét emlékeket őrző lakóház mellett elterülő Olympiaparkban többek között az Olimpiai Stadion, az uszoda vagy éppen a teniszpálya emlékeztet a testmozgás örömére és az olimpiai eszmére, míg két építmény a terror áldozatainak állít emléket. A széles, gerendára hasonlító műalkotáson héber betűkkel vésték a kőbe az izraeli sportolók és edzők nevét, míg a mentőakció során életét vesztő nyugatnémet rendőrtiszt neve latin betűkkel szerepel. A talpazatnál kialudt mécses árválkodik.

Nagyjából kétszáz méterrel távolabb, a 2017-ben átadott építmény magasodik, a zöld fűvel borított kupola alatt az izraeli sportolók arcképe látható, igaz, ezt átmenetileg lezárták a látogatók elől. Bár a palesztinok támadása Münchenben kezdődött, a szomorú történet a várostól mintegy harminc kilométerre fekvő Fürstenfeldbruck katonai repülőtéren ért véget. A mai napig működő légibázis bejárata előtti emlékművet szintén az izraeli olimpikonok tiszteletére emelték. A légibázison történt esemény a müncheni rendőrség kudarcaként vonult be a történelembe, az országban éppen a mészárlás után érezték szükségét a SEK, vagyis a német terrorelhárító egység megalakításának.

„A történtek után senki sem gondolhatta, hogy a terrortámadás kizárólag az izraeli sportolók ellen irányult, ám a német nemzet biztonságban van – folytatta Silke Seiz. – Ráadásul a második világháborút követően ez volt az első fegyveres támadás, amely Németországban zajlott. Ami a rendőrséget illeti, véleményem szerint azokban a vészterhes pillanatokban mindenki megtette, ami tőle tellett. A nálam idősebbeknek, valamint az én generációmnak ez kitörölhetetlen emlék, ám a mai fiataloknak már teljesen mást jelent a müncheni olimpia. Hallottak róla, tudják, hogy valami történt, de nem hiszem, hogy sok fiatal el tudná mondani, pontosan mi zajlott le azokban a napokban, mely országok voltak érintettek, és hogy mi volt az oka a terrortámadásnak.”

A következő évben lesz a tragédia 50. évfordulója, Münchenben igyekeznek méltóképpen tisztelegni az izraeli sportolók emléke előtt. Korábban úgy tűnt, a német hadsereg elhagyja majd a repülőteret, ám amikor kiderült, hogy ez 2022 előtt biztosan nem történik meg, Fürstenfeldbruckban digitális kiállítás megrendezése mellett döntöttek. A tervek szerint a sötét órákról az áldozatok rokonai beszélnek video- és audiointerjúk keretében, a felvételeket szeptember 5-én teszik közzé. Bár a megoldást a kényszer szülte, az emlékbizottság végső soron a saját, digitális világhoz idomított nyelvén próbálja megszólítani a fiatalabb korosztályt, amelynek a fekete-fehér fénykép, az erkélyen kihajoló, az arcát maszkkal eltakaró terrorista szemcsés fotója már nem éri el az ingerküszöbét.

„Fontos elérni az ifjúságot, mert az a generáció, amelynek személyes emlékei vannak a tragédiáról, az évek múlásával egyre idősebb lesz. Másfelől azért is lényeges, hogy a fiatalok tisztában legyenek a történtekkel, mert a terrortámadás alapját jelentő konfliktus a mai napig létezik. Olyan világban élünk, amelyben még mindig nincs béke, amelyben az antiszemitizmus egyre nagyobb teret nyer, és amelyben egyre több támadás éri a zsidó embereket. Ráadásul a terrorizmus az egész világon égető problémát jelent.”

A Connollystrasse az olimpiai játékok óta csendes lakóövezetnek számít.

Némán őrzi a borzalmak emlékét.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2021. július 17-i lapszámában jelent meg.)